Jó 30
Károli (KAROLI) vs ARC
1 Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna.
1 Mas agora se riem de mim os de menos idade do que eu, e cujos pais eu teria desdenhado de pôr com os cães do meu rebanho.
2 Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett!
2 De que também me serviria a força das suas mãos, força de homens cuja velhice esgotou-lhes o vigor?
3 Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot.
3 De míngua e fome se debilitaram; e recolhiam-se para os lugares secos, tenebrosos, assolados e desertos.
4 A kik keserû füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök.
4 Apanhavam malvas junto aos arbustos, e o seu mantimento eram raízes dos zimbros.
5 Az emberek közül kiûzik õket, úgy hurítják õket, mint a tolvajt.
5 Do meio dos homens eram expulsos (gritava-se contra eles como contra um ladrão),
6 Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban.
6 para habitarem nos barrancos dos vales e nas cavernas da terra e das rochas.
7 A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek.
7 Bramavam entre os arbustos e ajuntavam-se debaixo das urtigas.
8 Esztelen legények, sõt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból.
8 Eram filhos de doidos e filhos de gente sem nome e da terra eram expulsos.
9 És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk!
9 Mas agora sou a sua canção e lhes sirvo de provérbio.
10 Útálnak engem, messze távoznak tõlem, és nem átalanak pökdösni elõttem.
10 Abominam-me, e fogem para longe de mim, e no meu rosto não se privam de cuspir.
11 Sõt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát elõttem kivetik.
11 Porque Deus desatou a sua corda e me oprimiu; pelo que sacudiram de si o freio perante o meu rosto.
12 Jobb felõl ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak.
12 À direita se levantam os moços; empurram os meus pés e preparam contra mim os seus caminhos de destruição.
13 Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök.
13 Desbaratam-me o meu caminho; promovem a minha miséria; uma gente que não tem nenhum ajudador.
14 Mint valami széles résen, úgy rontanak elõ, pusztulás között hömpölyögnek [ide].
14 Vêm contra mim como por uma grande brecha e revolvem-se entre a assolação.
15 Rettegések fordultak ellenem, mint vihar ûzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhõ.
15 Sobrevieram-me pavores; como vento perseguem a minha honra, e como nuvem passou a minha felicidade.
16 Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem.
16 E agora derrama-se em mim a minha alma; os dias da aflição se apoderaram de mim.
17 Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim.
17 De noite, se me traspassam os meus ossos, e o mal que me corrói não descansa.
18 A sok erõlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra.
18 Pela grande força do meu mal se demudou a minha veste, que, como a gola da minha túnica, me cinge.
19 A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz.
19 Lançou-me na lama, e fiquei semelhante ao pó e à cinza.
20 Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és [csak] nézel reám!
20 Clamo a ti, mas tu não me respondes; estou em pé, mas para mim não atentas.
21 Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem.
21 Tornaste-te cruel contra mim; com a força da tua mão resistes violentamente.
22 Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban.
22 Levantas-me sobre o vento, fazes-me cavalgar sobre ele e derretes-me o ser.
23 Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élõ gyülekezõ házába;
23 Porque eu sei que me levarás à morte e à casa do ajuntamento destinada a todos os viventes.
24 De a roskadóban levõ ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendõben van, ne kiáltson-é segítségért?
24 Mas não estenderás a mão para um montão de terra, se houver clamor nele na sua desventura?
25 Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szûkölködõ miatt nem volt-é lelkem szomorú?
25 Porventura, não chorei sobre aquele que estava aflito, ou não se angustiou a minha alma pelo necessitado?
26 Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve.
26 Todavia, aguardando eu o bem, eis que me veio o mal; e, esperando eu a luz, veio a escuridão.
27 Az én bensõm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai.
27 O meu íntimo ferve e não está quieto; os dias da aflição me surpreenderam.
28 Feketülten járok, de nem a nap hõsége miatt; felkelek a gyülekezetben [és] kiáltozom.
28 Denegrido ando, mas não do sol; levantando-me na congregação, clamo por socorro.
29 Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak.
29 Irmão me fiz dos dragões, e companheiro dos avestruzes.
30 Bõröm feketül[ten hámlik le] rólam, és csontom elég a hõség miatt.
30 Enegreceu-se a minha pele sobre mim, e os meus ossos estão queimados do calor.
31 Hegedûm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává.
31 Pelo que se tornou a minha harpa em lamentação, e a minha flauta, em voz dos que choram.
Atalhos do teclado
- Capítulo anterior←
- Próximo capítulo→
- Versículo anteriork
- Próximo versículoj
- Limpar seleçãoEsc
- Esta ajuda?
Estude este capítulo no WhatsApp
Peça à IA da Bíblia Fala para explicar Jó 30, comparar traduções ou montar um estudo — tudo direto pelo WhatsApp.