Mateus 26

Tawúratɩ na Injiila dɛ́ɛ fɔɔlɩ́nɩ (KDH) vs VC

Sair da comparação
VC Versão Católica
1 Yeésu wɛɛdɛ́ tɔ́mwá tɩna tɩrɩ́ŋa wɩlɩ́ɩ nɛ́, ngɛ wɔɔdɔ́ ɩwanbaaráa sɩsɩ:
1 — ausente —
2 «Mɩ́nyɩ sɩsɩ bɩɩga wɛ́ náálɛ na beɖi Fɛlɛ nɖɛ́ɛ-dɛ́ɛ jíńgáárɩ́. Bángbáa Ɩrʊ́ Biyaalʊ́ becéle na baká yɩ ɖɛ́nɩ abɛlɩ́ akɔ́ɔ-rɔ.»
2 Ye know that after two days the passover takes place, and the Son of man is delivered up to be crucified.
3 Ngɛ Ɩsɔ́ɔ sarásɩ lanɖáa kʊ́bɔnáa na tɛ́ɛ́dɩ-daá kʊ́bɔnáa woodúúzi ɖamá Kayífu, Ɩsɔ́ɔ sarásɩ lanɖáa rɩ́ŋa-dɛ́ɛ kʊ́bɔnɩ́-dɛ́ɛ ɖaána-daá.
3 Then the chief priests and the elders of the people were gathered together to the palace of the high priest who was called Caiaphas,
4 Baaŋmátɩ banɩ́ɩ ɖamá sɩsɩ bakpa Yeésu súmúú-daá bɩka bakʊ yɩ.
4 and took counsel together in order that they might seize Jesus by subtlety and kill him;
5 Amá, sɩsɩ bɩ́kalá jíńgáárɩ́ lɔwʊ́rɛ, na bɩ́kɔkɔ́nɩ bitulúsi zamɔ́ɔ.
5 but they said, Not in the feast, that there be not a tumult among the people.
6 Yeésu wɛ Betáániya tɛ́ɛ́dɩ-daá Simɔ́ɔnɩ weení cɛnɩ́tɩ waazɩ́ŋ bɩkpa yɩ nɛ́-dɛ́ɛ ɖaána-daá nɛ́,
6 — ausente —
7 ngɛ alʊ́ naárʊ woogóduu ɩjɔ́ ɩ́gana kpárábá kazɔ́ɔ ńgɩ kɩdaá na liidebɔná tulaarɩ́. Ngɛ waabɩ́rɩ tulaarɩ́ Yeésu kʊjʊʊ́-daá sáátɩ wenkí ɩlɛ́ ɩwɛ wénɖíi kíɖíím nɛ́.
7 a woman, having an alabaster flask of very precious ointment, came to him and poured it out upon his head as he lay at table.
8 Wanbaaráa waana bɩlɛ́ nɛ́, ngɛ bɛɛyɛ́ɛ baaná. Ngɛ sɩsɩ: «We-rɔ gɛ wɔɔvɔrɔ́sɩ tulaarɩ́ bɩlɛ́.
8 But the disciples seeing it became indignant, saying, To what end {was} this waste?
9 Baraabɩ́ɩ́zɩ bayá kɩ liidebɔná, bɔkpɔ́ɔ kiliideé bafa kadanbʊrʊ́sɩ.»
9 for this might have been sold for much and been given to the poor.
10 Yeésu waanɩ́ɩ bɩlɛ́ nɛ́, ngɛ sɩsɩ: «We-rɔ gɛ mɩ́nlám alʊ́ ɩmʊ́ nɔwɛ́ya. Kazɔ́ɔ ńbɩ gɛ waalá ma.
10 But Jesus knowing {it} said to them, Why do ye trouble the woman? for she has wrought a good work toward me.
11 Káma, báa sáátɩ wenkí mɩ́na kadanbʊrʊ́sɩ gɛ, amá, bɩdɛkɛ́ɛ báa sáátɩ wenkí gɛ sɩ iyuú mɔ́ɔ́ mɩ́jɔ́.
11 For ye have the poor always with you, but me ye have not always.
12 Waabɩrɩná ma tulaarɩ́ nɛ́, mɛ́dɛ́ɛ bím gɛ waajáŋ ɩkpɩ́ɩ́rɩ bɩlɛ́.
12 For in pouring out this ointment on my body, she has done it for my burying.
13 Ménveerím mɩ́ɩ toovonúm sɩsɩ báa lé gɛ sɩ befééri Laabáárʊ Kífeńgi ɖúúlínya rɩ́ŋa-daá, bánŋmatɩ́ wenbí waalá nɛ́ bɔtɔɔzɩná ɩrɔ.»
