Jó 6
Károli (KAROLI) vs BKJ
1 Jób pedig felele, és monda:
1 Mas Jó respondeu e disse:
2 Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
2 Oh! Se a minha dor fosse minuciosamente pesada, e a minha calamidade juntamente se pusesse na balança!
3 Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
3 Pois agora seria mais pesada do que a areia dos mares; portanto minhas palavras são engolidas.
4 Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
4 Porque as flechas do Todo-Poderoso estão em mim, e o meu espírito suga o seu veneno, os terrores de Deus se posicionam contra mim.
5 Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bõg-é az ökör az õ abrakja mellett?
5 Acaso o jumento selvagem zurra quando come grama? Ou abaixa-se o boi sobre seu feno?
6 Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
6 Pode aquilo que é insípido ser comido sem sal? Ou há algum gosto na clara do ovo?
7 Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
7 As coisas que minha alma se recusou a tocar são como meu alimento nauseabundo.
8 Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
8 Oh, se eu pudesse ter meu pedido, e se Deus me concedesse a coisa pela qual anseio!
9 És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!
9 Que satisfizesse a Deus me destruir; que ele soltasse a sua mão, e me cortasse fora!
10 Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
10 Então eu ainda teria consolo; sim, eu me endureceria na dor; que ele não me poupe, porque eu não escondi as palavras daquele que é Santo.
11 Micsoda az én erõm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtõztessem magam?!
11 Qual é a minha força, para que eu devesse ter esperança? E qual é o meu fim, para que eu devesse prolongar minha vida?
12 Kövek ereje-é az én erõm, avagy az én testem aczélból van-é?
12 É a minha força a força das pedras? Ou é a minha carne de bronze?
13 Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tõlem?!
13 Não está a minha ajuda em mim? Foi a sabedoria levada para longe de mim?
14 A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
14 Ao que está aflito, a compaixão deve ser mostrada por seu amigo; ainda que ele abandone o temor do Todo-Poderoso.
15 Atyámfiai hûtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.
15 Meus irmãos me trataram enganosamente como um ribeiro, e como a corrente dos ribeiros eles passam distante;
16 A melyek szennyesek a jégtõl, a melyekben [olvadt] hó hömpölyög;
16 que são escurecidos pela razão do gelo, e onde se esconde a neve;
17 Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hõség miatt fenékig száradnak.
17 no tempo em que ficam quentes, desaparecem; quando está quente, são consumidos de seu lugar.
18 Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba [utánok] és elvesznek.
18 As veredas dos seus caminhos são desviadas; eles vão ao nada e perecem.
19 Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
19 As tropas de Tema olharam; as companhias de Sabá esperaram por eles.
20 Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
20 Eles foram confundidos porque haviam tido esperança; eles vieram de lá e foram envergonhados.
21 Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
21 Porque agora sois nada; vistes um terror, e temeis.
22 Hát mondtam-é: adjatok nékem [valamit,] és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
22 Disse eu: Trazei a mim; ou da vossa subsistência subornai a meu favor?
23 Szabadítsatok ki engem az ellenség kezébõl, és a hatalmasok kezébõl vegyetek ki engem?
23 Ou, livrai-me da mão do inimigo? Ou, resgatai-me da mão do opressor?
24 Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.
24 Ensinai-me, e eu reterei a minha língua; e fazei-me entender onde eu tenho errado.
25 Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
25 Quão convincentes são as palavras certas! Mas o que vossa argumentação reprova?
26 Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
26 Imaginai reprovar as palavras e os discursos de quem está desesperado, que são como vento?
27 Még az árvának is néki esnétek, és [sírt] ásnátok a ti barátotoknak is?!
27 Sim, oprimis o órfão, e cavais uma cova para o seu amigo.
28 Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
28 Agora, portanto, esteja satisfeito; olhai para mim, porque vos é evidente se minto.
29 Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.
29 Retornai, vos rogo, não haja iniquidade; sim, retornai novamente; minha justiça está nisso.
30 Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?
30 Há iniquidade na minha língua? Não consegue o meu paladar distinguir coisas perversas?
Atalhos do teclado
- Capítulo anterior←
- Próximo capítulo→
- Versículo anteriork
- Próximo versículoj
- Limpar seleçãoEsc
- Esta ajuda?
Estude este capítulo no WhatsApp
Peça à IA da Bíblia Fala para explicar Jó 6, comparar traduções ou montar um estudo — tudo direto pelo WhatsApp.