Jó 30
Magyar Újfordítású (HUNUJ) vs ARIB
1 Most azonban kinevetnek engem, akik fiatalabbak nálam, akiknek az apját annyira sem becsültem, hogy juhászkutyáim közé soroljam.
1 Mas agora zombam de mim os de menos idade do que eu, cujos pais teria eu desdenhado de pôr com os cães do meu rebanho.
2 Mire mentem volna kezük erejével? Hiszen életerejük odalett.
2 Pois de que me serviria a força das suas mãos, homens nos quais já pereceu o vigor?
3 Ínségtől és éhségtől legyengülve a kopár földet rágják a már régen elpusztult pusztaságon.
3 De míngua e fome emagrecem; andam roendo pelo deserto, lugar de ruínas e desolação.
4 Vadsóskát tépnek a bokrok mellett, és rekettyegyökér a kenyerük.
4 Apanham malvas junto aos arbustos, e o seu mantimento são as raízes dos zimbros.
5 Kiközösítik őket, és rájuk kiáltanak, mint a tolvajokra.
5 São expulsos do meio dos homens, que gritam atrás deles, como atrás de um ladrão.
6 Völgyek szakadékaiban kell lakniuk, a föld és a sziklák üregeiben.
6 Têm que habitar nos desfiladeiros sombrios, nas cavernas da terra e dos penhascos.
7 A bokrok között kiáltoznak, a csalánok alatt gyülekeznek.
7 Bramam entre os arbustos, ajuntam-se debaixo das urtigas.
8 Bolondok, sőt becstelenek is, akiket korbáccsal vertek ki az országból.
8 São filhos de insensatos, filhos de gente sem nome; da terra foram enxotados.
9 És most ezek gúnyolódnak rajtam, ezek fecsegnek rólam.
9 Mas agora vim a ser a sua canção, e lhes sirvo de provérbio.
10 Utálkozva távolodnak el tőlem, és nem átallnak arcomba köpni.
10 Eles me abominam, afastam-se de mim, e no meu rosto não se privam de cuspir.
11 Mert meglazította íjam húrját, és megalázott az Isten: azért viselkednek zabolátlanul velem szemben.
11 Porquanto Deus desatou a minha corda e me humilhou, eles sacudiram de si o freio perante o meu rosto.
12 Jobb felől csőcselék támad rám, lábamnak gáncsot vetnek, és utat építenek ellenem, hogy megrontsanak.
12 À direita levanta-se gente vil; empurram os meus pés, e contra mim erigem os seus caminhos de destruição.
13 Az én ösvényemet meg elrontják, hogy romlásomat siettessék, pedig nincs is segítőjük.
13 Estragam a minha vereda, promovem a minha calamidade; não há quem os detenha.
14 Mint valami széles résen, úgy törnek ellenem: viharként zúdulnak rám.
14 Vêm como por uma grande brecha, por entre as ruínas se precipitam.
15 Rémület fog el. Szélvész űzi el méltóságomat, boldogságom eltűnt, mint a felleg.
15 Sobrevieram-me pavores; é perseguida a minha honra como pelo vento; e como nuvem passou a minha felicidade.
16 Fogytán van már a lelkierőm, a nyomorúság napjai tartanak fogva.
16 E agora dentro de mim se derrama a minha alma; os dias da aflição se apoderaram de mim.
17 Éjszaka nyilallás van a csontjaimban, és kínjaim nem csillapodnak.
17 De noite me são traspassados os ossos, e o mal que me corrói não descansa.
18 Nagy erejével megfogja öltözetemet, ruhámnál fogva megragad.
18 Pela violência do mal está desfigurada a minha veste; como a gola da minha túnica, me aperta.
19 Sárba dobott engem, hasonló lettem a porhoz és a hamuhoz.
19 Ele me lançou na lama, e fiquei semelhante ao pó e à cinza.
20 Segítségért kiáltok hozzád, de nem válaszolsz. Eléd állok, de te csak figyelsz engem.
20 Clamo a ti, e não me respondes; ponho-me em pé, e não atentas para mim.
21 Kegyetlenné váltál irántam. Erős kézzel üldözöl engem.
21 Tornas-te cruel para comigo; com a força da tua mão me persegues.
22 Fölemelsz, és elsodortatsz a széllel, szétmállasztasz a viharban.
22 Levantas-me sobre o vento, fazes-me cavalgar sobre ele, e dissolves-me na tempestade.
23 Jól tudom, hogy halálba viszel, abba a házba, ahol minden élő találkozik.
23 Pois eu sei que me levarás à morte, e à casa do ajuntamento destinada a todos os viventes.
24 De a roskadozó nem nyújthatja ki a kezét? Aki veszélyben van, nem kiálthat segítségért?
24 Contudo não estende a mão quem está a cair? ou não clama por socorro na sua calamidade?
25 Nem sírtam-e, ha valakinek nehéz napja volt? Nem volt-e lelkem szomorú a szegény miatt?
25 Não chorava eu sobre aquele que estava aflito? ou não se angustiava a minha alma pelo necessitado?
26 Bizony, jót reméltem, és rossz jött. Világosságot vártam, és sűrű homály jött.
26 Todavia aguardando eu o bem, eis que me veio o mal, e esperando eu a luz, veio a escuridão.
27 Forr a bensőm, nincs nyugtom, elértek a nyomorúság napjai,
27 As minhas entranhas fervem e não descansam; os dias da aflição me surpreenderam.
28 Feketén járok, de nem a nap hevétől. Fölkelek, hogy segítségért kiáltsak a gyülekezethez.
28 Denegrido ando, mas não do sol; levanto-me na congregação, e clamo por socorro.
29 A sakálok testvére lettem, és a struccok társa.
29 Tornei-me irmão dos chacais, e companheiro dos avestruzes.
30 Bőröm megfeketedett, csontom pedig ég a láz miatt.
30 A minha pele enegrece e se me cai, e os meus ossos estão queimados do calor.
31 Citerám gyászosan szól, sípom síró hangon.
31 Pelo que se tornou em pranto a minha harpa, e a minha flauta em voz dos que choram.
Atalhos do teclado
- Capítulo anterior←
- Próximo capítulo→
- Versículo anteriork
- Próximo versículoj
- Limpar seleçãoEsc
- Esta ajuda?
Estude este capítulo no WhatsApp
Peça à IA da Bíblia Fala para explicar Jó 30, comparar traduções ou montar um estudo — tudo direto pelo WhatsApp.