1 A karmesternek: Dávid zsoltára. Az egek hirdetik Isten dicsőségét, kezének munkájáról beszél a menny.
2 Nappal a nappalnak adja át e szót, éjjel az éjjelnek adja tudtul.
3 Nincs szó és nincs beszéd, hangjuk sem hallatszik,
4 mégis eljut hangjuk az egész földre, szavuk a világ végéig. Sátrat készített a napnak,
5 amely mint vőlegény jön ki szobájából, örül, mint egy hős, hogy futhat pályáján.
6 Elindul az ég egyik szélétől, átível a másik széléig, nincs rejtve melege elől semmi.
7 Az ÚR törvénye tökéletes, felüdíti a lelket. Az ÚR intő szava határozott, bölccsé teszi az együgyűt.
8 Az ÚR rendelkezései helyesek, megörvendeztetik a szívet. Az ÚR parancsolata világos, ragyogóvá teszi a szemet.
9 Az ÚR félelme tiszta, megmarad örökké. Az ÚR döntései igazak, mindenben igazságosak,
10 kívánatosabbak az aranynál, sok színaranynál is, édesebbek a méznél, a csurgatott méznél is.
11 Szolgádat is figyelmeztetik: ha megtartja azokat, jutalma bőséges.
12 A tévedéseket ki veheti észre? Titkos bűnök miatt ne büntess meg!
13 A kevélységtől is tartsd távol szolgádat, ne uralkodjék rajtam. Akkor feddhetetlen maradok, sok bűntől mentesen.
14 Fogadd kedvesen számnak mondásait és szívem gondolatait, URam, kősziklám és megváltóm!