Jó 30
Magyar Újfordítású (HUNUJ) vs ACF
1 Most azonban kinevetnek engem, akik fiatalabbak nálam, akiknek az apját annyira sem becsültem, hogy juhászkutyáim közé soroljam.
1 Agora, porém, se riem de mim os de menos idade do que eu, cujos pais eu teria desdenhado de pôr com os cães do meu rebanho.
2 Mire mentem volna kezük erejével? Hiszen életerejük odalett.
2 De que também me serviria a força das mãos daqueles, cujo vigor se tinha esgotado?
3 Ínségtől és éhségtől legyengülve a kopár földet rágják a már régen elpusztult pusztaságon.
3 De míngua e fome se debilitaram; e recolhiam-se para os lugares secos, tenebrosos, assolados e desertos.
4 Vadsóskát tépnek a bokrok mellett, és rekettyegyökér a kenyerük.
4 Apanhavam malvas junto aos arbustos, e o seu mantimento eram as raízes dos zimbros.
5 Kiközösítik őket, és rájuk kiáltanak, mint a tolvajokra.
5 Do meio dos homens eram expulsos, e gritavam contra eles, como contra o ladrão;
6 Völgyek szakadékaiban kell lakniuk, a föld és a sziklák üregeiben.
6 Para habitarem nos barrancos dos vales, e nas cavernas da terra e das rochas.
7 A bokrok között kiáltoznak, a csalánok alatt gyülekeznek.
7 Bramavam entre os arbustos, e ajuntavam-se debaixo das urtigas.
8 Bolondok, sőt becstelenek is, akiket korbáccsal vertek ki az országból.
8 Eram filhos de doidos, e filhos de gente sem nome, e da terra foram expulsos.
9 És most ezek gúnyolódnak rajtam, ezek fecsegnek rólam.
9 Agora, porém, sou a sua canção, e lhes sirvo de provérbio.
10 Utálkozva távolodnak el tőlem, és nem átallnak arcomba köpni.
10 Abominam-me, e fogem para longe de mim, e no meu rosto não se privam de cuspir.
11 Mert meglazította íjam húrját, és megalázott az Isten: azért viselkednek zabolátlanul velem szemben.
11 Porque Deus desatou a sua corda, e me oprimiu, por isso sacudiram de si o freio perante o meu rosto.
12 Jobb felől csőcselék támad rám, lábamnak gáncsot vetnek, és utat építenek ellenem, hogy megrontsanak.
12 À direita se levantam os moços; empurram os meus pés, e preparam contra mim os seus caminhos de destruição.
13 Az én ösvényemet meg elrontják, hogy romlásomat siettessék, pedig nincs is segítőjük.
13 Desbaratam-me o caminho; promovem a minha miséria; contra eles não há ajudador.
14 Mint valami széles résen, úgy törnek ellenem: viharként zúdulnak rám.
14 Vêm contra mim como por uma grande brecha, e revolvem-se entre a assolação.
15 Rémület fog el. Szélvész űzi el méltóságomat, boldogságom eltűnt, mint a felleg.
15 Sobrevieram-me pavores; como vento perseguem a minha honra, e como nuvem passou a minha felicidade.
16 Fogytán van már a lelkierőm, a nyomorúság napjai tartanak fogva.
16 E agora derrama-se em mim a minha alma; os dias da aflição se apoderaram de mim.
17 Éjszaka nyilallás van a csontjaimban, és kínjaim nem csillapodnak.
17 De noite se me traspassam os meus ossos, e os meus nervos não descansam.
18 Nagy erejével megfogja öltözetemet, ruhámnál fogva megragad.
18 Pela grandeza do meu mal está desfigurada a minha veste, que, como a gola da minha túnica, me cinge.
19 Sárba dobott engem, hasonló lettem a porhoz és a hamuhoz.
19 Lançou-me na lama, e fiquei semelhante ao pó e à cinza.
20 Segítségért kiáltok hozzád, de nem válaszolsz. Eléd állok, de te csak figyelsz engem.
20 Clamo a ti, porém, tu não me respondes; estou em pé, porém, para mim não atentas.
21 Kegyetlenné váltál irántam. Erős kézzel üldözöl engem.
21 Tornaste-te cruel contra mim; com a força da tua mão resistes violentamente.
22 Fölemelsz, és elsodortatsz a széllel, szétmállasztasz a viharban.
22 Levantas-me sobre o vento, fazes-me cavalgar sobre ele, e derretes-me o ser.
23 Jól tudom, hogy halálba viszel, abba a házba, ahol minden élő találkozik.
23 Porque eu sei que me levarás à morte e à casa do ajuntamento determinada a todos os viventes.
24 De a roskadozó nem nyújthatja ki a kezét? Aki veszélyben van, nem kiálthat segítségért?
24 Porém não estenderá a mão para o túmulo, ainda que eles clamem na sua destruição.
25 Nem sírtam-e, ha valakinek nehéz napja volt? Nem volt-e lelkem szomorú a szegény miatt?
25 Porventura não chorei sobre aquele que estava aflito, ou não se angustiou a minha alma pelo necessitado?
26 Bizony, jót reméltem, és rossz jött. Világosságot vártam, és sűrű homály jött.
26 Todavia aguardando eu o bem, então me veio o mal, esperando eu a luz, veio a escuridão.
27 Forr a bensőm, nincs nyugtom, elértek a nyomorúság napjai,
27 As minhas entranhas fervem e não estão quietas; os dias da aflição me surpreendem.
28 Feketén járok, de nem a nap hevétől. Fölkelek, hogy segítségért kiáltsak a gyülekezethez.
28 Denegrido ando, porém não do sol; levantando-me na congregação, clamo por socorro.
29 A sakálok testvére lettem, és a struccok társa.
29 Irmão me fiz dos chacais, e companheiro dos avestruzes.
30 Bőröm megfeketedett, csontom pedig ég a láz miatt.
30 Enegreceu-se a minha pele sobre mim, e os meus ossos estão queimados do calor.
31 Citerám gyászosan szól, sípom síró hangon.
31 A minha harpa se tornou em luto, e o meu órgão em voz dos que choram.
Atalhos do teclado
- Capítulo anterior←
- Próximo capítulo→
- Versículo anteriork
- Próximo versículoj
- Limpar seleçãoEsc
- Esta ajuda?
Estude este capítulo no WhatsApp
Peça à IA da Bíblia Fala para explicar Jó 30, comparar traduções ou montar um estudo — tudo direto pelo WhatsApp.