Jó 6
Károli (KAROLI) vs ARA
1 Jób pedig felele, és monda:
1 Então, Jó respondeu:
2 Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
2 Oh! Se a minha queixa, de fato, se pesasse, e contra ela, numa balança, se pusesse a minha miséria,
3 Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
3 esta, na verdade, pesaria mais que a areia dos mares; por isso é que as minhas palavras foram precipitadas.
4 Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
4 Porque as flechas do Todo-Poderoso estão em mim cravadas, e o meu espírito sorve o veneno delas; os terrores de Deus se arregimentam contra mim.
5 Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bõg-é az ökör az õ abrakja mellett?
5 Zurrará o jumento montês junto à relva? Ou mugirá o boi junto à sua forragem?
6 Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
6 Comer-se-á sem sal o que é insípido? Ou haverá sabor na clara do ovo?
7 Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
7 Aquilo que a minha alma recusava tocar, isso é agora a minha comida repugnante.
8 Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
8 Quem dera que se cumprisse o meu pedido, e que Deus me concedesse o que anelo!
9 És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!
9 Que fosse do agrado de Deus esmagar-me, que soltasse a sua mão e acabasse comigo!
10 Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
10 Isto ainda seria a minha consolação, e saltaria de contente na minha dor, que ele não poupa; porque não tenho negado as palavras do Santo.
11 Micsoda az én erõm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtõztessem magam?!
11 Por que esperar, se já não tenho forças? Por que prolongar a vida, se o meu fim é certo?
12 Kövek ereje-é az én erõm, avagy az én testem aczélból van-é?
12 Acaso, a minha força é a força da pedra? Ou é de bronze a minha carne?
13 Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tõlem?!
13 Não! Jamais haverá socorro para mim; foram afastados de mim os meus recursos.
14 A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
14 Ao aflito deve o amigo mostrar compaixão, a menos que tenha abandonado o temor do Todo-Poderoso.
15 Atyámfiai hûtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.
15 Meus irmãos aleivosamente me trataram; são como um ribeiro, como a torrente que transborda no vale,
16 A melyek szennyesek a jégtõl, a melyekben [olvadt] hó hömpölyög;
16 turvada com o gelo e com a neve que nela se esconde,
17 Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hõség miatt fenékig száradnak.
17 torrente que no tempo do calor seca, emudece e desaparece do seu lugar.
18 Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba [utánok] és elvesznek.
18 Desviam-se as caravanas dos seus caminhos, sobem para lugares desolados e perecem.
19 Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
19 As caravanas de Temá procuram essa torrente, os viajantes de Sabá por ela suspiram.
20 Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
20 Ficam envergonhados por terem confiado; em chegando ali, confundem-se.
21 Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
21 Assim também vós outros sois nada para mim; vedes os meus males e vos espantais.
22 Hát mondtam-é: adjatok nékem [valamit,] és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
22 Acaso, disse eu: dai-me um presente? Ou: oferecei-me um suborno da vossa fazenda?
23 Szabadítsatok ki engem az ellenség kezébõl, és a hatalmasok kezébõl vegyetek ki engem?
23 Ou: livrai-me do poder do opressor? Ou: redimi-me das mãos dos tiranos?
24 Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.
24 Ensinai-me, e eu me calarei; dai-me a entender em que tenho errado.
25 Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
25 Oh! Como são persuasivas as palavras retas! Mas que é o que repreende a vossa repreensão?
26 Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
26 Acaso, pensais em reprovar as minhas palavras, ditas por um desesperado ao vento?
27 Még az árvának is néki esnétek, és [sírt] ásnátok a ti barátotoknak is?!
27 Até sobre o órfão lançaríeis sorte e especularíeis com o vosso amigo?
28 Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
28 Agora, pois, se sois servidos, olhai para mim e vede que não minto na vossa cara.
29 Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.
29 Tornai a julgar, vos peço, e não haja iniquidade; tornai a julgar, e a justiça da minha causa triunfará.
30 Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?
30 Há iniquidade na minha língua? Não pode o meu paladar discernir coisas perniciosas?
Atalhos do teclado
- Capítulo anterior←
- Próximo capítulo→
- Versículo anteriork
- Próximo versículoj
- Limpar seleçãoEsc
- Esta ajuda?
Estude este capítulo no WhatsApp
Peça à IA da Bíblia Fala para explicar Jó 6, comparar traduções ou montar um estudo — tudo direto pelo WhatsApp.