Jó 3
Károli (KAROLI) vs ACF
1 Ezután megnyitá Jób az õ száját, és megátkozá az õ napját.
1 Depois disto abriu Jó a sua boca, e amaldiçoou o seu dia.
2 És szóla Jób, és monda:
2 E Jó, falando, disse:
3 Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.
3 Pereça o dia em que nasci, e a noite em que se disse: Foi concebido um homem!
4 Az a nap legyen sötétség, ne törõdjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.
4 Converta-se aquele dia em trevas; e Deus, lá de cima, não tenha cuidado dele, nem resplandeça sobre ele a luz.
5 Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; [a] felhõ lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.
5 Contaminem-no as trevas e a sombra da morte; habitem sobre ele nuvens; a escuridão do dia o espante!
6 Az az éjszaka! Sûrû sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendõnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.
6 Quanto àquela noite, dela se apodere a escuridão; e não se regozije ela entre os dias do ano; e não entre no número dos meses!
7 Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.
7 Ah! que solitária seja aquela noite, e nela não entre voz de júbilo!
8 Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.
8 Amaldiçoem-na aqueles que amaldiçoam o dia, que estão prontos para suscitar o seu pranto.
9 Sötétüljenek el az õ estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!
9 Escureçam-se as estrelas do seu crepúsculo; que espere a luz, e não venha; e não veja as pálpebras da alva;
10 Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elõl a nyomorúságot.
10 Porque não fechou as portas do ventre; nem escondeu dos meus olhos a canseira.
11 Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?
11 Por que não morri eu desde a madre? E em saindo do ventre, não expirei?
12 Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlõkre, hogy szopjam?!
12 Por que me receberam os joelhos? E por que os peitos, para que mamasse?
13 Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék -
13 Porque já agora jazeria e repousaria; dormiria, e então haveria repouso para mim.
14 Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kõhalmokat építenek.
14 Com os reis e conselheiros da terra, que para si edificam casas nos lugares assolados,
15 Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.
15 Ou com os príncipes que possuem ouro, que enchem as suas casas de prata,
16 Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?
16 Ou como aborto oculto, não existiria; como as crianças que não viram a luz.
17 Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstõl, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.
17 Ali os maus cessam de perturbar; e ali repousam os cansados.
18 A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.
18 Ali os presos juntamente repousam, e não ouvem a voz do exator.
19 Kicsiny és nagy ott [egyenlõ,] és a szolga az õ urától szabad.
19 Ali está o pequeno e o grande, e o servo livre de seu senhor.
20 Mért is ad [Isten] a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivûeknek?
20 Por que se dá luz ao miserável, e vida aos amargurados de ânimo?
21 A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.
21 Que esperam a morte, e ela não vem; e cavam em procura dela mais do que de tesouros ocultos;
22 A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.
22 Que de alegria saltam, e exultam, achando a sepultura?
23 A férfiúnak, a ki útvesztõbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.
23 Por que se dá luz ao homem, cujo caminho é oculto, e a quem Deus o encobriu?
24 Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.
24 Porque antes do meu pão vem o meu suspiro; e os meus gemidos se derramam como água.
25 Mert a mitõl remegve remegtem, az jöve reám, és a mitõl rettegtem, az esék rajtam.
25 Porque aquilo que temia me sobreveio; e o que receava me aconteceu.
26 Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.
26 Nunca estive tranqüilo, nem sosseguei, nem repousei, mas veio sobre mim a perturbação.
Atalhos do teclado
- Capítulo anterior←
- Próximo capítulo→
- Versículo anteriork
- Próximo versículoj
- Limpar seleçãoEsc
- Esta ajuda?
Estude este capítulo no WhatsApp
Peça à IA da Bíblia Fala para explicar Jó 3, comparar traduções ou montar um estudo — tudo direto pelo WhatsApp.