Lamentações 3
Károli (KAROLI) vs VC
1 Én vagyok az az ember, a ki nyomorúságot látott az õ haragjának vesszeje miatt.
1 Eu sou o homem que conheceu a dor, sob a vara de seu furor.
2 Engem vezérlett és járatott sötétségben és nem világosságban.
2 Conduziu-me e me fez caminhar nas trevas e não na claridade.
3 Bizony ellenem fordult, [ellenem] fordítja kezét minden nap.
3 Ele não cessa de voltar a mão todos os dias contra mim.
4 Megfonnyasztotta testemet és bõrömet, összeroncsolta csontjaimat.
4 Consumiu minha carne e minha pele, partiu meus ossos.
5 [Erõsséget] épített ellenem és körülvett méreggel és fáradsággal.
5 Em torno de mim acumulou veneno e dor.
6 Sötét helyekre ültetett engem, mint az örökre meghaltakat.
6 Fez-me morar nas trevas como os mortos do tempo antigo.
7 Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette lánczomat.
7 Cercou-me com muralhas sem saída, carregou-me de pesados grilhões.
8 Sõt ha kiáltok és segítségül hívom is, nem hallja meg imádságomat.
8 Não obstante meus gritos e apelos sufocou a minha prece!
9 Elkerítette az én útaimat terméskõvel, ösvényeimet elforgatta.
9 Fechou-me a vereda com pedras e obstruiu o meu caminho.
10 Ólálkodó medve õ nékem [és] lesben álló oroszlán.
10 Foi ele para mim qual urso de emboscada, qual leão traiçoeiro.
11 Útaimat elterelte, és darabokra vagdalt és elpusztított engem!
11 Desviou-me para me dilacerar, deixando-me no abandono.
12 Kifeszítette kézívét, és a nyíl elé czélul állított engem!
12 Retesou o arco e me tomou para alvo de suas setas.
13 Veséimbe bocsátotta tegzének fiait.
13 Cravou em meus rins as flechas de sua aljava.
14 Egész népemnek csúfjává lettem, és gúnydalukká napestig.
14 Tornei-me escárnio do meu povo, objeto constante de suas canções.
15 Eltöltött engem keserûséggel, megrészegített engem ürömmel.
15 Saturou-me de amarguras, saciou-me de absinto.
16 És kova-kõvel tördelte ki fogaimat; porba tiprott engem.
16 Quebrou-me os dentes com cascalhos, mergulhou-me em cinzas.
17 És kizártad lelkem a békességbõl; elfeledkeztem a jóról.
17 A paz foi roubada de minha alma, nem sei mais o que é felicidade.
18 És mondám: Elveszett az én erõm és az én reménységem az Úrban.
18 E eu penso: perdi minha força e minha esperança no Senhor.
19 Emlékezzél meg az én nyomorúságomról és eltapodtatásomról, az ürömrõl és a méregrõl!
19 A lembrança de meus tormentos e minhas misérias é para mim absinto e veneno.
20 Vissza-visszaemlékezik, és megalázódik bennem az én lelkem.
20 A pensar nisso sem cessar, minha alma desfalece dentro de mim.
21 Ezt veszem szívemre, azért bízom.
21 Eis, porém, o que vou tomar a peito para recuperar a esperança.
22 Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az õ irgalmassága!
22 É graças ao Senhor que não fomos aniquilados, porque não se esgotou sua piedade.
23 Minden reggel meg-megújul; nagy a te hûséged!
23 Cada manhã ele se manifesta e grande é sua fidelidade.
24 Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom.
24 Disse-me a alma: o Senhor é minha partilha, e assim nele confio.
25 Jó az Úr azoknak, a kik várják õt; a léleknek, a mely keresi õt.
25 O Senhor é bom para quem nele confia, para a alma que o procura.
26 Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.
26 Bom é esperar em silêncio o socorro do Senhor.
27 Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában.
27 É bom para o homem carregar seu jugo na mocidade.
28 Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára.
28 Permaneça só e em silêncio, quando Deus lho determinar!
29 Porba teszi száját, [mondván:] Talán van [még] reménység?
29 Leve sua boca ao pó; haverá, talvez, esperança?
30 Orczáját tartja az õt verõnek, megelégszik gyalázattal.
30 Estenda a face a quem o fere, e se farte de opróbrios!
31 Mert nem zár ki örökre az Úr.
31 Porque o Senhor não repele para sempre.
32 Sõt, ha megszomorít, meg is vígasztal az õ kegyelmességének gazdagsága szerint.
32 Após haver afligido, ele tem piedade, porque é grande sua misericórdia.
33 Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fiát.
33 Não lhe alegra o coração humilhar e afligir os homens.
34 Hogy lábai alá tiporja valaki a föld minden foglyát;
34 Calcar aos pés todos os cativos da terra;
35 Hogy elfordíttassék az ember ítélete a Magasságosnak színe elõtt;
35 violar o direito de um homem à face do Altíssimo;
36 Hogy elnyomassék az ember az õ peres dolgában: ezt az Úr nem nézi el.
36 lesar os direitos de outros... Não vê tudo isso o Senhor?
