Jó 19
Magyar Újfordítású (HUNUJ) vs ARA
1 Ekkor megszólalt Jób, és ezt mondta:
1 Então, respondeu Jó:
2 Meddig kínozzátok még lelkemet, meddig akartok még szavaitokkal összetörni?
2 Até quando afligireis a minha alma e me quebrantareis com palavras?
3 Már tízszer is gyaláztatok engem. Nem szégyellitek, hogy így gyötörtök?
3 Já dez vezes me vituperastes e não vos envergonhais de injuriar-me.
4 Ha valóban tévedtem is, énrajtam marad a tévedésem.
4 Embora haja eu, na verdade, errado, comigo ficará o meu erro.
5 Ha valóban fölém akartok kerekedni, és rám akarjátok bizonyítani a gyalázatot,
5 Se quereis engrandecer-vos contra mim e me arguis pelo meu opróbrio,
6 akkor pedig tudjátok meg, hogy Isten nyomorított meg, és ő kerített hálójába engem.
6 sabei agora que Deus é que me oprimiu e com a sua rede me cercou.
7 Ha erőszak miatt kiáltozom, nem kapok választ. Segítségért kiáltok, de nem véd a törvény.
7 Eis que clamo: violência! Mas não sou ouvido; grito: socorro! Porém não há justiça.
8 Eltorlaszolta utamat, nem mehetek tovább, ösvényeimre sötétséget borított.
8 O meu caminho ele fechou, e não posso passar; e nas minhas veredas pôs trevas.
9 Dicsőségemtől megfosztott, levette fejemről a koronát.
9 Da minha honra me despojou e tirou-me da cabeça a coroa.
10 Kitépte reménységemet, mint valami fát, letördelt körös-körül: tönkrementem.
10 Arruinou-me de todos os lados, e eu me vou; e arrancou-me a esperança, como a uma árvore.
11 Fellángolt ellenem haragja, és ellenségének tekintett engem.
11 Inflamou contra mim a sua ira e me tem na conta de seu adversário.
12 Együtt támadtak csapatai, utat törtek ellenem, tábort vertek sátram körül.
12 Juntas vieram as suas tropas, prepararam contra mim o seu caminho e se acamparam ao redor da minha tenda.
13 Rokonaimat eltávolította mellőlem, ismerőseim egészen elidegenedtek tőlem.
13 Pôs longe de mim a meus irmãos, e os que me conhecem, como estranhos, se apartaram de mim.
14 Szomszédaim elhagytak, ismerőseim elfelejtettek.
14 Os meus parentes me desampararam, e os meus conhecidos se esqueceram de mim.
15 A házamban élők és szolgálóim idegennek tartanak, rám sem ismernek többé.
15 Os que se abrigam na minha casa e as minhas servas me têm por estranho, e vim a ser estrangeiro aos seus olhos.
16 Szolgámnak kiáltok, de nem válaszol, még ha könyörgök is neki.
16 Chamo o meu criado, e ele não me responde; tenho de suplicar-lhe, eu mesmo.
17 Feleségem undorodik leheletemtől, testvéreim iszonyodnak tőlem.
17 O meu hálito é intolerável à minha mulher, e pelo mau cheiro sou repugnante aos filhos de minha mãe.
18 Még a kisgyermekek is megvetnek, ha föl akarok kelni, kicsúfolnak.
18 Até as crianças me desprezam, e, querendo eu levantar-me, zombam de mim.
19 Utál minden bizalmas barátom. Akiket szerettem, ellenem fordultak.
19 Todos os meus amigos íntimos me abominam, e até os que eu amava se tornaram contra mim.
20 Bőröm és húsom a csontomhoz tapad, csak a fogam húsa maradt meg.
20 Os meus ossos se apegam à minha pele e à minha carne, e salvei-me só com a pele dos meus dentes.
21 Könyörüljetek, könyörüljetek rajtam, barátaim, mert Isten keze vert meg engem!
21 Compadecei-vos de mim, amigos meus, compadecei-vos de mim, porque a mão de Deus me atingiu.
22 Miért üldöztök, mint az Isten, miért nem elégedtek meg testemmel?
22 Por que me perseguis como Deus me persegue e não cessais de devorar a minha carne?
23 Bárcsak leírnák szavaimat, bárcsak följegyeznék egy könyvbe,
23 Quem me dera fossem agora escritas as minhas palavras! Quem me dera fossem gravadas em livro!
24 vas íróvesszővel és ólommal minden időkre kősziklába vésnék!
24 Que, com pena de ferro e com chumbo, para sempre fossem esculpidas na rocha!
25 Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára megáll a por fölött,
25 Porque eu sei que o meu Redentor vive e por fim se levantará sobre a terra.
26 s ha ez a bőröm lefoszlik is, testemben látom meg az Istent.
26 Depois, revestido este meu corpo da minha pele, em minha carne verei a Deus.
27 Saját magam látom meg őt, tulajdon szemeim látják meg, nem más, bár veséim is megemésztetnek.
27 Vê-lo-ei por mim mesmo, os meus olhos o verão, e não outros; de saudade me desfalece o coração dentro de mim.
28 Ha ezt mondjátok: Mivel kényszerítsük őt, hogy megtaláljuk bajának a gyökerét,
28 Se disserdes: Como o perseguiremos? E: A causa deste mal se acha nele,
29 akkor rettegjetek a fegyvertől, mert a harag fegyveres büntetést szül, és megtudjátok, hogy van ítélőbíró.
29 temei, pois, a espada, porque tais acusações merecem o seu furor, para saberdes que há um juízo.
Atalhos do teclado
- Capítulo anterior←
- Próximo capítulo→
- Versículo anteriork
- Próximo versículoj
- Limpar seleçãoEsc
- Esta ajuda?
Estude este capítulo no WhatsApp
Peça à IA da Bíblia Fala para explicar Jó 19, comparar traduções ou montar um estudo — tudo direto pelo WhatsApp.