Jó 17
Magyar Újfordítású (HUNUJ) vs VC
1 Lelkem összetört, napjaim kialvóban vannak: a temető vár énrám!
1 O sopro de minha vida vai-se consumindo, os meus dias se apagam, só me resta o sepulcro.
2 Bizony, gúnyolódásban van részem! Gáncsoskodásaik miatt virraszt szemem.
2 Estou cercado por zombadores, meu olho vela por causa de seus ultrajes.
3 Tedd meg, vállalj értem kezességet! Ki más kezeskednék értem?
3 Sê tu mesmo a minha caução junto de ti, e quem ousará bater em minha mão?
4 Mert szívükből eltávolítottad az értelmet, azért nem engeded fölülkerekedni őket.
4 Pois fechaste o seu coração à inteligência, por isto não os deixarás triunfar.
5 Aki haszonért jelenti föl embertársait, annak a fiai hiába fognak sóvárogni.
5 Há quem convide seus amigos à partilha, quando desfalecem os olhos de seus filhos.
6 Szóbeszéd tárgyává tett a népek előtt, olyan vagyok, mint akit arcul köptek.
6 Ele me reduziu a ser a fábula dos povos, e me cospem no rosto.
7 Tekintetem elhomályosodott a bosszúság miatt, minden tagom olyan, mint az árnyék.
7 Meus olhos estão atingidos pela tristeza, todo o meu corpo não é mais que uma sombra.
8 Elszörnyednek ezen a becsületes emberek, és az ártatlan felindul az elvetemült miatt.
8 As pessoas retas estão estupefactas, e o inocente se irrita contra o ímpio;
9 De az igaz ragaszkodik a maga útjához, és a tiszta kezű ereje megnő.
9 o justo, entretanto, persiste no seu caminho, o homem de mãos puras redobra de coragem.
10 De jöjjetek csak mindnyájan újra, úgysem találok bölcset köztetek!
10 Mas vós todos voltai, vinde, pois não acharei entre vós nenhum sábio?
11 Napjaim elmúltak, szétfoszlottak terveim, szívemnek vágyai.
11 Meus dias se esgotam, meus projetos estão aniquilados, frustraram-se os projetos do meu coração.
12 Ők az éjszakát nappallá akarják változtatni, mintha a világosság közelebb lenne, mint a sötétség.
12 Fazem da noite, dia, a luz da manhã é para mim como trevas.
13 Ha abban kell reménykednem, hogy a holtak hazája a házam, a sötétségben vetettem meg az ágyam,
13 Deverei esperar? A região dos mortos é a minha morada, preparo meu leito no local tenebroso.
14 ha a sírgödröt kell atyámnak neveznem, a férgeket pedig anyámnak és nénémnek,
14 Disse ao sepulcro: És meu pai, e aos vermes: Vós sois minha mãe e minha irmã.
15 hol van akkor az én reménységem? Ki láthat itt reménysugárt?
15 Onde está, pois, minha esperança? E minha felicidade, quem a entrevê?
16 Velem száll le a holtak hazájába, ha majd együtt a porba hanyatlunk.
16 Descerão elas comigo à região dos mortos, e nos afundaremos juntos na terra?
Atalhos do teclado
- Capítulo anterior←
- Próximo capítulo→
- Versículo anteriork
- Próximo versículoj
- Limpar seleçãoEsc
- Esta ajuda?
Estude este capítulo no WhatsApp
Peça à IA da Bíblia Fala para explicar Jó 17, comparar traduções ou montar um estudo — tudo direto pelo WhatsApp.