Jó 6
Károli (KAROLI) vs NVT
1 Jób pedig felele, és monda:
1 Então Jó falou novamente:
2 Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
2 “Se fosse possível pesar minha aflição e pôr numa balança meu sofrimento,
3 Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
3 pesariam mais que toda a areia do mar; por isso falei de modo impulsivo.
4 Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
4 Pois o Todo-poderoso me derrubou com suas flechas, e minha alma bebe o veneno delas; os terrores de Deus se alinham contra mim.
5 Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bõg-é az ökör az õ abrakja mellett?
5 Os jumentos selvagens não zurram ao não encontrar capim? Os bois não mugem quando não têm alimento?
6 Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
6 As pessoas não se queixam quando falta sal na comida? Alguém gosta da clara de ovo
7 Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
7 Perco o apetite só de olhar para ela; tenho enjoo só de pensar em comê-la!
8 Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
8 “Quem dera meu pedido fosse atendido, e Deus concedesse meu desejo.
9 És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!
9 Quem dera ele me esmagasse, estendesse a mão e acabasse comigo.
10 Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
10 Ao menos tenho este consolo e alegria: apesar da dor, não neguei as palavras do Santo.
11 Micsoda az én erõm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtõztessem magam?!
11 Contudo, faltam-me forças para prosseguir; não vejo motivo para viver.
12 Kövek ereje-é az én erõm, avagy az én testem aczélból van-é?
12 Acaso tenho a força de uma pedra? Meu corpo é feito de bronze?
13 Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tõlem?!
13 Não! Estou completamente desamparado, sem chance alguma de sucesso.
14 A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
14 “É preciso ter compaixão de um amigo abatido, mas vocês me acusam sem nenhum temor do Todo-poderoso.
15 Atyámfiai hûtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.
15 Meus irmãos, vocês se mostraram indignos de confiança, como um riacho intermitente que transborda sobre as margens,
16 A melyek szennyesek a jégtõl, a melyekben [olvadt] hó hömpölyög;
16 quando fica turvo por causa do gelo, e a neve sobre ele se amontoa.
17 Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hõség miatt fenékig száradnak.
17 Mas, chegado o tempo de seca, a água desaparece, e o riacho some no calor.
18 Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba [utánok] és elvesznek.
18 As caravanas saem de suas rotas, mas não há o que beber, e morrem ali.
19 Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
19 As caravanas de Temá procuram essa água, e os viajantes de Sabá esperam encontrá-la.
20 Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
20 Contam com ela, mas se decepcionam; quando chegam, suas esperanças são frustradas.
21 Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
21 Da mesma forma, vocês não me ajudaram; viram minha desgraça e ficaram com medo.
22 Hát mondtam-é: adjatok nékem [valamit,] és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
22 Mas, por quê? Alguma vez lhes pedi presentes? Supliquei que me dessem algo seu?
23 Szabadítsatok ki engem az ellenség kezébõl, és a hatalmasok kezébõl vegyetek ki engem?
23 Pedi que me livrassem de meus inimigos ou que me resgatassem de meus opressores?
24 Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.
24 Ensinem-me, e eu me calarei; mostrem-me onde errei.
25 Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
25 Palavras honestas são dolorosas, mas de que servem suas críticas?
26 Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
26 Consideram suas palavras convincentes, enquanto ignoram meu clamor de desespero?
27 Még az árvának is néki esnétek, és [sírt] ásnátok a ti barátotoknak is?!
27 Seriam capazes de apostar um órfão num jogo de azar; sim, venderiam até mesmo um amigo.
28 Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
28 Olhem para mim! Acaso eu mentiria para vocês?
29 Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.
29 Não pressuponham que sou culpado, pois nada fiz de errado.
30 Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?
30 Pensam que sou mentiroso? Acaso não sei mais distinguir entre bem e mal?”
Atalhos do teclado
- Capítulo anterior←
- Próximo capítulo→
- Versículo anteriork
- Próximo versículoj
- Limpar seleçãoEsc
- Esta ajuda?
Estude este capítulo no WhatsApp
Peça à IA da Bíblia Fala para explicar Jó 6, comparar traduções ou montar um estudo — tudo direto pelo WhatsApp.