Jó 30
Károli (KAROLI) vs VC
1 Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna.
1 Agora zombam de mim os mais jovens do que eu, aqueles cujos pais eu desdenharia de colocar com os cães de meu rebanho.
2 Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett!
2 Que faria eu com o vigor de seus braços? Não atingirão a idade madura.
3 Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot.
3 Reduzidos a nada pela miséria e a fome, roem um solo árido e desolado.
4 A kik keserû füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök.
4 Colhem ervas e cascas dos arbustos, por pão têm somente a raiz das giestas.
5 Az emberek közül kiûzik õket, úgy hurítják õket, mint a tolvajt.
5 São postos para fora do povo, gritam com eles como se fossem ladrões,
6 Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban.
6 moram em barrancos medonhos, em buracos de terra e de rochedos.
7 A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek.
7 Ouvem-se seus gritos entre os arbustos, amontoam-se debaixo das urtigas,
8 Esztelen legények, sõt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból.
8 filhos de infames e de gente sem nome que são expulsos da terra!
9 És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk!
9 Agora sou o assunto de suas canções, o tema de seus escárnios;
10 Útálnak engem, messze távoznak tõlem, és nem átalanak pökdösni elõttem.
10 afastam-se de mim com horror, não receiam cuspir-me no rosto.
11 Sõt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát elõttem kivetik.
11 Desamarraram a corda para humilhar-me, sacudiram de si todo o freio diante de mim.
12 Jobb felõl ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak.
12 À minha direita levanta-se a raça deles, tentam atrapalhar meus pés, abrem diante de mim o caminho da sua desgraça.
13 Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök.
13 Cortam minha vereda para me perder, trabalham para minha ruína.
14 Mint valami széles résen, úgy rontanak elõ, pusztulás között hömpölyögnek [ide].
14 Penetram como por uma grande brecha, irrompem entre escombros.
15 Rettegések fordultak ellenem, mint vihar ûzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhõ.
15 O pavor me invade. Minha esperança é varrida como se fosse pelo vento, minha felicidade passa como uma nuvem.
16 Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem.
16 Agora minha alma se dissolve, os dias de aflição me dominaram.
17 Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim.
17 A noite traspassa meus ossos, consome-os; os males que me roem não dormem.
18 A sok erõlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra.
18 Com violência segura a minha veste, aperta-me como o colarinho de minha túnica.
19 A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz.
19 Deus jogou-me no lodo, tenho o aspecto da poeira e da cinza.
20 Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és [csak] nézel reám!
20 Clamo a ti, e não me respondes; ponho-me diante de ti, e não olhas para mim.
21 Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem.
21 Tornaste-te cruel para comigo, atacas-me com toda a força de tua mão.
22 Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban.
22 Arrebatas-me, fazes-me cavalgar o tufão, aniquilas-me na tempestade.
23 Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élõ gyülekezõ házába;
23 Eu bem sei, levas-me à morte, ao lugar onde se encontram todos os viventes.
24 De a roskadóban levõ ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendõben van, ne kiáltson-é segítségért?
24 Mas poderá aquele que cai não estender a mão, poderá não pedir socorro aquele que perece?
25 Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szûkölködõ miatt nem volt-é lelkem szomorú?
25 Não chorei com os oprimidos? Não teve minha alma piedade dos pobres?
26 Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve.
26 Esperava a felicidade e veio a desgraça, esperava a luz e vieram as trevas.
27 Az én bensõm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai.
27 Minhas entranhas abrasam-se sem nenhum descanso, assaltaram-me os dias de aflição.
28 Feketülten járok, de nem a nap hõsége miatt; felkelek a gyülekezetben [és] kiáltozom.
28 Caminho no luto, sem sol; levanto-me numa multidão de gritos,
29 Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak.
29 tornei-me irmão dos chacais e companheiro dos avestruzes.
30 Bõröm feketül[ten hámlik le] rólam, és csontom elég a hõség miatt.
30 Minha pele enegrece-se e cai, e meus ossos são consumidos pela febre.
31 Hegedûm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává.
31 Minha cítara só dá acordes lúgubres, e minha flauta sons queixosos.
Atalhos do teclado
- Capítulo anterior←
- Próximo capítulo→
- Versículo anteriork
- Próximo versículoj
- Limpar seleçãoEsc
- Esta ajuda?
Estude este capítulo no WhatsApp
Peça à IA da Bíblia Fala para explicar Jó 30, comparar traduções ou montar um estudo — tudo direto pelo WhatsApp.