Jó 29
Magyar Újfordítású (HUNUJ) vs ACF
1 Jób folytatta beszédét, és ezt mondta:
1 E prosseguiu Jó no seu discurso, dizendo:
2 Bárcsak olyan volnék, mint a hajdani hónapokban! Mint azokban a napokban, amikor Isten őrzött engem!
2 Ah! quem me dera ser como eu fui nos meses passados, como nos dias em que Deus me guardava!
3 Amikor mécsese világított fejem fölött, sötétben is az ő világosságánál járhattam;
3 Quando fazia resplandecer a sua lâmpada sobre a minha cabeça e quando eu pela sua luz caminhava pelas trevas.
4 mint amilyen ifjúkorom idején voltam, amikor Istennel közösségben élhettem sátramban;
4 Como fui nos dias da minha mocidade, quando o segredo de Deus estava sobre a minha tenda;
5 amikor még velem volt a Mindenható és körülöttem voltak gyermekeim;
5 Quando o Todo-Poderoso ainda estava comigo, e os meus filhos em redor de mim.
6 amikor lépteim tejszínben fürödtek, és mellettem a kősziklából is olajpatakok ömlöttek.
6 Quando lavava os meus passos na manteiga, e da rocha me corriam ribeiros de azeite;
7 Amikor a városkapuhoz mentem, és elfoglaltam helyemet a téren,
7 Quando eu saía para a porta da cidade, e na rua fazia preparar a minha cadeira,
8 ha megláttak az ifjak, hátrahúzódtak, az öregek pedig fölkeltek, és állva maradtak.
8 Os moços me viam, e se escondiam, e até os idosos se levantavam e se punham em pé;
9 A vezető emberek abbahagyták a beszédet, és tenyerüket a szájukra tették.
9 Os príncipes continham as suas palavras, e punham a mão sobre a sua boca;
10 A fejedelmek hangja elnémult, és nyelvük az ínyükhöz tapadt.
10 A voz dos nobres se calava, e a sua língua apegava-se ao seu paladar.
11 Akinek a füle hallott rólam, boldognak mondott, akinek a szeme látott, mellettem tanúskodott.
11 Ouvindo-me algum ouvido, me tinha por bem-aventurado; vendo-me algum olho, dava testemunho de mim;
12 Mert megmentettem a segítségért kiáltó nyomorultat, és az árvát, akinek nem volt segítője.
12 Porque eu livrava o miserável, que clamava, como também o órfão que não tinha quem o socorresse.
13 A veszendő áldása szállt rám, és az özvegy szívét felvidítottam.
13 A bênção do que ia perecendo vinha sobre mim, e eu fazia que rejubilasse o coração da viúva.
14 Igazságot öltöttem magamra, és az is magára öltött engem, jogosság volt a palástom és a süvegem.
14 Vestia-me da justiça, e ela me servia de vestimenta; como manto e diadema era a minha justiça.
15 A vaknak szeme voltam, és lába a sántának.
15 Eu me fazia de olhos para o cego, e de pés para o coxo.
16 Atyja voltam a szegényeknek, és az ismeretlen ügyét is jól megvizsgáltam.
16 Dos necessitados era pai, e as causas de que eu não tinha conhecimento inquiria com diligência.
17 Összetörtem az álnok állkapcsát, és fogai közül kihúztam a zsákmányt.
17 E quebrava os queixos do perverso, e dos seus dentes tirava a presa.
18 Azt gondoltam, hogy fészkemmel együtt halok meg, s mint a főnixmadár, sokáig élek.
18 E dizia: No meu ninho expirarei, e multiplicarei os meus dias como a areia.
19 Gyökerem a vízig nyúlik, ágamra éjjel harmat száll.
19 A minha raiz se estendia junto às águas, e o orvalho permanecia sobre os meus ramos;
20 Dicsőségem velem együtt újul meg, íjam is kicserélődik kezemben.
20 A minha honra se renovava em mim, e o meu arco se reforçava na minha mão.
21 Figyelmesen hallgattak rám, elnémultak, ha tanácsot adtam.
21 Ouviam-me e esperavam, e em silêncio atendiam ao meu conselho.
22 Beszédem után nem szóltak tovább, szavam permetként hullott rájuk.
22 Havendo eu falado, não replicavam, e minhas razões destilavam sobre eles;
23 Úgy vártak rám, mint az esőre, mint akiknek tavaszi esőt szomjaz a szája.
23 Porque me esperavam, como à chuva; e abriam a sua boca, como à chuva tardia.
24 Ha nevetve fordultam feléjük, akkor ők sem hittek, ha derűs volt az arcom, nem szomorodtak el.
24 Se eu ria para eles, não o criam, e a luz do meu rosto não faziam abater;
25 Én választottam meg, hogy mit tegyenek, élükön ültem, és úgy laktam közöttük, mint egy király a csapatában, mint aki gyászolókat vigasztal.
25 Eu escolhia o seu caminho, assentava-me como chefe, e habitava como rei entre as suas tropas; como aquele que consola os que pranteiam.
Atalhos do teclado
- Capítulo anterior←
- Próximo capítulo→
- Versículo anteriork
- Próximo versículoj
- Limpar seleçãoEsc
- Esta ajuda?
Estude este capítulo no WhatsApp
Peça à IA da Bíblia Fala para explicar Jó 29, comparar traduções ou montar um estudo — tudo direto pelo WhatsApp.