13 Verily I say to you, Wheresoever these glad tidings may be preached in the whole world, that also which this {woman} has done shall be spoken of for a memorial of her.
14 Ńna gɛ fuú na nɔɔ́lɛ-daá kʊ́ɖʊḿ weení bánÿaá yɩ sɩsɩ Yudásɩ Isikariyóo nɛ́, wɛɛɖɛ́ɛ Ɩsɔ́ɔ sarásɩ lanɖáa kʊ́bɔnáa-jɔ́
14 — ausente —
15 ɩtɔ́ wɛ sɩsɩ: «We gɛ mɩ́nváa ma a bɩgɛ́ɛ máágbá Yeésu mejéle mɩ́ɩ.» Ngɛ bɛlɛ́ beejéle yɩ wɛ́ ákoosaaláa tɩmɛ́rɛ liideé.
15 and said, What are ye willing to give me, and *I* will deliver him up to you? And they appointed to him thirty pieces of silver.
16 Bɩdɩ́ŋa-rɔ gɛ waazʊ́ʊ nɩ́báánɩ na ɩkpa Yeésu icéle wɛ.
16 And from that time he sought a good opportunity that he might deliver him up.
17 Kpɔ́nɔ́ badaɖʊ kɩ faadɩ́nɩ nɛ́-dɛ́ɛ jíńgáárɩ́ wɩ́rɛ kaɖaa ńɖɛ gɛ wanbaaráa wɔɔgɔ́nɩ bɔbɔ́ɔ́zɩ Yeésu sɩsɩ: «Lé gɛ nyɔ́zɔɔlɛ́ɛ sɩsɩ ɖɩ́kpɩɩrɩ nya Fɛlɛ nɖɛ́ɛ-dɛ́ɛ jíńgáárɩ́ kíɖíím.»
17 — ausente —
18 Ngɛ woobúsi wɛ sɩsɩ: «Ibó tɛ́ɛ́dɩ-daá ŋmáánɩ-jɔ́, ɩtɔ́ yɩ sɩsɩ kʊ́bɔnɩ́ sɩsɩ ɩdɛ́ɛ alɩwáátɩ waajʊ́ʊ, nyɛ́dɛ́ɛ gɛ ɩ́na ɩdɛ́ɛ wanbaaráa sɩ beɖi Fɛlɛ nɖɛ́ɛ-dɛ́ɛ jíńgáárɩ́.»
18 And he said, Go into the city unto such a one, and say to him, The Teacher says, My time is near, I will keep the passover in thy house with my disciples.
19 Ngɛ wanbaaráa waalá wenbí nɔ́ɔ́ Yeésu waaŋmátɩ wɛ nɛ́ bakpɩ́ɩ́rɩ Fɛlɛ nɖɛ́ɛ-dɛ́ɛ jíńgáárɩ́.
19 And the disciples did as Jesus had directed them, and they prepared the passover.
20 Kɩɩɖáánɩ nɛ́, ngɛ Yeésu na ɩwanbaaráa fuú na nɔɔ́lɛ bɔɔjɔ́ɔ sɩ beɖi kíɖíím.
20 And when the evening was come he lay down at table with the twelve.
21 Bɔwɛ bénɖíi nɛ́, ngɛ Yeésu sɩsɩ: «Ménveerím mɩ́ɩ toovonúm sɩsɩ mɩ́dáá kʊ́ɖʊḿ wánÿám ma.»
21 And as they were eating he said, Verily I say to you, that one of you shall deliver me up.
22 Wanbaaráa waazʊ́ʊ kaanɩŋá, ngɛ bɔ́nbɔɔzɩ́ yɩ kʊ́ɖʊḿ‑kʊ́ɖʊḿ bángáa ɖamá sɩsɩ: «Ɖádʊ́ʊ, mɔ́ɔ́ yáá wé; mɔ́ɔ́ yáá wé.»
22 And being exceedingly grieved they began to say to him, each of them, Is it *I*, Lord?
23 Ngɛ woobúsi wɛ sɩsɩ: «Mána weení wánÿám ma nɛ́ ɖénɖíi nyɩnɔɔ́ kʊ́ɖʊmɔ́ɔ-daá.
23 But he answering said, He that dips his hand with me in the dish, *he* it is who shall deliver me up.
24 Ɩrʊ́ Biyaalʊ́ wɛ́nɖɛɛ́ ńŋɩnáa baaŋmáa Ɩsɔ́ɔ-dɛ́ɛ Tɔ́m Tákaraɖá-daá ɩrɔ nɛ́, amá, nbusú na weení sɩ ɩyá yɩ nɛ́. A bátalʊ́rʊ bʊdʊ́ʊ, bɩraalá sóńcí.»
