Jó 30
Károli (KAROLI) vs NVT
1 Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna.
1 “Agora, porém, os mais jovens zombam de mim, rapazes cujos pais não são dignos de correr com meus cães pastores.
2 Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett!
2 De que me serve a força deles? Seu vigor já desapareceu!
3 Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot.
3 Enfraquecidos pela pobreza e pela fome, roem a terra seca, em regiões sombrias e desoladas.
4 A kik keserû füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök.
4 Colhem ervas silvestres entre os arbustos e comem as raízes das giestas.
5 Az emberek közül kiûzik õket, úgy hurítják õket, mint a tolvajt.
5 São expulsos, aos gritos, da companhia das pessoas, como se fossem ladrões.
6 Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban.
6 Agora, moram em desfiladeiros medonhos, em cavernas e entre as rochas.
7 A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek.
7 Uivam como animais no meio dos arbustos e ajuntam-se debaixo dos espinheiros.
8 Esztelen legények, sõt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból.
8 São gente insensata, sem nome nem valor; foram expulsos da terra.
9 És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk!
9 “Agora, divertem-se às minhas custas! Sou alvo de piadas e canções vulgares.
10 Útálnak engem, messze távoznak tõlem, és nem átalanak pökdösni elõttem.
10 Desprezam-me e ficam longe de mim; só se aproximam para cuspir em meu rosto.
11 Sõt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát elõttem kivetik.
11 Pois Deus cortou a corda de meu arco; já que ele me humilhou, eles não se refreiam mais.
12 Jobb felõl ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak.
12 Essa gente desprezível se opõe a mim abertamente; lançam-me de um lado para o outro e planejam minha desgraça.
13 Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök.
13 Bloqueiam meu caminho e fazem de tudo para me destruir. Sabem que não tenho quem me ajude;
14 Mint valami széles résen, úgy rontanak elõ, pusztulás között hömpölyögnek [ide].
14 atacam-me de todos os lados. Quando estou caído, lançam-se sobre mim;
15 Rettegések fordultak ellenem, mint vihar ûzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhõ.
15 vivo aterrorizado. O vento carregou minha honra; minha prosperidade passou como uma nuvem.
16 Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem.
16 “Agora, minha vida se esvai; a aflição me persegue durante o dia.
17 Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim.
17 A noite corrói meus ossos; a dor que me atormenta não descansa.
18 A sok erõlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra.
18 Com mão forte, Deus agarra minha roupa; pega-me pela gola de minha túnica.
19 A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz.
19 Lança-me na lama; não passo de pó e cinza.
20 Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és [csak] nézel reám!
20 “Clamo a ti, ó Deus, e não me respondes; fico em pé diante de ti, mas não me dás atenção.
21 Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem.
21 Tu me tratas com crueldade e usas teu poder para me perseguir.
22 Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban.
22 Tu me lanças no redemoinho e me destróis na tempestade.
23 Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élõ gyülekezõ házába;
23 E sei que me envias para a morte, para o destino de todos os que vivem.
24 De a roskadóban levõ ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendõben van, ne kiáltson-é segítségért?
24 “Por certo, ninguém se voltaria contra os necessitados, quando clamam por socorro em suas dificuldades.
25 Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szûkölködõ miatt nem volt-é lelkem szomorú?
25 Acaso eu não chorava pelos aflitos? Não me angustiava pelos pobres?
26 Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve.
26 Esperava o bem, mas em seu lugar veio o mal; aguardava a luz, mas em seu lugar veio a escuridão.
27 Az én bensõm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai.
27 Meu coração está agitado e não sossega; dias de aflição me atormentam.
28 Feketülten járok, de nem a nap hõsége miatt; felkelek a gyülekezetben [és] kiáltozom.
28 Ando nas sombras, sem a luz do sol; levanto-me em praça pública e clamo por socorro.
29 Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak.
29 Contudo, sou considerado irmão dos chacais e companheiro das corujas.
30 Bõröm feketül[ten hámlik le] rólam, és csontom elég a hõség miatt.
30 Minha pele escureceu, e meus ossos ardem de febre.
31 Hegedûm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává.
31 Minha harpa toca canções fúnebres, e minha flauta acompanha os que choram.”
Atalhos do teclado
- Capítulo anterior←
- Próximo capítulo→
- Versículo anteriork
- Próximo versículoj
- Limpar seleçãoEsc
- Esta ajuda?
Estude este capítulo no WhatsApp
Peça à IA da Bíblia Fala para explicar Jó 30, comparar traduções ou montar um estudo — tudo direto pelo WhatsApp.