Jó 30
Károli (KAROLI) vs NVI
1 Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna.
1 "Mas agora eles zombam de mim, homens mais jovens que eu, homens cujos pais eu teria rejeitado, não lhes permitindo sequer estar com os cães de guarda do rebanho.
2 Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett!
2 De que me serviria a força de suas mãos, já que desapareceu o seu vigor?
3 Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot.
3 Desfigurados de tanta necessidade e fome, perambulavam pela terra ressequida, em sombrios e devastados desertos.
4 A kik keserû füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök.
4 Nos campos de mato rasteiro colhiam ervas, e a raiz da giesta era a sua comida.
5 Az emberek közül kiûzik õket, úgy hurítják õket, mint a tolvajt.
5 Da companhia dos amigos foram expulsos aos gritos, como se fossem ladrões.
6 Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban.
6 Foram forçados a morar nos leitos secos dos rios, entre as rochas e nos buracos da terra.
7 A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek.
7 Rugiam entre os arbustos e se encolhiam sob a vegetação.
8 Esztelen legények, sõt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból.
8 Prole desprezível e sem nome, foram expulsos da terra.
9 És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk!
9 "E agora os filhos deles zombam de mim com suas canções; tornei-me um provérbio entre eles.
10 Útálnak engem, messze távoznak tõlem, és nem átalanak pökdösni elõttem.
10 Eles me detestam e se mantêm à distância; não hesitam em cuspir em meu rosto.
11 Sõt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát elõttem kivetik.
11 Agora que Deus afrouxou a corda do meu arco e me afligiu, eles ficam sem freios na minha presença.
12 Jobb felõl ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak.
12 À direita os embrutecidos me atacam; preparam armadilhas para os meus pés, e constroem rampas de cerco contra mim.
13 Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök.
13 Destroem o meu caminho; conseguem destruir-me, sem a ajuda de ninguém.
14 Mint valami széles résen, úgy rontanak elõ, pusztulás között hömpölyögnek [ide].
14 Avançam como através de uma grande brecha; arrojam-se entre as ruínas.
15 Rettegések fordultak ellenem, mint vihar ûzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhõ.
15 Pavores apoderam-se de mim; a minha dignidade é levada como pelo vento, a minha segurança se desfaz como nuvem.
16 Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem.
16 "E agora esvai-se a minha vida; estou preso a dias de sofrimento.
17 Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim.
17 A noite penetra os meus ossos; minhas dores me corroem sem cessar.
18 A sok erõlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra.
18 Em seu grande poder Deus é como a minha roupa; ele me envolve como a gola da minha veste.
19 A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz.
19 Lança-me na lama, e sou reduzido a pó e cinza.
20 Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és [csak] nézel reám!
20 "Clamo a ti, ó Deus, mas não respondes; fico de pé, mas apenas olhas para mim.
21 Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem.
21 Contra mim te voltas com dureza e me atacas com a força de tua mão.
22 Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban.
22 Tu me apanhas e me levas contra o vento, e me jogas de um lado a outro na tempestade.
23 Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élõ gyülekezõ házába;
23 Sei que me farás descer até a morte, ao lugar destinado a todos os viventes.
24 De a roskadóban levõ ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendõben van, ne kiáltson-é segítségért?
24 "A verdade é que ninguém dá a mão ao homem arruinado, quando este, em sua aflição, grita por socorro.
25 Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szûkölködõ miatt nem volt-é lelkem szomorú?
25 Não é certo que chorei por causa dos que passavam dificuldade? E que a minha alma entristeceu-se por causa dos pobres?
26 Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve.
26 Mesmo assim, quando eu esperava o bem, veio o mal; quando eu procurava luz, vieram trevas.
27 Az én bensõm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai.
27 Nunca pára a agitação dentro de mim; dias de sofrimento me confrontam.
28 Feketülten járok, de nem a nap hõsége miatt; felkelek a gyülekezetben [és] kiáltozom.
28 Perambulo escurecido, mas não pelo sol; levanto-me na assembléia e clamo por ajuda.
29 Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak.
29 Tornei-me irmão dos chacais, companheiro das corujas.
30 Bõröm feketül[ten hámlik le] rólam, és csontom elég a hõség miatt.
30 Minha pele escurece e cai; meu corpo queima de febre.
31 Hegedûm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává.
31 Minha harpa está afinada para cantos fúnebres, e minha flauta para o som de pranto.
Atalhos do teclado
- Capítulo anterior←
- Próximo capítulo→
- Versículo anteriork
- Próximo versículoj
- Limpar seleçãoEsc
- Esta ajuda?
Estude este capítulo no WhatsApp
Peça à IA da Bíblia Fala para explicar Jó 30, comparar traduções ou montar um estudo — tudo direto pelo WhatsApp.