Jó 6
Károli (KAROLI) vs ACF
1 Jób pedig felele, és monda:
1 Então Jó respondeu, dizendo:
2 Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
2 Oh! se a minha mágoa retamente se pesasse, e a minha miséria juntamente se pusesse numa balança!
3 Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
3 Porque, na verdade, mais pesada seria, do que a areia dos mares; por isso é que as minhas palavras têm sido engolidas.
4 Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
4 Porque as flechas do TodoPoderoso estão em mim, cujo ardente veneno suga o meu espírito; os terrores de Deus se armam contra mim.
5 Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bõg-é az ökör az õ abrakja mellett?
5 Porventura zurrará o jumento montês junto à relva? Ou mugirá o boi junto ao seu pasto?
6 Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
6 Ou comer-se-á sem sal o que é insípido? Ou haverá gosto na clara do ovo?
7 Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
7 A minha alma recusa tocá-las, pois são para mim como comida repugnante.
8 Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
8 Quem dera que se cumprisse o meu desejo, e que Deus me desse o que espero!
9 És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!
9 E que Deus quisesse quebrantar-me, e soltasse a sua mão, e me acabasse!
10 Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
10 Isto ainda seria a minha consolação, e me refrigeraria no meu tormento, não me poupando ele; porque não ocultei as palavras do Santo.
11 Micsoda az én erõm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtõztessem magam?!
11 Qual é a minha força, para que eu espere? Ou qual é o meu fim, para que tenha ainda paciência?
12 Kövek ereje-é az én erõm, avagy az én testem aczélból van-é?
12 É porventura a minha força a força da pedra? Ou é de cobre a minha carne?
13 Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tõlem?!
13 Está em mim a minha ajuda? Ou desamparou-me a verdadeira sabedoria?
14 A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
14 Ao que está aflito devia o amigo mostrar compaixão, ainda ao que deixasse o temor do Todo-Poderoso.
15 Atyámfiai hûtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.
15 Meus irmãos aleivosamente me trataram, como um ribeiro, como a torrente dos ribeiros que passam,
16 A melyek szennyesek a jégtõl, a melyekben [olvadt] hó hömpölyög;
16 Que estão encobertos com a geada, e neles se esconde a neve,
17 Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hõség miatt fenékig száradnak.
17 No tempo em que se derretem com o calor, se desfazem, e em se aquentando, desaparecem do seu lugar.
18 Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba [utánok] és elvesznek.
18 Desviam-se as veredas dos seus caminhos; sobem ao vácuo, e perecem.
19 Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
19 Os caminhantes de Tema os vêem; os passageiros de Sabá esperam por eles.
20 Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
20 Ficam envergonhados, por terem confiado e, chegando ali, se confundem.
21 Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
21 Agora sois semelhantes a eles; vistes o terror, e temestes.
22 Hát mondtam-é: adjatok nékem [valamit,] és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
22 Acaso disse eu: Dai-me ou oferecei-me presentes de vossos bens?
23 Szabadítsatok ki engem az ellenség kezébõl, és a hatalmasok kezébõl vegyetek ki engem?
23 Ou livrai-me das mãos do opressor? Ou redimi-me das mãos dos tiranos?
24 Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.
24 Ensinai-me, e eu me calarei; e fazei-me entender em que errei.
25 Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
25 Oh! quão fortes são as palavras da boa razão! Mas que é o que censura a vossa argüição?
26 Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
26 Porventura buscareis palavras para me repreenderdes, visto que as razões do desesperado são como vento?
27 Még az árvának is néki esnétek, és [sírt] ásnátok a ti barátotoknak is?!
27 Mas antes lançais sortes sobre o órfão; e cavais uma cova para o amigo.
28 Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
28 Agora, pois, se sois servidos, olhai para mim; e vede se minto em vossa presença.
29 Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.
29 Voltai, pois, não haja iniqüidade; tornai-vos, digo, que ainda a minha justiça aparecerá nisso.
30 Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?
30 Há porventura iniqüidade na minha língua? Ou não poderia o meu paladar distinguir coisas iníquas?
Atalhos do teclado
- Capítulo anterior←
- Próximo capítulo→
- Versículo anteriork
- Próximo versículoj
- Limpar seleçãoEsc
- Esta ajuda?
Estude este capítulo no WhatsApp
Peça à IA da Bíblia Fala para explicar Jó 6, comparar traduções ou montar um estudo — tudo direto pelo WhatsApp.