24 The Son of man goes indeed, according as it is written concerning him, but woe to that man by whom the Son of man is delivered up; it were good for that man if he had not been born.
25 Ńna gɛ Yudásɩ, weení wánÿám yɩ nɛ́, wɔɔbɔ́ɔ́zɩ sɩsɩ: «Mɔ́ɔ́ gɛ bɩgɛ́ɛ yáá wé kʊ́bɔnɩ́.» Ngɛ Yeésu woobúsi yɩ sɩsɩ: «Nyɔ́ɔ́dɔ́ ná.»
25 And Judas, who delivered him up, answering said, Is it *I*, Rabbi? He says to him, *Thou* hast said.
26 Bɔwɛ bénɖíi kíɖíím nɛ́, Yeésu wɔɔgbɔ́ɔ kpɔ́nɔ́, waazá Ɩsɔ́ɔ kɩrɔ bɩtɛ́ nɛ́, ngɛ wɛɛbɛlɩ́ kɩ icéle ɩwanbaaráa ɩtɔ́ sɩsɩ: «Ɩmʊ ɩtɔ́ɔ, mɔ́dɔ́nʊʊ́ nbɩlɛ́.»
26 — ausente —
27 Bɩlɛ́ bʊwɔ́rɔ́ nɛ́, ngɛ wɔɔgbɔ́ɔ sʊlʊ́m na kagbɔ́ɔ, waazá Ɩsɔ́ɔ bʊrɔ bɩtɛ́ nɛ́, ngɛ weejéle bɩ ɩwanbaaráa ɩtɔ́ wɛ sɩsɩ: «Mɩ́rɩ́ŋa ɩnyɔ́ɔ bɩ,
27 And having taken {the} cup and given thanks, he gave {it} to them, saying, Drink ye all of it.
28 káma, mɛ́dɛ́ɛ azimá nbɩlɛ́, bɩnáábɩ́lɛ́ keɖiyá azimá sɩ abɩ́rɩ ɩráa tuutúúma-rɔ na bɛcɛ́ wɛ bɛdɛ́ɛ alaháácɩ́wá nɛ́.
28 For this is my blood, that of the {new} covenant, that shed for many for remission of sins.
29 Ménveerím mɩ́ɩ sɩsɩ mɔ́dɔ́ndɔnyɔɔ sʊlʊ́m bɩḿ hálɩ wɩ́rɛ wenɖé sɩ mɔgɔ́nyɔ́ɔ sʊlʊ́m kɩ́fabɩ mána mɩ́ɩ Majaa-dɛ́ɛ kowúrɔ́ɔ-daá nɛ́.»
29 But I say to you, that I will not at all drink henceforth of this fruit of the vine, until that day when I drink it new with you in the kingdom of my Father.
30 Beedée jíńgáárɩ́ yéńdiwá basá Ɩsɔ́ɔ bɩtɛ́ nɛ́, ngɛ baalɩ́ɩ bɛɖɛ́ɛ Olivíyée tɩ́ɩ́nɩ bʊ́ʊ-daá.
30 Depois do canto dos Salmos, dirigiram-se eles para o monte das Oliveiras.
31 Ńna gɛ Yeésu wɔɔdɔ́ wɛ sɩsɩ: «Nuvoowú kɩna kɩdɩtɩŋa, mínzée iyéle ma, káma, baaŋmáa Ɩsɔ́ɔ-dɛ́ɛ Tɔ́m Tákaraɖá-daá sɩsɩ: “Mángʊ́ʊ ketirú na fééni ɩya ɖamá fuúre-daá.”
31 Disse-lhes então Jesus: Esta noite serei para todos vós uma ocasião de queda; porque está escrito: Ferirei o pastor, e as ovelhas do rebanho serão dispersadas {Zc 13,7}.
32 Amá, a méévé malɩ́ɩ ɩsɩɖáa-daá, mɛ́ndɛ́ɛ mɩ́ɩ nɩ́bááwʊ mobó Galilée laadɔ́ɔ-daá.»
32 Mas, depois da minha Ressurreição, eu vos precederei na Galiléia.
33 Ńna gɛ Pétro sɩsɩ: «Báa barɩ́ŋa bénzée beyéle nya, mɔ́ɔ́ médénzée kɛtɛngɛrɛ meyéle nya.»
