Jó 30
Magyar Újfordítású (HUNUJ) vs ARA
1 Most azonban kinevetnek engem, akik fiatalabbak nálam, akiknek az apját annyira sem becsültem, hogy juhászkutyáim közé soroljam.
1 Mas agora se riem de mim os de menos idade do que eu, e cujos pais eu teria desdenhado de pôr ao lado dos cães do meu rebanho.
2 Mire mentem volna kezük erejével? Hiszen életerejük odalett.
2 De que também me serviria a força das suas mãos, homens cujo vigor já pereceu?
3 Ínségtől és éhségtől legyengülve a kopár földet rágják a már régen elpusztult pusztaságon.
3 De míngua e fome se debilitaram; roem os lugares secos, desde muito em ruínas e desolados.
4 Vadsóskát tépnek a bokrok mellett, és rekettyegyökér a kenyerük.
4 Apanham malvas e folhas dos arbustos e se sustentam de raízes de zimbro.
5 Kiközösítik őket, és rájuk kiáltanak, mint a tolvajokra.
5 Do meio dos homens são expulsos; grita-se contra eles, como se grita atrás de um ladrão;
6 Völgyek szakadékaiban kell lakniuk, a föld és a sziklák üregeiben.
6 habitam nos desfiladeiros sombrios, nas cavernas da terra e das rochas.
7 A bokrok között kiáltoznak, a csalánok alatt gyülekeznek.
7 Bramam entre os arbustos e se ajuntam debaixo dos espinheiros.
8 Bolondok, sőt becstelenek is, akiket korbáccsal vertek ki az országból.
8 São filhos de doidos, raça infame, e da terra são escorraçados.
9 És most ezek gúnyolódnak rajtam, ezek fecsegnek rólam.
9 Mas agora sou a sua canção de motejo e lhes sirvo de provérbio.
10 Utálkozva távolodnak el tőlem, és nem átallnak arcomba köpni.
10 Abominam-me, fogem para longe de mim e não se abstêm de me cuspir no rosto.
11 Mert meglazította íjam húrját, és megalázott az Isten: azért viselkednek zabolátlanul velem szemben.
11 Porque Deus afrouxou a corda do meu arco e me oprimiu; pelo que sacudiram de si o freio perante o meu rosto.
12 Jobb felől csőcselék támad rám, lábamnak gáncsot vetnek, és utat építenek ellenem, hogy megrontsanak.
12 À direita se levanta uma súcia, e me empurra, e contra mim prepara o seu caminho de destruição.
13 Az én ösvényemet meg elrontják, hogy romlásomat siettessék, pedig nincs is segítőjük.
13 Arruínam a minha vereda, promovem a minha calamidade; gente para quem já não há socorro.
14 Mint valami széles résen, úgy törnek ellenem: viharként zúdulnak rám.
14 Vêm contra mim como por uma grande brecha e se revolvem avante entre as ruínas.
15 Rémület fog el. Szélvész űzi el méltóságomat, boldogságom eltűnt, mint a felleg.
15 Sobrevieram-me pavores, como pelo vento é varrida a minha honra; como nuvem passou a minha felicidade.
16 Fogytán van már a lelkierőm, a nyomorúság napjai tartanak fogva.
16 Agora, dentro de mim se me derrama a alma; os dias da aflição se apoderaram de mim.
17 Éjszaka nyilallás van a csontjaimban, és kínjaim nem csillapodnak.
17 A noite me verruma os ossos e os desloca, e não descansa o mal que me rói.
18 Nagy erejével megfogja öltözetemet, ruhámnál fogva megragad.
18 Pela grande violência do meu mal está desfigurada a minha veste, mal que me cinge como a gola da minha túnica.
19 Sárba dobott engem, hasonló lettem a porhoz és a hamuhoz.
19 Deus, tu me lançaste na lama, e me tornei semelhante ao pó e à cinza.
20 Segítségért kiáltok hozzád, de nem válaszolsz. Eléd állok, de te csak figyelsz engem.
20 Clamo a ti, e não me respondes; estou em pé, mas apenas olhas para mim.
21 Kegyetlenné váltál irántam. Erős kézzel üldözöl engem.
21 Tu foste cruel comigo; com a força da tua mão tu me combates.
22 Fölemelsz, és elsodortatsz a széllel, szétmállasztasz a viharban.
22 Levantas-me sobre o vento e me fazes cavalgá-lo; dissolves-me no estrondo da tempestade.
23 Jól tudom, hogy halálba viszel, abba a házba, ahol minden élő találkozik.
23 Pois eu sei que me levarás à morte e à casa destinada a todo vivente.
24 De a roskadozó nem nyújthatja ki a kezét? Aki veszélyben van, nem kiálthat segítségért?
24 De um montão de ruínas não estenderá o homem a mão e na sua desventura não levantará um grito por socorro?
25 Nem sírtam-e, ha valakinek nehéz napja volt? Nem volt-e lelkem szomorú a szegény miatt?
25 Acaso, não chorei sobre aquele que atravessava dias difíceis ou não se angustiou a minha alma pelo necessitado?
26 Bizony, jót reméltem, és rossz jött. Világosságot vártam, és sűrű homály jött.
26 Aguardava eu o bem, e eis que me veio o mal; esperava a luz, veio-me a escuridão.
27 Forr a bensőm, nincs nyugtom, elértek a nyomorúság napjai,
27 O meu íntimo se agita sem cessar; e dias de aflição me sobrevêm.
28 Feketén járok, de nem a nap hevétől. Fölkelek, hogy segítségért kiáltsak a gyülekezethez.
28 Ando de luto, sem a luz do sol; levanto-me na congregação e clamo por socorro.
29 A sakálok testvére lettem, és a struccok társa.
29 Sou irmão dos chacais e companheiro de avestruzes.
30 Bőröm megfeketedett, csontom pedig ég a láz miatt.
30 Enegrecida se me cai a pele, e os meus ossos queimam em febre.
31 Citerám gyászosan szól, sípom síró hangon.
31 Por isso, a minha harpa se me tornou em prantos de luto, e a minha flauta, em voz dos que choram.
Atalhos do teclado
- Capítulo anterior←
- Próximo capítulo→
- Versículo anteriork
- Próximo versículoj
- Limpar seleçãoEsc
- Esta ajuda?
Estude este capítulo no WhatsApp
Peça à IA da Bíblia Fala para explicar Jó 30, comparar traduções ou montar um estudo — tudo direto pelo WhatsApp.