Jó 30
Károli (KAROLI) vs ARA
1 Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna.
1 Mas agora se riem de mim os de menos idade do que eu, e cujos pais eu teria desdenhado de pôr ao lado dos cães do meu rebanho.
2 Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett!
2 De que também me serviria a força das suas mãos, homens cujo vigor já pereceu?
3 Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot.
3 De míngua e fome se debilitaram; roem os lugares secos, desde muito em ruínas e desolados.
4 A kik keserû füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök.
4 Apanham malvas e folhas dos arbustos e se sustentam de raízes de zimbro.
5 Az emberek közül kiûzik õket, úgy hurítják õket, mint a tolvajt.
5 Do meio dos homens são expulsos; grita-se contra eles, como se grita atrás de um ladrão;
6 Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban.
6 habitam nos desfiladeiros sombrios, nas cavernas da terra e das rochas.
7 A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek.
7 Bramam entre os arbustos e se ajuntam debaixo dos espinheiros.
8 Esztelen legények, sõt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból.
8 São filhos de doidos, raça infame, e da terra são escorraçados.
9 És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk!
9 Mas agora sou a sua canção de motejo e lhes sirvo de provérbio.
10 Útálnak engem, messze távoznak tõlem, és nem átalanak pökdösni elõttem.
10 Abominam-me, fogem para longe de mim e não se abstêm de me cuspir no rosto.
11 Sõt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát elõttem kivetik.
11 Porque Deus afrouxou a corda do meu arco e me oprimiu; pelo que sacudiram de si o freio perante o meu rosto.
12 Jobb felõl ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak.
12 À direita se levanta uma súcia, e me empurra, e contra mim prepara o seu caminho de destruição.
13 Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök.
13 Arruínam a minha vereda, promovem a minha calamidade; gente para quem já não há socorro.
14 Mint valami széles résen, úgy rontanak elõ, pusztulás között hömpölyögnek [ide].
14 Vêm contra mim como por uma grande brecha e se revolvem avante entre as ruínas.
15 Rettegések fordultak ellenem, mint vihar ûzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhõ.
15 Sobrevieram-me pavores, como pelo vento é varrida a minha honra; como nuvem passou a minha felicidade.
16 Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem.
16 Agora, dentro de mim se me derrama a alma; os dias da aflição se apoderaram de mim.
17 Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim.
17 A noite me verruma os ossos e os desloca, e não descansa o mal que me rói.
18 A sok erõlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra.
18 Pela grande violência do meu mal está desfigurada a minha veste, mal que me cinge como a gola da minha túnica.
19 A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz.
19 Deus, tu me lançaste na lama, e me tornei semelhante ao pó e à cinza.
20 Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és [csak] nézel reám!
20 Clamo a ti, e não me respondes; estou em pé, mas apenas olhas para mim.
21 Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem.
21 Tu foste cruel comigo; com a força da tua mão tu me combates.
22 Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban.
22 Levantas-me sobre o vento e me fazes cavalgá-lo; dissolves-me no estrondo da tempestade.
23 Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élõ gyülekezõ házába;
23 Pois eu sei que me levarás à morte e à casa destinada a todo vivente.
24 De a roskadóban levõ ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendõben van, ne kiáltson-é segítségért?
24 De um montão de ruínas não estenderá o homem a mão e na sua desventura não levantará um grito por socorro?
25 Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szûkölködõ miatt nem volt-é lelkem szomorú?
25 Acaso, não chorei sobre aquele que atravessava dias difíceis ou não se angustiou a minha alma pelo necessitado?
26 Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve.
26 Aguardava eu o bem, e eis que me veio o mal; esperava a luz, veio-me a escuridão.
27 Az én bensõm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai.
27 O meu íntimo se agita sem cessar; e dias de aflição me sobrevêm.
28 Feketülten járok, de nem a nap hõsége miatt; felkelek a gyülekezetben [és] kiáltozom.
28 Ando de luto, sem a luz do sol; levanto-me na congregação e clamo por socorro.
29 Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak.
29 Sou irmão dos chacais e companheiro de avestruzes.
30 Bõröm feketül[ten hámlik le] rólam, és csontom elég a hõség miatt.
30 Enegrecida se me cai a pele, e os meus ossos queimam em febre.
31 Hegedûm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává.
31 Por isso, a minha harpa se me tornou em prantos de luto, e a minha flauta, em voz dos que choram.
Atalhos do teclado
- Capítulo anterior←
- Próximo capítulo→
- Versículo anteriork
- Próximo versículoj
- Limpar seleçãoEsc
- Esta ajuda?
Estude este capítulo no WhatsApp
Peça à IA da Bíblia Fala para explicar Jó 30, comparar traduções ou montar um estudo — tudo direto pelo WhatsApp.