33 Pedro interveio: Mesmo que sejas para todos uma ocasião de queda, para mim jamais o serás.
34 Ngɛ Yeésu wɔɔdɔ́ yɩ sɩsɩ: «Ménveerím nya toovonúm sɩsɩ nuvoowú kɩna kɩdɩtɩŋa, naanɩ́ na kalɩńbaawʊ́ ɩbɔ́ɔ nɛ́, nyɔ́njɔɔlɩ́ bʊrɔ nabúdoozo sɩsɩ nyáásɩ ma.»
34 Disse-lhe Jesus: Em verdade te digo: nesta noite mesma, antes que o galo cante, três vezes me negarás.
35 Ńna gɛ Pétro wɔɔdɔ́ yɩ sɩsɩ: «Báa bɩ́nbɔɔzɩ́ sɩsɩ mána nya ɖɩsɩ́, mɔ́dɔ́ndɔḿ sɩsɩ máásɩ nya.» Ngɛ wanbaaráa baaganáa rɩ́ŋa ɖʊɖɔ wɔɔdɔ́ bɩlɛ́.
35 Respondeu-lhe Pedro: Mesmo que seja necessário morrer contigo, jamais te negarei! E todos os outros discípulos diziam-lhe o mesmo.
36 Bána Yeésu boobó bɩlɛ́ hálɩ batála ɖɩdáarɛ bánÿaá ɖɛ sɩsɩ Gɛtɩsemanée nɛ́ ɖɩdaá. Ńna gɛ Yeésu wɔɔdɔ́ ɩwanbaaráa sɩsɩ: «Ɩjɔ́ɔ cé, na mobó lí magázʊlʊ Ɩsɔ́ɔ.»
36 Retirou-se Jesus com eles para um lugar chamado Getsêmani e disse-lhes: Assentai-vos aqui, enquanto eu vou ali orar.
37 Ngɛ wɛɛgbɛdɩ́na Pétro na Zebedée biyaalɩnáa lɛ́ɛ́nɩ́. Bɩdɛ́ɛ sáátɩ gɛ waazʊ́ʊ kaanɩŋá bɩka ɩlaakáarɩ kʊráa.
37 E, tomando consigo Pedro e os dois filhos de Zebedeu, começou a entristecer-se e a angustiar-se.
38 Ńna gɛ wɔɔdɔ́ wɛ sɩsɩ: «Málaakáarɩ waazʊ́ʊ kaanɩŋá páá hálɩ bínÿelíi mazɩ́. Ɩjɔ́ɔ cé ɩcɔɔná mɩ́ɩ́zá mána mɩ́ɩ.»
38 Disse-lhes, então: Minha alma está triste até a morte. Ficai aqui e vigiai comigo.
39 Ngɛ woodorí ɩdɩ ɩlɩ́ɩ bolíni cʊ́kɔ, ngɛ waabá ɩgʊjʊʊ́ adɛ ɩsʊ́lʊ sɩsɩ: «Majaa, a bɩ́nlám, laná ma bolíni na wahála kagbɔ́ɔ kana. Amá, bɩdɛkɛ́ɛ wenbí mɔ́zɔɔlɛ́ɛ nɛ́ ɩ́la ná, wenbí nyɔ́zɔɔlɛ́ɛ nɛ́ ɩ́la ná.»
39 Adiantou-se um pouco e, prostrando-se com a face por terra, assim rezou: Meu Pai, se é possível, afasta de mim este cálice! Todavia não se faça o que eu quero, mas sim o que tu queres.
40 Yeésu wɔɔlɔ́ɔ ɩkábɩsɩ ɩwanbaaráa toozóóní-jɔ́ nɛ́, ngɛ wɔɔmɔɔná wɛ bónɖóm. Ngɛ wɔɔdɔ́ Pétro sɩsɩ: «A bɩlɛ́ mɩ́dábɩ́ɩ́zɩ ɩcɔɔná mɩ́ɩ́zá báa alɩwáátɩ cʊ́kɔ mána mɩ́ɩ?
40 Foi ter então com os discípulos e os encontrou dormindo. E disse a Pedro: Então não pudestes vigiar uma hora comigo...
41 Ɩjɔɔná mɩ́ɩ́zá bɩka ɩsʊ́lʊ Ɩsɔ́ɔ na ɩ́kasála Sitáánɩ-dɛ́ɛ kɔdɔ́sɩ-daá. Ɩrʊ́ wɛná sɔɔlɩ́m sɩ ɩlá, amá, tɔnʊʊ́ tafɩ́ya.»
