Jó 30
Magyar Újfordítású (HUNUJ) vs VC
1 Most azonban kinevetnek engem, akik fiatalabbak nálam, akiknek az apját annyira sem becsültem, hogy juhászkutyáim közé soroljam.
1 Agora zombam de mim os mais jovens do que eu, aqueles cujos pais eu desdenharia de colocar com os cães de meu rebanho.
2 Mire mentem volna kezük erejével? Hiszen életerejük odalett.
2 Que faria eu com o vigor de seus braços? Não atingirão a idade madura.
3 Ínségtől és éhségtől legyengülve a kopár földet rágják a már régen elpusztult pusztaságon.
3 Reduzidos a nada pela miséria e a fome, roem um solo árido e desolado.
4 Vadsóskát tépnek a bokrok mellett, és rekettyegyökér a kenyerük.
4 Colhem ervas e cascas dos arbustos, por pão têm somente a raiz das giestas.
5 Kiközösítik őket, és rájuk kiáltanak, mint a tolvajokra.
5 São postos para fora do povo, gritam com eles como se fossem ladrões,
6 Völgyek szakadékaiban kell lakniuk, a föld és a sziklák üregeiben.
6 moram em barrancos medonhos, em buracos de terra e de rochedos.
7 A bokrok között kiáltoznak, a csalánok alatt gyülekeznek.
7 Ouvem-se seus gritos entre os arbustos, amontoam-se debaixo das urtigas,
8 Bolondok, sőt becstelenek is, akiket korbáccsal vertek ki az országból.
8 filhos de infames e de gente sem nome que são expulsos da terra!
9 És most ezek gúnyolódnak rajtam, ezek fecsegnek rólam.
9 Agora sou o assunto de suas canções, o tema de seus escárnios;
10 Utálkozva távolodnak el tőlem, és nem átallnak arcomba köpni.
10 afastam-se de mim com horror, não receiam cuspir-me no rosto.
11 Mert meglazította íjam húrját, és megalázott az Isten: azért viselkednek zabolátlanul velem szemben.
11 Desamarraram a corda para humilhar-me, sacudiram de si todo o freio diante de mim.
12 Jobb felől csőcselék támad rám, lábamnak gáncsot vetnek, és utat építenek ellenem, hogy megrontsanak.
12 À minha direita levanta-se a raça deles, tentam atrapalhar meus pés, abrem diante de mim o caminho da sua desgraça.
13 Az én ösvényemet meg elrontják, hogy romlásomat siettessék, pedig nincs is segítőjük.
13 Cortam minha vereda para me perder, trabalham para minha ruína.
14 Mint valami széles résen, úgy törnek ellenem: viharként zúdulnak rám.
14 Penetram como por uma grande brecha, irrompem entre escombros.
15 Rémület fog el. Szélvész űzi el méltóságomat, boldogságom eltűnt, mint a felleg.
15 O pavor me invade. Minha esperança é varrida como se fosse pelo vento, minha felicidade passa como uma nuvem.
16 Fogytán van már a lelkierőm, a nyomorúság napjai tartanak fogva.
16 Agora minha alma se dissolve, os dias de aflição me dominaram.
17 Éjszaka nyilallás van a csontjaimban, és kínjaim nem csillapodnak.
17 A noite traspassa meus ossos, consome-os; os males que me roem não dormem.
18 Nagy erejével megfogja öltözetemet, ruhámnál fogva megragad.
18 Com violência segura a minha veste, aperta-me como o colarinho de minha túnica.
19 Sárba dobott engem, hasonló lettem a porhoz és a hamuhoz.
19 Deus jogou-me no lodo, tenho o aspecto da poeira e da cinza.
20 Segítségért kiáltok hozzád, de nem válaszolsz. Eléd állok, de te csak figyelsz engem.
20 Clamo a ti, e não me respondes; ponho-me diante de ti, e não olhas para mim.
21 Kegyetlenné váltál irántam. Erős kézzel üldözöl engem.
21 Tornaste-te cruel para comigo, atacas-me com toda a força de tua mão.
22 Fölemelsz, és elsodortatsz a széllel, szétmállasztasz a viharban.
22 Arrebatas-me, fazes-me cavalgar o tufão, aniquilas-me na tempestade.
23 Jól tudom, hogy halálba viszel, abba a házba, ahol minden élő találkozik.
23 Eu bem sei, levas-me à morte, ao lugar onde se encontram todos os viventes.
24 De a roskadozó nem nyújthatja ki a kezét? Aki veszélyben van, nem kiálthat segítségért?
24 Mas poderá aquele que cai não estender a mão, poderá não pedir socorro aquele que perece?
25 Nem sírtam-e, ha valakinek nehéz napja volt? Nem volt-e lelkem szomorú a szegény miatt?
25 Não chorei com os oprimidos? Não teve minha alma piedade dos pobres?
26 Bizony, jót reméltem, és rossz jött. Világosságot vártam, és sűrű homály jött.
26 Esperava a felicidade e veio a desgraça, esperava a luz e vieram as trevas.
27 Forr a bensőm, nincs nyugtom, elértek a nyomorúság napjai,
27 Minhas entranhas abrasam-se sem nenhum descanso, assaltaram-me os dias de aflição.
28 Feketén járok, de nem a nap hevétől. Fölkelek, hogy segítségért kiáltsak a gyülekezethez.
28 Caminho no luto, sem sol; levanto-me numa multidão de gritos,
29 A sakálok testvére lettem, és a struccok társa.
29 tornei-me irmão dos chacais e companheiro dos avestruzes.
30 Bőröm megfeketedett, csontom pedig ég a láz miatt.
30 Minha pele enegrece-se e cai, e meus ossos são consumidos pela febre.
31 Citerám gyászosan szól, sípom síró hangon.
31 Minha cítara só dá acordes lúgubres, e minha flauta sons queixosos.
Atalhos do teclado
- Capítulo anterior←
- Próximo capítulo→
- Versículo anteriork
- Próximo versículoj
- Limpar seleçãoEsc
- Esta ajuda?
Estude este capítulo no WhatsApp
Peça à IA da Bíblia Fala para explicar Jó 30, comparar traduções ou montar um estudo — tudo direto pelo WhatsApp.