Jó 17
Magyar Újfordítású (HUNUJ) vs ARIB
1 Lelkem összetört, napjaim kialvóban vannak: a temető vár énrám!
1 O meu espírito está quebrantado, os meus dias se extinguem, a sepultura me está preparada!
2 Bizony, gúnyolódásban van részem! Gáncsoskodásaik miatt virraszt szemem.
2 Deveras estou cercado de zombadores, e os meus olhos contemplam a sua provocação!
3 Tedd meg, vállalj értem kezességet! Ki más kezeskednék értem?
3 Dá-me, peço-te, um penhor, e sê o meu fiador para contigo; quem mais há que me dê a mão?
4 Mert szívükből eltávolítottad az értelmet, azért nem engeded fölülkerekedni őket.
4 Porque aos seus corações encobriste o entendimento, pelo que não os exaltarás.
5 Aki haszonért jelenti föl embertársait, annak a fiai hiába fognak sóvárogni.
5 Quem entrega os seus amigos como presa, os olhos de seus filhos desfalecerão.
6 Szóbeszéd tárgyává tett a népek előtt, olyan vagyok, mint akit arcul köptek.
6 Mas a mim me pôs por motejo dos povos; tornei-me como aquele em cujo rosto se cospe.
7 Tekintetem elhomályosodott a bosszúság miatt, minden tagom olyan, mint az árnyék.
7 De mágoa se escureceram os meus olhos, e todos os meus membros são como a sombra.
8 Elszörnyednek ezen a becsületes emberek, és az ártatlan felindul az elvetemült miatt.
8 Os retos pasmam disso, e o inocente se levanta contra o ímpio.
9 De az igaz ragaszkodik a maga útjához, és a tiszta kezű ereje megnő.
9 Contudo o justo prossegue no seu caminho e o que tem mãos puras vai crescendo em força.
10 De jöjjetek csak mindnyájan újra, úgysem találok bölcset köztetek!
10 Mas tornai vós todos, e vinde, e sábio nenhum acharei entre vós.
11 Napjaim elmúltak, szétfoszlottak terveim, szívemnek vágyai.
11 Os meus dias passaram, malograram-se os meus propósitos, as aspirações do meu coração.
12 Ők az éjszakát nappallá akarják változtatni, mintha a világosság közelebb lenne, mint a sötétség.
12 Trocam a noite em dia; dizem que a luz está perto das trevas.
13 Ha abban kell reménykednem, hogy a holtak hazája a házam, a sötétségben vetettem meg az ágyam,
13 Se eu olhar o Seol como a minha casa, se nas trevas estender a minha cama,
14 ha a sírgödröt kell atyámnak neveznem, a férgeket pedig anyámnak és nénémnek,
14 se eu clamar à cova: Tu és meu pai; e aos vermes: Vós sois minha mãe e minha irmã;
15 hol van akkor az én reménységem? Ki láthat itt reménysugárt?
15 onde está então a minha esperança? Sim, a minha esperança, quem a poderá ver?
16 Velem száll le a holtak hazájába, ha majd együtt a porba hanyatlunk.
16 Acaso descerá comigo até os ferrolhos do Seol? Descansaremos juntos no pó?
Atalhos do teclado
- Capítulo anterior←
- Próximo capítulo→
- Versículo anteriork
- Próximo versículoj
- Limpar seleçãoEsc
- Esta ajuda?
Estude este capítulo no WhatsApp
Peça à IA da Bíblia Fala para explicar Jó 17, comparar traduções ou montar um estudo — tudo direto pelo WhatsApp.