41 Vigiai e orai para que não entreis em tentação. O espírito está pronto, mas a carne é fraca.
42 Ngɛ woodorí ɩdɩ ɩlɩ́ɩ bolíni cʊ́kɔ sɩɩlɛ-dɛ́ɛ ɩsʊ́lʊ sɩsɩ: «Majaa, a ńdánlaná ma bolíni na wahála kagbɔ́ɔ kana, ngɛ bɩ́nbɔɔzɩ́ sɩsɩ mɔnyɔ́ɔ kɛ gɛ, nyɛ́dɛ́ɛ sɔɔlɩ́m ɩ́la ná.»
42 Afastou-se pela segunda vez e orou, dizendo: Meu Pai, se não é possível que este cálice passe sem que eu o beba, faça-se a tua vontade!
43 Waadákabɩsɩ ɩwanbaaráa-jɔ́ nɛ́, wɔɔdɔ́mɔɔná wɛ bónɖóm, káma, ɖóm caarɛ́ɛ wɛ.
43 Voltou ainda e os encontrou novamente dormindo, porque seus olhos estavam pesados.
44 Ngɛ Yeésu weeyéle wɛ itorí ɩdɩ ɩlɩ́ɩ bolíni cʊ́kɔ ɖʊɖɔ ɩsʊ́lʊ toozo-dɛ́ɛ na tɔ́m bíya kʊ́ɖʊmáa bɛḿ.
44 Deixou-os e foi orar pela terceira vez, dizendo as mesmas palavras.
45 Ngɛ waagábɩsɩ wanbaaráa-jɔ́ ɩtɔ́ wɛ sɩsɩ: «Mɩ́bamáa ɖóm mɩ́nvɛɛzɩ́! Tɔ́ɔ, alɩwáátɩ wenkí sɩ bakpa Ɩrʊ́ Biyaalʊ́ bayaná alaháácɩ́-dɩnáa nɛ́ waajʊ́ʊ.
45 Voltou então para os seus discípulos e disse-lhes: Dormi agora e repousai! Chegou a hora: o Filho do Homem vai ser entregue nas mãos dos pecadores...
46 Ɩgʊrʊ́! Ɖɩ́ɖɛ́ɛ! Ɩbɛ́ɛ, weení wánÿám ma nɛ́ waadála.»
46 Levantai-vos, vamos! Aquele que me trai está perto daqui.
47 Babamáa ŋmatɩrɛ gɛ wanbaaráa fuú na nɔɔ́lɛ-daá kʊ́ɖʊḿ bánÿaá yɩ sɩsɩ Yudásɩ nɛ́ waadála, ɩ́na ɩráa fuúre bágána tókobíwá na ɖáázɩ. Ɩsɔ́ɔ sarásɩ lanɖáa kʊ́bɔnáa na Yahúúɖuwá-dɛ́ɛ kʊ́bɔnáa weegédíri ná wɛ.
47 Jesus ainda falava, quando veio Judas, um dos Doze, e com ele uma multidão de gente armada de espadas e cacetes, enviada pelos príncipes dos sacerdotes e pelos anciãos do povo.
48 Yudásɩ, weení wánÿám yɩ nɛ́, waavʊ́ńgéveeri wɛ sɩsɩ: «Weení sɩ megbíríki yɩ mɛzɛ́ɛ yɩ nɛ́, Yeésu nbɩlɛ́. Ɩgba yɩ.»
48 O traidor combinara com eles este sinal: Aquele que eu beijar, é ele. Prendei-o!
49 Ńna‑ńna gɛ waanʊ́ŋ ɩkɛ́ɖɛɛ Yeésu-jɔ́ ɩtɔ́ yɩ sɩsɩ: «Mɛ́ɛ́zɛ́ɛ nya kʊ́bɔnɩ́.» Ngɛ weegbíríki Yeésu.
49 Aproximou-se imediatamente de Jesus e disse: Salve, Mestre. E beijou-o.
50 Ngɛ Yeésu wɔɔdɔ́ yɩ sɩsɩ: «Mɔɖɔndɩ, la wenbí nyɔ́ɔ́gɔ́nɩ lám nɛ́.» Ńna gɛ baaganáa woogóduu bakpa Yeésu.
50 Disse-lhe Jesus: É, então, para isso que vens aqui? Em seguida, adiantaram-se eles e lançaram mão em Jesus para prendê-lo.
