Jó 30
Károli (KAROLI) vs ARIB
1 Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna.
1 Mas agora zombam de mim os de menos idade do que eu, cujos pais teria eu desdenhado de pôr com os cães do meu rebanho.
2 Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett!
2 Pois de que me serviria a força das suas mãos, homens nos quais já pereceu o vigor?
3 Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot.
3 De míngua e fome emagrecem; andam roendo pelo deserto, lugar de ruínas e desolação.
4 A kik keserû füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök.
4 Apanham malvas junto aos arbustos, e o seu mantimento são as raízes dos zimbros.
5 Az emberek közül kiûzik õket, úgy hurítják õket, mint a tolvajt.
5 São expulsos do meio dos homens, que gritam atrás deles, como atrás de um ladrão.
6 Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban.
6 Têm que habitar nos desfiladeiros sombrios, nas cavernas da terra e dos penhascos.
7 A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek.
7 Bramam entre os arbustos, ajuntam-se debaixo das urtigas.
8 Esztelen legények, sõt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból.
8 São filhos de insensatos, filhos de gente sem nome; da terra foram enxotados.
9 És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk!
9 Mas agora vim a ser a sua canção, e lhes sirvo de provérbio.
10 Útálnak engem, messze távoznak tõlem, és nem átalanak pökdösni elõttem.
10 Eles me abominam, afastam-se de mim, e no meu rosto não se privam de cuspir.
11 Sõt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát elõttem kivetik.
11 Porquanto Deus desatou a minha corda e me humilhou, eles sacudiram de si o freio perante o meu rosto.
12 Jobb felõl ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak.
12 À direita levanta-se gente vil; empurram os meus pés, e contra mim erigem os seus caminhos de destruição.
13 Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök.
13 Estragam a minha vereda, promovem a minha calamidade; não há quem os detenha.
14 Mint valami széles résen, úgy rontanak elõ, pusztulás között hömpölyögnek [ide].
14 Vêm como por uma grande brecha, por entre as ruínas se precipitam.
15 Rettegések fordultak ellenem, mint vihar ûzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhõ.
15 Sobrevieram-me pavores; é perseguida a minha honra como pelo vento; e como nuvem passou a minha felicidade.
16 Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem.
16 E agora dentro de mim se derrama a minha alma; os dias da aflição se apoderaram de mim.
17 Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim.
17 De noite me são traspassados os ossos, e o mal que me corrói não descansa.
18 A sok erõlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra.
18 Pela violência do mal está desfigurada a minha veste; como a gola da minha túnica, me aperta.
19 A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz.
19 Ele me lançou na lama, e fiquei semelhante ao pó e à cinza.
20 Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és [csak] nézel reám!
20 Clamo a ti, e não me respondes; ponho-me em pé, e não atentas para mim.
21 Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem.
21 Tornas-te cruel para comigo; com a força da tua mão me persegues.
22 Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban.
22 Levantas-me sobre o vento, fazes-me cavalgar sobre ele, e dissolves-me na tempestade.
23 Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élõ gyülekezõ házába;
23 Pois eu sei que me levarás à morte, e à casa do ajuntamento destinada a todos os viventes.
24 De a roskadóban levõ ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendõben van, ne kiáltson-é segítségért?
24 Contudo não estende a mão quem está a cair? ou não clama por socorro na sua calamidade?
25 Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szûkölködõ miatt nem volt-é lelkem szomorú?
25 Não chorava eu sobre aquele que estava aflito? ou não se angustiava a minha alma pelo necessitado?
26 Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve.
26 Todavia aguardando eu o bem, eis que me veio o mal, e esperando eu a luz, veio a escuridão.
27 Az én bensõm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai.
27 As minhas entranhas fervem e não descansam; os dias da aflição me surpreenderam.
28 Feketülten járok, de nem a nap hõsége miatt; felkelek a gyülekezetben [és] kiáltozom.
28 Denegrido ando, mas não do sol; levanto-me na congregação, e clamo por socorro.
29 Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak.
29 Tornei-me irmão dos chacais, e companheiro dos avestruzes.
30 Bõröm feketül[ten hámlik le] rólam, és csontom elég a hõség miatt.
30 A minha pele enegrece e se me cai, e os meus ossos estão queimados do calor.
31 Hegedûm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává.
31 Pelo que se tornou em pranto a minha harpa, e a minha flauta em voz dos que choram.
Atalhos do teclado
- Capítulo anterior←
- Próximo capítulo→
- Versículo anteriork
- Próximo versículoj
- Limpar seleçãoEsc
- Esta ajuda?
Estude este capítulo no WhatsApp
Peça à IA da Bíblia Fala para explicar Jó 30, comparar traduções ou montar um estudo — tudo direto pelo WhatsApp.