Jó 3
Magyar Újfordítású (HUNUJ) vs BKJ
1 Végre kinyitotta Jób a száját, és megátkozta születése napját.
1 Depois disso, abriu Jó a sua boca, e amaldiçoou o seu dia.
2 Megszólalt Jób, és ezt mondta:
2 E Jó falou, e disse:
3 Vesszen el a nap, amelyen születtem, az éjszaka, mely tudta, hogy fiú fogant!
3 Pereça o dia em que eu nasci, e a noite em que se disse: Foi concebido um filho homem.
4 Legyen sötét az a nap, ne törődjék vele Isten odafönt, ne ragyogjon rajta napsugár!
4 Que aquele dia seja trevas; que Deus não o considere lá de cima, nem permita que a luz brilhe sobre ele.
5 Vegye birtokba sötétség, a halál árnyéka, lakozzék rajta felhő, nappal is sötétség tegye rémessé!
5 Que as trevas e a sombra da morte o maculem; que uma nuvem habite sobre ele, e que a escuridão do dia o aterrorize.
6 Azt az éjszakát vak sötétség ragadja el! Ne kerüljön az év napjai közé, ne számítsák bele a hónapok számába!
6 Quanto àquela noite, que a escuridão agarre-se a ela; que ela não se alegre entre os dias do ano; que não entre no número dos meses.
7 Legyen az az éjszaka meddő, ne legyen akkor ujjongás!
7 Ah! Que aquela noite seja solitária, e nenhuma voz de júbilo entre nela.
8 Rontsák meg, akik képesek megátkozni a nappalt, felingerelni a Leviátánt.
8 Amaldiçoem-na aqueles que amaldiçoam o dia, que estão prontos para levantar o seu pranto.
9 Sötétüljenek el annak alkonyatán a csillagok, hiába várjon világosságra, ne lássa meg a hajnal sugarait,
9 Escureçam-se as estrelas do seu crepúsculo; que procure a luz, e não tenha nenhuma; nem veja o alvorecer do dia,
10 mert nem zárta be anyám méhének ajtaját, és nem rejtette el szemem elől a nyomorúságot!
10 porque não fechou as portas do útero de minha mãe; nem escondeu a tristeza de meus olhos.
11 Miért nem haltam meg, mikor megszülettem? Miért nem múltam ki, mikor anyám méhéből kijöttem?
11 Por que eu não morri desde o útero? Por que não entreguei o espírito quando saí do ventre?
12 Miért is vettek engem térdre, és emlőkre, hogy szopjak?
12 Por que me ampararam os joelhos? Ou por que os peitos me amamentaram?
13 Akkor most feküdnék, és békén lennék. Akkor aludnék, és nyugalmam volna,
13 Porque agora eu deveria estar deitado e quieto; deveria ter dormido, e então eu estaria em descanso;
14 a föld királyaival és tanácsosaival, kik kőhalmokat építettek maguknak,
14 com os reis e conselheiros da terra, que edificaram lugares assolados para si mesmos;
15 vagy a fejedelmekkel, akiknek aranyuk van, és ezüsttel töltötték meg házaikat.
15 ou com príncipes que possuíam ouro, que encheram suas casas com prata;
16 Vagy miért nem lettem olyan, mint az elásott koraszülött, mint a világosságot nem látott csecsemők?
16 ou como em um oculto nascimento prematuro, eu não existiria; como os bebês que nunca viram a luz.
17 Ott megszűnik a bűnösök nyugtalansága, megnyugszanak, akiknek erejük ellankadt.
17 Ali os perversos cessam de perturbar; e ali descansam os cansados.
18 A foglyok ott mindnyájan nyugton vannak, nem hallják a hajcsárok hangját.
18 Ali os prisioneiros descansam juntos; eles não ouvem a voz do opressor.
19 Egyforma ott a kicsiny és a nagy, és a rabszolga megszabadul urától.
19 O pequeno e o grande estão lá; e o servo é livre de seu senhor.
20 Miért is ad világosságot a nyomorultnak, és életet a megkeseredett lelkűeknek,
20 Por que se dá luz ao infeliz, e vida aos amargurados de alma?
21 akik várják a halált, de hiába, pedig jobban keresik, mint a rejtett kincset,
21 Que anseiam pela morte, mas ela não vem; e cavam por ela mais do que por tesouros ocultos;
22 akik ujjongva örülnek, örvendeznek, ha megtalálták a sírt;
22 que regozijam grandemente, e ficam alegres quando conseguem encontrar a sepultura?
23 az útvesztőbe jutott embernek, akit Isten kerített be?
23 Por que se dá luz ao homem, cujo caminho é oculto, e a quem Deus encobriu com sebe?
24 Mert mielőtt eszem, sóhajtozom, kitör belőlem az ordítás, mint a vízfolyás.
24 Porque em lugar da minha comida, vem meu suspiro, e os meus rugidos se derramam como as águas.
25 Mert amitől leginkább rettegtem, az jött rám, amitől remegtem, az ért utol engem.
25 Porque aquilo que eu grandemente temia me sobreveio; e aquilo o que eu receava me sobreveio.
26 Nincs pihenésem, se csendességem, nincs nyugalmam, remegés jön rám.
26 Eu não estive em segurança, nem tive descanso, e nem estava tranquilo; ainda assim, a tribulação veio.
Atalhos do teclado
- Capítulo anterior←
- Próximo capítulo→
- Versículo anteriork
- Próximo versículoj
- Limpar seleçãoEsc
- Esta ajuda?
Estude este capítulo no WhatsApp
Peça à IA da Bíblia Fala para explicar Jó 3, comparar traduções ou montar um estudo — tudo direto pelo WhatsApp.