51 Bɩnáábɩ́lɛ́ Yeésu na wenbá nɛ́ badaá kʊ́ɖʊḿ wɛɛgbɛ́ɛ ɩdɛ́ɛ tókobí ɩcɛ́sɩ Ɩsɔ́ɔ sarásɩ lanɖáa rɩ́ŋa-dɛ́ɛ kʊ́bɔnɩ́-dɛ́ɛ bɔwʊtá-dʊ́ʊ, ngɛ bɩɩjɛ́ ɩlɛ́ ɩnɩgbamʊʊ́.
51 Mas um dos companheiros de Jesus desembainhou a espada e feriu um servo do sumo sacerdote, decepando-lhe a orelha.
52 Ngɛ Yeésu wɔɔdɔ́ yɩ sɩsɩ: «Bɩsɩná nyɛ́dɛ́ɛ tókobí nɖʊ kɩɖɩdáarɛ, káma, wenbá barɩ́ŋa bónÿoonáa tókobí nɛ́, tókobí gɛ sɩ basɩná.
52 Jesus, no entanto, lhe disse: Embainha tua espada, porque todos aqueles que usarem da espada, pela espada morrerão.
53 Nyánmaazɩ́ sɩsɩ mádánbɩɩzɩ mavɩ́nɩ Majaa ikéjele ma malááyɩ́kawá yooráa tuutúúma fuwé fuú na náálɛ na bʊwɔ́rɔ́?
53 Crês tu que não posso invocar meu Pai e ele não me enviaria imediatamente mais de doze legiões de anjos?
54 Bɩ́nlám nŋɩ́nɩ́ na wentí Ɩsɔ́ɔ-dɛ́ɛ tɔ́m waaŋmátɩ sɩsɩ bɩmɔɔ́na bɩlá bɩlɛ́ nɛ́ ikóódi.»
54 Mas como se cumpririam então as Escrituras, segundo as quais é preciso que seja assim?
55 Alɩwáátɩ kɩḿ gɛ Yeésu wɔɔdɔ́ zamɔ́ɔ sɩsɩ: «Mɩ́ɩgálɩ́ɩ ɩkɔ́nɩ sɩ ɩkpa ma na tókobíwá na ɖáázɩ nyazɩ mɛ́gɛ́ɛ ɩráńgʊ́ʊ́rʊ́? Báa wɩ́rɛ wenɖé, mɔ́jɔɔ́ɔ Ɩsɔ́ɔ-dɛ́ɛ Ɖaána kʊ́bɔńga-daá gɛ mánwɩlɩ́ɩ ɩráa Ɩsɔ́ɔ-dɛ́ɛ tɔ́m, mɩ́dákpá ma.
55 Depois, voltando-se para a turba, falou: Saístes armados de espadas e porretes para prender-me, como se eu fosse um malfeitor. Entretanto, todos os dias estava eu sentado entre vós ensinando no templo e não me prendestes.
56 Amá, bɩlɛ́ bɩrɩ́ŋa bɩɩlá gɛ na wentí anɖébiwá waaŋmáa nɛ́ ikóódi.» Ngɛ Yeésu-dɛ́ɛ wanbaaráa waaya ɖamá bese beyéle yɩ.
56 Mas tudo isto aconteceu porque era necessário que se cumprissem os oráculos dos profetas. Então os discípulos o abandonaram e fugiram.
57 Wenbá baagba Yeésu nɛ́, bɛɛɖɛɛná yɩ Ɩsɔ́ɔ sarásɩ lanɖáa rɩ́ŋa-dɛ́ɛ kʊ́bɔnɩ́ Kayífu weení Mará wɩlɩɖáa na Yahúúɖuwá-dɛ́ɛ kʊ́bɔnáa tuuzée ɩdɛ́ɛ nɛ́-jɔ́.
57 Os que haviam prendido Jesus levaram-no à casa do sumo sacerdote Caifás, onde estavam reunidos os escribas e os anciãos do povo.
58 Pétro ɩlɛ́ woovu Yeésu ɩjɔɔ́na yɩ bolíni hálɩ sarásɩ lanɖʊ́ kʊ́bɔnɩ́-dɛ́ɛ ɖaána-daá, ɩsʊ́ʊ ɩcɔ́ɔ ɩ́na ɩlɛ́ ɩdɛ́ɛ bɔwʊtá-dɩnáa sɩ ɩna nŋɩ́nɩ́ sɩ bɩtɛná nɛ́.
58 Pedro seguia-o de longe, até o pátio do sumo sacerdote. Entrou e sentou-se junto aos criados para ver como terminaria aquilo.
