Jó 29
Magyar Újfordítású (HUNUJ) vs BKJ
1 Jób folytatta beszédét, és ezt mondta:
1 Então Jó continuou sua parábola, e disse:
2 Bárcsak olyan volnék, mint a hajdani hónapokban! Mint azokban a napokban, amikor Isten őrzött engem!
2 Ah! Se eu estivesse como em meses passados, como nos dias quando Deus me preservava;
3 Amikor mécsese világított fejem fölött, sötétben is az ő világosságánál járhattam;
3 quando sua candeia brilhava sobre minha cabeça, e quando pela sua luz eu andava através das trevas.
4 mint amilyen ifjúkorom idején voltam, amikor Istennel közösségben élhettem sátramban;
4 Como eu fui nos dias da minha juventude, quando o segredo de Deus estava sobre o meu tabernáculo;
5 amikor még velem volt a Mindenható és körülöttem voltak gyermekeim;
5 quando o Todo-Poderoso ainda estava comigo; quando os meus filhos estavam ao meu redor;
6 amikor lépteim tejszínben fürödtek, és mellettem a kősziklából is olajpatakok ömlöttek.
6 quando eu lavava os meus passos com manteiga, e a rocha me derramava rios de óleo;
7 Amikor a városkapuhoz mentem, és elfoglaltam helyemet a téren,
7 quando eu saía através da cidade até o portão; quando eu preparava meu assento na rua!
8 ha megláttak az ifjak, hátrahúzódtak, az öregek pedig fölkeltek, és állva maradtak.
8 Os homens jovens me viam, e se escondiam, e os idosos se levantavam e punham-se em pé;
9 A vezető emberek abbahagyták a beszédet, és tenyerüket a szájukra tették.
9 os príncipes continham o falar, e punham sua mão sobre a boca;
10 A fejedelmek hangja elnémult, és nyelvük az ínyükhöz tapadt.
10 os nobres ficavam quietos, e sua língua se prendia ao céu de sua boca.
11 Akinek a füle hallott rólam, boldognak mondott, akinek a szeme látott, mellettem tanúskodott.
11 Quando o ouvido me ouvia, então me abençoava; e quando o olho me via, dava-me testemunho.
12 Mert megmentettem a segítségért kiáltó nyomorultat, és az árvát, akinek nem volt segítője.
12 Porque eu livrava o pobre que clamava, e o órfão, e aquele que não tinha ninguém para ajudá-lo.
13 A veszendő áldása szállt rám, és az özvegy szívét felvidítottam.
13 A bênção daquele que estava pronto para perecer vinha sobre mim, e eu fazia com que o coração da viúva cantasse de alegria.
14 Igazságot öltöttem magamra, és az is magára öltött engem, jogosság volt a palástom és a süvegem.
14 Eu punha a justiça sobre mim e ela me vestia; meu julgamento era como um manto e um diadema.
15 A vaknak szeme voltam, és lába a sántának.
15 Eu era os olhos do cego, e pés eu era para o coxo.
16 Atyja voltam a szegényeknek, és az ismeretlen ügyét is jól megvizsgáltam.
16 Eu era um pai para os pobres; e a causa que eu não conhecia, eu examinava.
17 Összetörtem az álnok állkapcsát, és fogai közül kihúztam a zsákmányt.
17 E eu quebrava as mandíbulas do perverso, e arrancava a presa de seus dentes.
18 Azt gondoltam, hogy fészkemmel együtt halok meg, s mint a főnixmadár, sokáig élek.
18 Então eu dizia: Morrerei no meu ninho, e multiplicarei os meus dias como a areia.
19 Gyökerem a vízig nyúlik, ágamra éjjel harmat száll.
19 A minha raiz estava espalhada pelas águas, e o orvalho permanecia toda a noite sobre meu galho.
20 Dicsőségem velem együtt újul meg, íjam is kicserélődik kezemben.
20 Minha glória estava fresca em mim, e o meu arco se renovava na minha mão.
21 Figyelmesen hallgattak rám, elnémultak, ha tanácsot adtam.
21 A mim os homens davam ouvidos, e esperavam, e faziam silêncio pelo meu conselho.
22 Beszédem után nem szóltak tovább, szavam permetként hullott rájuk.
22 Depois de minhas palavras eles não falavam novamente, e meu discurso caía sobre eles.
23 Úgy vártak rám, mint az esőre, mint akiknek tavaszi esőt szomjaz a szája.
23 E esperavam por mim como que pela chuva; e abriam a sua boca amplamente, como para a chuva serôdia.
24 Ha nevetve fordultam feléjük, akkor ők sem hittek, ha derűs volt az arcom, nem szomorodtak el.
24 Se eu risse para eles, não o criam, e a luz do meu semblante eles não diminuíam.
25 Én választottam meg, hogy mit tegyenek, élükön ültem, és úgy laktam közöttük, mint egy király a csapatában, mint aki gyászolókat vigasztal.
25 Eu escolhia o seu caminho, assentava-me como chefe, e habitava como um rei no exército; como aquele que consola os que pranteiam.
Atalhos do teclado
- Capítulo anterior←
- Próximo capítulo→
- Versículo anteriork
- Próximo versículoj
- Limpar seleçãoEsc
- Esta ajuda?
Estude este capítulo no WhatsApp
Peça à IA da Bíblia Fala para explicar Jó 29, comparar traduções ou montar um estudo — tudo direto pelo WhatsApp.