37 Kicsoda az, a ki szól és meglesz, ha nem parancsolja az Úr?
37 De quem se executa a ordem, sem que Deus a ordene?
38 A Magasságosnak szájából nem jõ ki a gonosz és a jó.
38 Não é da boca do Altíssimo que procedem males e bens?
39 Mit zúgolódik az élõ ember? Ki-ki a maga bûneiért [bûnhõdik.]
39 De que pode o homem em vida queixar-se? Que cada um se queixe de seus pecados.
40 Tudakozzuk a mi útainkat és vizsgáljuk meg, és térjünk az Úrhoz.
40 Examinemos, escrutemos o nosso proceder, e voltemos para o Senhor.
41 Emeljük fel szíveinket kezeinkkel egyetemben Istenhez az égben.
41 Elevemos os corações, tanto quanto as mãos, para Deus lá nos céus.
42 Mi voltunk gonoszok és pártütõk, azért nem bocsátottál meg.
42 Pecamos, recalcitramos, e não nos perdoastes.
43 Felöltötted a haragot és üldöztél minket, öldököltél, nem kiméltél.
43 Cobristes-vos de cólera para nos perseguir. Matastes sem piedade.
44 Felöltötted a felhõt, hogy hozzád ne jusson az imádság.
44 Numa nuvem vos envolvestes para impedir que a prece a atravessasse.
45 Sepredékké és útálattá tettél minket a népek között.
45 E de nós fizestes raspas, refugo das nações.
46 Feltátotta száját ellenünk minden ellenségünk.
46 Contra nós abrem a boca todos os nossos inimigos.
47 Rettegés és tõr van mi rajtunk, pusztulás és romlás.
47 Fosso e terror - é o nosso quinhão, com ruínas e desolação.
48 Víz-patakok folynak alá az én szemembõl népem leányának romlása miatt.
48 Rios de lágrimas correm-me dos olhos, por causa da ruína da filha de meu povo.
49 Szemem csörgedez és nem szünik meg, nincs pihenése,
49 Não cessam meus olhos de chorar, porque não cessa {a desgraça},
50 Míg ránk nem tekint és meg nem lát az Úr az égbõl.
50 até que do alto dos céus o Senhor desça seu olhar.
51 Szemem bánatba ejté lelkemet városomnak minden leányáért.
51 Minha alma se amargura, ao ver todas as filhas da minha cidade.
52 Vadászva vadásztak reám, mint valami madárra, ellenségeim ok nélkül.
52 Caçaram-me como a um pardal os que, sem razão, me odeiam.
53 Veremben fojtották meg életemet, és követ hánytak rám.
53 Quiseram precipitar-me no fosso rolando uma pedra sobre mim.
54 Felüláradtak a vizek az én fejem felett; mondám: Kivágattam!
54 Acima de mim subiam as águas: Estou perdido!, exclamei.
55 Segítségül hívtam a te nevedet, oh Uram, a legalsó verembõl.
55 Invoquei, Senhor, o vosso nome do profundo fosso.
56 Hallottad az én szómat; ne rejtsd el füledet sóhajtásom és kiáltásom elõl.
56 Ouvistes-me gritar: Não aparteis do meu chamado o vosso ouvido.
57 Közelegj hozzám, mikor segítségül hívlak téged; mondd: Ne félj!
57 E vós viestes no dia em que vos invoquei e dissestes: Não tenhas medo!
58 Pereld meg Uram lelkemnek perét; váltsd meg életemet.
58 Defendestes, Senhor, a minha causa, e minha vida resgatastes.
59 Láttad, oh Uram, az én bántalmaztatásomat; ítéld meg ügyemet.
59 Vistes, Senhor, o mal que me fizeram: fazei-me justiça.
60 Láttad minden bosszúállásukat, minden ellenem való gondolatjokat.
60 Vós vedes seus projetos vingativos e suas tramas contra mim.
61 Hallottad Uram az õ szidalmazásukat, minden ellenem való gondolatjokat;
61 Senhor, ouvistes suas injúrias e todos os seus conluios contra mim;
62 Az ellenem támadóknak ajkait, és ellenem való mindennapi szándékukat.
62 As palavras de meus inimigos e o que sem cessar estão tramando contra mim.
63 Tekintsd meg leülésöket és felkelésöket; én vagyok az õ gúnydaluk.
63 Observai-os: sentados ou de pé, fazem de mim objeto de suas canções.
64 Fizess meg nékik, Uram, az õ kezeiknek munkája szerint.
64 Dai-lhes, Senhor, a paga, o que merece o seu proceder.
65 Adj nékik szívbeli konokságot; átkodul reájok.
65 Cegai-lhes o coração; feri-os com a vossa maldição;
66 Üldözd haragodban, és veszesd el õket az Úr ege alól!
66 persegui-os com vossa cólera, e exterminai-os do nosso universo, Senhor!
Atalhos do teclado
- Capítulo anterior←
- Próximo capítulo→
- Versículo anteriork
- Próximo versículoj
- Limpar seleçãoEsc
- Esta ajuda?
Estude este capítulo no WhatsApp
Peça à IA da Bíblia Fala para explicar Lamentações 3, comparar traduções ou montar um estudo — tudo direto pelo WhatsApp.