Jó 6
Magyar Újfordítású (HUNUJ) vs NVT
1 Ekkor megszólalt Jób, és ezt mondta:
1 Então Jó falou novamente:
2 Bárcsak igazán mérnék meg elkeseredésemet, szenvedésemmel együtt tennék mérlegre!
2 “Se fosse possível pesar minha aflição e pôr numa balança meu sofrimento,
3 Bizony, súlyosabb a tenger homokjánál, ezért voltak balgák szavaim.
3 pesariam mais que toda a areia do mar; por isso falei de modo impulsivo.
4 Mert a Mindenható nyilai vannak bennem, mérgüket issza lelkem, és Isten rettentései sorban elérnek engem.
4 Pois o Todo-poderoso me derrubou com suas flechas, e minha alma bebe o veneno delas; os terrores de Deus se alinham contra mim.
5 Ordít-e a vadszamár a fűben, bőg-e az ökör a takarmány mellett?
5 Os jumentos selvagens não zurram ao não encontrar capim? Os bois não mugem quando não têm alimento?
6 Megeszik-e az ízetlen ételt sótlanul, vagy van-e íze a nyers tojásnak?
6 As pessoas não se queixam quando falta sal na comida? Alguém gosta da clara de ovo
7 Érintésétől is iszonyodom: olyan az, mint a romlott étel.
7 Perco o apetite só de olhar para ela; tenho enjoo só de pensar em comê-la!
8 Bárcsak teljesülne kívánságom, és beteljesítené Isten reménységemet!
8 “Quem dera meu pedido fosse atendido, e Deus concedesse meu desejo.
9 Bárcsak úgy döntene Isten, hogy összezúz, kinyújtaná kezét, hogy elvágja életem fonalát!
9 Quem dera ele me esmagasse, estendesse a mão e acabasse comigo.
10 Akkor még lenne vigaszom, tudnék örülni a kíméletlen fájdalomban is, hogy nem tagadtam meg a szent Isten beszédét.
10 Ao menos tenho este consolo e alegria: apesar da dor, não neguei as palavras do Santo.
11 Honnan vegyek erőt a várakozásra? Mi lesz a végem, ha meghosszabbodik is életem?
11 Contudo, faltam-me forças para prosseguir; não vejo motivo para viver.
12 Nem vagyok olyan erős, mint a kő, nem ércből van a testem.
12 Acaso tenho a força de uma pedra? Meu corpo é feito de bronze?
13 Hát nem kapok segítséget? El van zárva tőlem a szabadulás?
13 Não! Estou completamente desamparado, sem chance alguma de sucesso.
14 Baráti szeretetre van szüksége a szenvedőnek, ha elhagyta is a Mindenható félelmét.
14 “É preciso ter compaixão de um amigo abatido, mas vocês me acusam sem nenhum temor do Todo-poderoso.
15 Atyámfiai hűtlenek, mint a patak, ahogyan a patakok vize eltűnik,
15 Meus irmãos, vocês se mostraram indignos de confiança, como um riacho intermitente que transborda sobre as margens,
16 amikor zavarosak a jégtől, ha olvadó hó rejtőzik bennük.
16 quando fica turvo por causa do gelo, e a neve sobre ele se amontoa.
17 De idővel visszahúzódnak, elapadnak, a hőségben fenékig kiszikkadnak.
17 Mas, chegado o tempo de seca, a água desaparece, e o riacho some no calor.
18 Letérnek útjukról a karavánok, de kietlen helyre jutnak, és elpusztulnak.
18 As caravanas saem de suas rotas, mas não há o que beber, e morrem ali.
19 Nézelődnek Téma karavánjai, a sébai vándorok bennük reménykednek.
19 As caravanas de Temá procuram essa água, e os viajantes de Sabá esperam encontrá-la.
20 De megszégyenülnek, amiért bennük bizakodtak, csalódnak, amikor odaérnek.
20 Contam com ela, mas se decepcionam; quando chegam, suas esperanças são frustradas.
21 Így lettetek nekem semmit érővé: látjátok a borzalmat, és féltek.
21 Da mesma forma, vocês não me ajudaram; viram minha desgraça e ficaram com medo.
22 Mondtam-e, hogy adjatok valamit, vagy javaitokból vesztegessetek meg valakit érdekemben,
22 Mas, por quê? Alguma vez lhes pedi presentes? Supliquei que me dessem algo seu?
23 hogy mentsetek meg az ellenség kezéből, váltsatok ki a zsarnokok kezéből?
23 Pedi que me livrassem de meus inimigos ou que me resgatassem de meus opressores?
24 Tanítsatok, és elhallgatok, értessétek meg velem, miben tévedtem!
24 Ensinem-me, e eu me calarei; mostrem-me onde errei.
25 Milyen fájdalmas az őszinte beszéd! De mire való örökös feddésetek?
25 Palavras honestas são dolorosas, mas de que servem suas críticas?
26 Szavakért akartok megfeddeni? Hiszen a szélnek szól a kétségbeesett ember!
26 Consideram suas palavras convincentes, enquanto ignoram meu clamor de desespero?
27 Ti még az árvára is sorsot vettek, barátaitokra is alkudoztok!
27 Seriam capazes de apostar um órfão num jogo de azar; sim, venderiam até mesmo um amigo.
28 Tekintsetek rám végre, szemetekbe csak nem hazudok!
28 Olhem para mim! Acaso eu mentiria para vocês?
29 Hagyjátok abba, ne legyen álnokság! Hagyjátok abba, még mindig igazam van!
29 Não pressuponham que sou culpado, pois nada fiz de errado.
30 Szólt-e nyelvem álnokságot? Nem érezné-e ínyem a romlást?
30 Pensam que sou mentiroso? Acaso não sei mais distinguir entre bem e mal?”
Atalhos do teclado
- Capítulo anterior←
- Próximo capítulo→
- Versículo anteriork
- Próximo versículoj
- Limpar seleçãoEsc
- Esta ajuda?
Estude este capítulo no WhatsApp
Peça à IA da Bíblia Fala para explicar Jó 6, comparar traduções ou montar um estudo — tudo direto pelo WhatsApp.