59 Ɩsɔ́ɔ sarásɩ lanɖáa kʊ́bɔnáa na Yahúúɖuwá-dɛ́ɛ tɔmvʊʊráa kʊ́bɔnáa baaganáa wánjáádɩ sɩ bobuuná Yeésu tɔ́m na bakʊ yɩ.
59 Enquanto isso, os príncipes dos sacerdotes e todo o conselho procuravam um falso testemunho contra Jesus, a fim de o levarem à morte.
60 Bodoyuú kúbuunátɩ, na bɩrɩ́ŋa ɩráa ɖabata waalɩzɩ́ seríya bʊbɔ́tɩ ńgɩ nɛ́. Kegbiirinɔ́ɔ gɛ ɩráa nɔɔ́lɛ wɔɔgɔ́nɩ
60 Mas não o conseguiram, embora se apresentassem muitas falsas testemunhas.
61 bɔtɔ́ sɩsɩ: «Ɩrʊ́ ceení wɔɔdɔ́ sɩsɩ wánbɩɩzɩ́ ɩyɔ́ Ɩsɔ́ɔ-dɛ́ɛ Ɖaána kʊ́bɔńga na ɩbɩ́sɩ ɩma kɛ wɛ náádoozo.»
61 Por fim, apresentaram-se duas testemunhas, que disseram: Este homem disse: Posso destruir o templo de Deus e reedificá-lo em três dias.
62 Ńna gɛ Ɩsɔ́ɔ sarásɩ lanɖáa rɩ́ŋa-dɛ́ɛ kʊ́bɔnɩ́ waagʊrʊ́ ɩtɔ́ yɩ sɩsɩ: «Nyɛ́vɛ́yɩ́na natɩ́rɩ sɩ nbúsi wentí ɩráa bana bónbuunáa nya nɛ́?»
62 Levantou-se o sumo sacerdote e lhe perguntou: Nada tens a responder ao que essa gente depõe contra ti?
63 Amá, Yeésu sumáa gɛ. Bɩnáábɩ́lɛ́ Ɩsɔ́ɔ sarásɩ lanɖáa rɩ́ŋa-dɛ́ɛ kʊ́bɔnɩ́ sɩsɩ: «Na Ɩsɔ́ɔ weezuú-dʊ́ʊ-dɛ́ɛ yɩ́ɖɛ-daá, mɔ́nbɔɔzɩ́ nya sɩsɩ nvééri-ɖáa a nyɔ́ɔ́ gɛ Lɛɛrʊ́, Ɩsɔ́ɔ Biyaalʊ́.»
63 Jesus, no entanto, permanecia calado. Disse-lhe o sumo sacerdote: Por Deus vivo, conjuro-te que nos digas se és o Cristo, o Filho de Deus?
64 Yeésu woobúsi yɩ sɩsɩ: «Nyɔ́ɔ́dɔ́ná. Amá, wentí sɩ mevééri mɩ́ɩ nɛ́ gɛ sɩsɩ sɩɩná lɛlɛɛɖɔ́, mɩ́nnáa Ɩrʊ́ Biyaalʊ́ ɩjɔɔ́ɔ Ɩsɔ́ɔ yíko-dʊ́ʊ-dɛ́ɛ nʊ́ʊ́nɩ kíɖiiwú-rɔ. Mɩ́ndanáa yɩ wángalɩɩnáa ɩsɔ́ɔ́dáá wéngedím ŋmɩ́ńdɩ-rɔ.»
64 Jesus respondeu: Sim. Além disso, eu vos declaro que vereis doravante o Filho do Homem sentar-se à direita do Todo-poderoso, e voltar sobre as nuvens do céu.
65 Ńna gɛ Ɩsɔ́ɔ sarásɩ lanɖáa rɩ́ŋa-dɛ́ɛ kʊ́bɔnɩ́ wɛɛlɛrɩ́ igúsúúdi ɩtɔ́ sɩsɩ: «Wɛɛgbɛɛná Ɩsɔ́ɔ. Bidokúti bɩbɔ́ɔ́zɩ seríya-dʊ́ʊ ɖʊɖɔ. Mɩ́ɩ́nɩ́ɩ waaŋmátɩ ɩkpɛɛná Ɩsɔ́ɔ nɛ́.
65 A estas palavras, o sumo sacerdote rasgou suas vestes, exclamando: Que necessidade temos ainda de testemunhas? Acabastes de ouvir a blasfêmia!
