Lamentações 5
Magyar Újfordítású (HUNUJ) vs ARIB
1 Emlékezz, URam, mi történt velünk! Tekints ránk, és lásd meg gyalázatunkat!
1 Lembra-te, Senhor, do que nos tem sucedido; considera, e olha para o nosso opróbrio.
2 Örökségünk bitorlókra szállt, házunk idegenekre.
2 A nossa herdade passou a estranhos, e as nossas casas a forasteiros.
3 Apátlan árvák lettünk, anyáink özvegyek.
3 órfãos somos sem pai, nossas mães são como viuvas.
4 Vizünket pénzért isszuk, fánkért fizetnünk kell.
4 A nossa água por dinheiro a bebemos, por preço vem a nossa lenha.
5 Nyakunkon vannak hajszolóink, fáradozunk pihenés nélkül.
5 Os nossos perseguidores estão sobre os nossos pescoços; estamos cansados, e não temos descanso.
6 Egyiptomnak adtunk kezet, meg Asszíriának, hogy legyen elég kenyerünk.
6 Aos egípcios e aos assírios estendemos as mãos, para nos fartarmos de pão.
7 Atyáink, akik vétkeztek, már nem élnek: nekünk kell hordanunk bűneik terhét.
7 Nossos pais pecaram, e já não existem; e nós levamos as suas iniqüidades.
8 Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs, aki kiragadjon kezükből.
8 Escravos dominam sobre nós; ninguém há que nos arranque da sua mão.
9 Életünk kockáztatásával hordjuk be élelmünket, a pusztalakók fegyverétől veszélyeztetve.
9 Com perigo de nossas vidas obtemos o nosso pão, por causa da espada do deserto.
10 Bőrünk tüzel, mint a kemence, a kínzó éhségtől.
10 Nossa pele está abraseada como um forno, por causa do ardor da fome.
11 Meggyalázták az asszonyokat a Sionon, a szüzeket Júda városaiban.
11 Forçaram as mulheres em Sião, as virgens nas cidades de Judá.
12 A vezéreket felakasztották, a vének személyét sem becsülték.
12 Príncipes foram enforcados pelas mãos deles; as faces dos anciãos não foram respeitadas.
13 Az ifjaknak kell a malomkövet forgatniuk, a gyermekek a fahordásban botladoznak.
13 Mancebos levaram a mó; meninos tropeçaram sob fardos de lenha.
14 Nincsenek már vének a kapuban, nem muzsikálnak az ifjak.
14 Os velhos já não se assentam nas portas, os mancebos já não cantam.
15 Odavan szívünk öröme, tánc helyett gyászolunk.
15 Cessou o gozo de nosso coração; converteu-se em lamentação a nossa dança.
16 Leesett fejünkről a koszorú, jaj nekünk, mert vétkeztünk!
16 Caiu a coroa da nossa cabeça; ai de nós. porque pecamos.
17 Ezért lett beteg a szívünk, emiatt homályosodott el szemünk,
17 Portanto desmaiou o nosso coração; por isso se escureceram os nossos olhos.
18 mert pusztává vált a Sion hegye, rókák szaladgálnak rajta.
18 Pelo monte de Sião, que está assolado, andam os chacais.
19 De te, URam, trónodon ülsz örökké, királyi széked megmarad nemzedékről nemzedékre.
19 Tu, Senhor, permaneces eternamente; e o teu trono subsiste de geração em geração.
20 Miért feledkezel meg rólunk ilyen sokáig, miért hagysz el minket oly hosszú időn át?
20 Por que te esquecerias de nós para sempre, por que nos desampararias por tanto tempo?
21 Téríts magadhoz, URam, és mi megtérünk, tedd újra olyanokká napjainkat, mint régen voltak!
21 Converte-nos a ti, Senhor, e seremos convertidos; renova os nossos dias como dantes;
22 Bizonyára nem vetettél el minket végképp, nem haragszol ránk annyira!
22 se é que não nos tens de todo rejeitado, se é que não estás sobremaneira irado contra nos.
Atalhos do teclado
- Capítulo anterior←
- Próximo capítulo→
- Versículo anteriork
- Próximo versículoj
- Limpar seleçãoEsc
- Esta ajuda?
Estude este capítulo no WhatsApp
Peça à IA da Bíblia Fala para explicar Lamentações 5, comparar traduções ou montar um estudo — tudo direto pelo WhatsApp.