Lamentações 5
Magyar Újfordítású (HUNUJ) vs ARA
1 Emlékezz, URam, mi történt velünk! Tekints ránk, és lásd meg gyalázatunkat!
1 Lembra-te, Senhor , do que nos tem sucedido; considera e olha para o nosso opróbrio.
2 Örökségünk bitorlókra szállt, házunk idegenekre.
2 A nossa herança passou a estranhos, e as nossas casas, a estrangeiros;
3 Apátlan árvák lettünk, anyáink özvegyek.
3 somos órfãos, já não temos pai, nossas mães são como viúvas.
4 Vizünket pénzért isszuk, fánkért fizetnünk kell.
4 A nossa água, por dinheiro a bebemos, por preço vem a nossa lenha.
5 Nyakunkon vannak hajszolóink, fáradozunk pihenés nélkül.
5 Os nossos perseguidores estão sobre o nosso pescoço; estamos exaustos e não temos descanso.
6 Egyiptomnak adtunk kezet, meg Asszíriának, hogy legyen elég kenyerünk.
6 Submetemo-nos aos egípcios e aos assírios, para nos fartarem de pão.
7 Atyáink, akik vétkeztek, már nem élnek: nekünk kell hordanunk bűneik terhét.
7 Nossos pais pecaram e já não existem; nós é que levamos o castigo das suas iniquidades.
8 Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs, aki kiragadjon kezükből.
8 Escravos dominam sobre nós; ninguém há que nos livre das suas mãos.
9 Életünk kockáztatásával hordjuk be élelmünket, a pusztalakók fegyverétől veszélyeztetve.
9 Com perigo de nossa vida, providenciamos o nosso pão, por causa da espada do deserto.
10 Bőrünk tüzel, mint a kemence, a kínzó éhségtől.
10 Nossa pele se esbraseia como um forno, por causa do ardor da fome.
11 Meggyalázták az asszonyokat a Sionon, a szüzeket Júda városaiban.
11 Forçaram as mulheres em Sião; as virgens, nas cidades de Judá.
12 A vezéreket felakasztották, a vének személyét sem becsülték.
12 Os príncipes foram por eles enforcados, as faces dos velhos não foram reverenciadas.
13 Az ifjaknak kell a malomkövet forgatniuk, a gyermekek a fahordásban botladoznak.
13 Os jovens levaram a mó, os meninos tropeçaram debaixo das cargas de lenha;
14 Nincsenek már vének a kapuban, nem muzsikálnak az ifjak.
14 os anciãos já não se assentam na porta, os jovens já não cantam.
15 Odavan szívünk öröme, tánc helyett gyászolunk.
15 Cessou o júbilo de nosso coração, converteu-se em lamentações a nossa dança.
16 Leesett fejünkről a koszorú, jaj nekünk, mert vétkeztünk!
16 Caiu a coroa da nossa cabeça; ai de nós, porque pecamos!
17 Ezért lett beteg a szívünk, emiatt homályosodott el szemünk,
17 Por isso, caiu doente o nosso coração; por isso, se escureceram os nossos olhos.
18 mert pusztává vált a Sion hegye, rókák szaladgálnak rajta.
18 Pelo monte Sião, que está assolado, andam as raposas.
19 De te, URam, trónodon ülsz örökké, királyi széked megmarad nemzedékről nemzedékre.
19 Tu, Senhor , reinas eternamente, o teu trono subsiste de geração em geração.
20 Miért feledkezel meg rólunk ilyen sokáig, miért hagysz el minket oly hosszú időn át?
20 Por que te esquecerias de nós para sempre? Por que nos desampararias por tanto tempo?
21 Téríts magadhoz, URam, és mi megtérünk, tedd újra olyanokká napjainkat, mint régen voltak!
21 Converte-nos a ti, Senhor , e seremos convertidos; renova os nossos dias como dantes.
22 Bizonyára nem vetettél el minket végképp, nem haragszol ránk annyira!
22 Por que nos rejeitarias totalmente? Por que te enfurecerias sobremaneira contra nós outros?
Atalhos do teclado
- Capítulo anterior←
- Próximo capítulo→
- Versículo anteriork
- Próximo versículoj
- Limpar seleçãoEsc
- Esta ajuda?
Estude este capítulo no WhatsApp
Peça à IA da Bíblia Fala para explicar Lamentações 5, comparar traduções ou montar um estudo — tudo direto pelo WhatsApp.