Jó 21
Hungarian Version (HUN) vs ARC
1 Felele pedig Jób, és monda:
1 Respondeu, porém, Jó e disse:
2 Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok [helyett.]
2 Ouvi atentamente as minhas razões; e isto vos sirva de consolação.
3 Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.
3 Sofrei-me, e eu falarei; e, havendo eu falado, zombai.
4 Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserû a lelkem?
4 Porventura, eu me queixo a algum homem? Mas, ainda que assim fosse, por que se não angustiaria o meu espírito?
5 Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.
5 Olhai para mim e pasmai; e ponde a mão sobre a boca,
6 Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.
6 Porque, quando me lembro disto, me perturbo, e a minha carne é sobressaltada de horror.
7 Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sõt még meg is gyarapodnak?
7 Por que razão vivem os ímpios, envelhecem, e ainda se esforçam em poder?
8 Az õ magvok elõttök nõ fel õ velök, és az õ sarjadékuk szemeik elõtt.
8 A sua semente se estabelece com eles perante a sua face; e os seus renovos, perante os seus olhos.
9 Házok békességes a félelemtõl, és az Isten vesszeje nincsen õ rajtok.
9 As suas casas têm paz, sem temor; e a vara de Deus não está sobre eles.
10 Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.
10 O seu touro gera e não falha; pare a sua vaca e não aborta.
11 Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az õ magzataik.
11 Fazem sair as suas crianças como a um rebanho, e seus filhos andam saltando.
12 Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.
12 Levantam a voz ao som do tamboril e da harpa e alegram-se ao som das flautas.
13 Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba;
13 Na prosperidade gastam os seus dias e num momento descem à sepultura.
14 Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tõlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!
14 E, todavia, dizem a Deus: Retira-te de nós; porque não desejamos ter conhecimento dos teus caminhos.
15 Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük õt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk elõtte?
15 Quem é o Todo-Poderoso, para que nós o sirvamos? E que nos aproveitará que lhe façamos orações?
16 Mindazáltal az õ javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tõlem!
16 Vede, porém, que o seu bem não está na mão deles; esteja longe de mim o conselho dos ímpios!
17 Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jõ rájok az õ veszedelmök! [Hányszor] osztogatja részöket haragjában.
17 Quantas vezes sucede que se apaga a candeia dos ímpios, e lhes sobrevém a sua destruição? E Deus, na sua ira, lhes reparte dores!
18 Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél elõtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.
18 Porque são como a palha diante do vento, e como a pragana, que arrebata o redemoinho.
19 Isten az õ fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.
19 Deus guarda a sua violência para os filhos deles, e aos ímpios dá o pago, para que o conheçam.
20 Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.
20 Seus olhos veem a sua ruína, e ele bebe do furor do Todo-Poderoso.
21 Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az õ hónapjainak száma letelt?!
21 Porque, que prazer teria na sua casa depois de si, cortando-se- lhe o número dos seus meses?
22 Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz õ ítéli meg a magasságban levõket is!
22 Porventura, a Deus se ensinaria ciência, a ele que julga os excelsos?
23 Ez meghal az õ teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;
23 Um morre na força da sua plenitude, estando todo quieto e sossegado.
24 Fejõedényei tejjel vannak tele, csontjainak velõje nedvességtõl árad.
24 Os seus baldes estão cheios de leite, e os seus ossos estão regados de tutanos.
25 Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.
25 E outro morre, ao contrário, na amargura do seu coração, não havendo provado do bem.
26 Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi õket.
26 Juntamente jazem no pó, e os bichos os cobrem.
27 Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;
27 Eis que conheço bem os vossos pensamentos; e os maus intentos com que injustamente me fazeis violência.
28 Mert ezt mondjátok: Hol van ama fõembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?
28 Porque direis: Onde está a casa do príncipe e onde a tenda em que morava o ímpio?
29 Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik [sokat] utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?
29 Porventura, o não perguntastes aos que passam pelo caminho e não conheceis os seus sinais?
30 Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.
30 Que o mau é preservado para o dia da destruição e arrebatado no dia do furor?
31 Kicsoda veti szemére az õ útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?
31 Quem acusará diante dele o seu caminho? E quem lhe dará o pago do que faz?
32 Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.
32 Finalmente, é levado à sepultura e vigia no túmulo.
33 Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok [mentek el] elõtte.
33 Os torrões do vale lhe são doces, e ele arrasta após si a todos os homens; e antes dele havia inumeráveis.
34 Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.
34 Como, pois, me consolais em vão? Pois nas vossas respostas só há falsidade.
Atalhos do teclado
- Capítulo anterior←
- Próximo capítulo→
- Versículo anteriork
- Próximo versículoj
- Limpar seleçãoEsc
- Esta ajuda?
Estude este capítulo no WhatsApp
Peça à IA da Bíblia Fala para explicar Jó 21, comparar traduções ou montar um estudo — tudo direto pelo WhatsApp.