66 Mɩ́nmaazɩ́ sɩsɩ wé.» Ngɛ boobúsi sɩsɩ: «Ɩmɔɔ́na gɛ bakʊ yɩ.»
66 Qual o vosso parecer? Eles responderam: Merece a morte!
67 Ngɛ bɔɔdɔ ndɔɔlɩmá waazá-daá, bamá yɩ cɔɖɩ́wá, nɛbɛ́rɛ ɩcɛ́ yɩ kadáázɩ
67 Cuspiram-lhe então na face, bateram-lhe com os punhos e deram-lhe tapas,
68 bɩka bɔ́ndɔ́m sɩsɩ: «Lɛɛrʊ́, tɩrɩkɩ, weení waama ná nya.»
68 dizendo: Adivinha, ó Cristo: quem te bateu?
69 Bɩdɛ́ɛ sáátɩ, Pétro cɔɔ́ɔ asʊ tɔ́ɔ-rɔɔzɩ́. Ngɛ alʊ́ bɔwʊtá-dʊ́ʊ woogóduu ɩjɔ́ ɩtɔ́ yɩ sɩsɩ: «Nyɔ́ɔ́ ɖʊɖɔ nyágána Yeésu Galilée ńnɩ́ gɛ.»
69 Enquanto isso, Pedro estava sentado no pátio. Aproximou-se dele uma das servas, dizendo: Também tu estavas com Jesus, o Galileu.
70 Amá, wɔɔjɔ́ɔ́lɩ ɩráa rɩ́ŋa ɩzá-daá ɩtɔ́ sɩsɩ: «Máásɩ wentí nyɔ́ndɔ́m nɛ́.»
70 Mas ele negou publicamente, nestes termos: Não sei o que dizes.
71 Sáátɩ wenkí wɛ́nɖɛɛ́ ɖɔɔ́ wɔnɔɔ́ nɛ́, kɩ́falʊ́ waana yɩ ifééri wenbá bɔwɛ ńna nɛ́ sɩsɩ: «Ceení kána Yeésu Nazarɛ́ɛtɩ ńnɩ́ gɛ.»
71 Dirigia-se ele para a porta, a fim de sair, quando outra criada o viu e disse aos que lá estavam: Este homem também estava com Jesus de Nazaré.
72 Waadásɩ ɩcɔ́ɔ́lɩ iɖuuná sɩsɩ: «Máásɩ ɩrʊ́ ɩmʊ́.»
72 Pedro, pela segunda vez, negou com juramento: Eu nem conheço tal homem.
73 Bɩɩdásɩ cʊ́kɔ nɛ́, wenbá bavʊnwɛ ńna nɛ́, boogóduu bɔtɔ́ Pétro sɩsɩ: «Toovonúm gɛ, nyɔ́ɔ́ ɖʊɖɔ nyɛ́gɛ́ɛ ɩdɛ́ɛ ɩrʊ́ gɛ, nyɛ́dɛ́ɛ ŋmatɩrɛ wánwɩlɩ́ɩ bɩlɛ́.»
73 Pouco depois, os que ali estavam aproximaram-se de Pedro e disseram: Sim, tu és daqueles; teu modo de falar te dá a conhecer.
74 Ńna gɛ waaŋmátɩ sɩsɩ: «A ɖé bʊbɔ́tɩ gɛ mɛ́nbɛlɩ́ɩ, Ɩsɔ́ɔ ɩ́fɔ mánɩgbamʊʊ́. Máásɩ ɩrʊ́ ɩmʊ́.» Ngɛ kalɩńbaawʊ́ waajáŋ kɩbɔ́ɔ.
74 Pedro então começou a fazer imprecações, jurando que nem sequer conhecia tal homem. E, neste momento, cantou o galo.
75 Ngɛ Pétro wɔɔdɔ́ɔ́zɩ tɔ́m Yeésu wɔɔdɔ́ yɩ sɩsɩ: «Naanɩ́ na kalɩńbaawʊ́ ɩbɔ́ɔ nɛ́, nyɔ́njɔɔlɩ́ bʊrɔ nabúdoozo sɩsɩ nyáásɩ ma» nɛ́. Ngɛ waalɩ́ɩ ɩbá iwíi.
75 Pedro recordou-se do que Jesus lhe dissera: Antes que o galo cante, negar-me-ás três vezes. E saindo, chorou amargamente.

Ler em outra tradução

Comparar com outra

Estude este capítulo no WhatsApp

Peça à IA da Bíblia Fala para explicar Mateus 26, comparar traduções ou montar um estudo — tudo direto pelo WhatsApp.