Atos 10
Tawúratɩ na Injiila dɛ́ɛ fɔɔlɩ́nɩ (KDH) vs ARIB
1 Sezarée tɛ́ɛ́dɩ-daá gɛ Róóma sɔ́ɔ́ja kʊ́bɔnɩ́ naárʊ wɛ, bánÿaá yɩ sɩsɩ Kɔrɩnɛ́ɛyɩ. Ɩgɛ́ɛ na Róóma sɔ́ɔ́jawá-dɛ́ɛ bɔwʊ́ɖɛ neɖére-dɛ́ɛ kʊ́bɔnɩ́; bɔwʊ́ɖɛ ɖɩḿ ɖɩwɛ bɔwʊ́ɖɛ kʊ́bɔńɖɛ bánÿaá ɖɛ sɩsɩ Italíi ńɖɛ nɛ́ ɖɩdaá gɛ.
1 Um homem em Cesaréia, por nome Cornélio, centurião da corte chamada italiana,
2 Ɩrʊ́ ɩmʊ́ ɩ́na ɩɖaána rɩ́ŋa bɔɖɔ́kɩná aɖííni gɛ bɩjaarɛ́ɛ bɩka ɖʊɖɔ bénzewɔ́ɔ Ɩsɔ́ɔ. Waabá gɛ wánzɩnáa Yahúúɖuwá-daá wenbá bɛgɛ́ɛ kʊnyɔndɩnáa nɛ́, bɩka wɛ́nzɛɛ́ Ɩsɔ́ɔ báa sáátɩ wenkí.
2 piedoso e temente a Deus com toda a sua casa, e que fazia muitas esmolas ao povo e de contínuo orava a Deus,
3 Wɩ́rɛ bɩ́nɖɛɛ́ nyazɩ ɖaanɩ́ŋa kéréfu natúdoozo bɩlɛ́ gɛ bɩɩlɩzɩ́ Ɩsɔ́ɔ-dɛ́ɛ malááyɩ́ka naárʊ bɩwɩ́lɩ yɩ wángazʊʊ́ ɩdɛ́ɛ. Ngɛ malááyɩ́ka ɩmʊ́ waayáa yɩ sɩsɩ: «Kɔrɩnɛ́ɛyɩ!»
3 cerca da hora nona do dia, viu claramente em visão um anjo de Deus, que se dirigia para ele e lhe dizia: Cornélio!
4 Ngɛ Kɔrɩnɛ́ɛyɩ wɛɛbɛ́ɛ́ŋ yɩ tíḿḿ, bɩka bɩjɔɔ́ɔ yɩ nɩdáárɛ. Ngɛ wɔɔbɔ́ɔ́zɩ malááyɩ́ka sɩsɩ: «Kʊ́bɔnɩ́, bɩ́na bɩdɩ nbɩlɛ́?» Ngɛ malááyɩ́ka woobúsi yɩ sɩsɩ: «Ɩsɔ́ɔ waamʊ nyɛ́dɛ́ɛ sʊlʊ́ńdɩ. Waana wenbí nyánzɩnáa kʊnyɔḿ-dɩnáa nɛ́, ngɛ wɔɔgɔ́dɔ́ɔzɩ nyɔ́rɔ́.
4 Este, fitando nele os olhos e atemorizado, perguntou: Que é, Senhor? O anjo respondeu-lhe: As tuas orações e as tuas esmolas têm subido para memória diante de Deus;
5 Bɩlɛ́ nɛ́ kpɛdɩ́ nlɩzɩ́ ɩráa ndíri Yopée tɛ́ɛ́dɩ-daá, bakáyáa abaalʊ́ bánÿaá yɩ Simɔ́ɔnɩ, bɩka baadáfáa yɩ yɩ́ɖɛ ɖʊɖɔ sɩsɩ Pétro nɛ́, ɩkɔ́nɩ.
5 agora, pois, envia homens a Jope e manda chamar a Simão, que tem por sobrenome Pedro;
6 Abaalʊ́ ɩmʊ́ ɩwɛ Simɔ́ɔnɩ naárʊ ɖʊɖɔ ɩgɛ́ɛ tɔná-dʊ́ʊ nɛ́ ɩdɛ́ɛ gɛ; ɩdɛ́ɛ ɖaána tɩláána tenkú.»
6 este se acha hospedado com um certo Simão, curtidor, cuja casa fica à beira-mar. {Ele te dirá o que deves fazer.}
7 Malááyɩ́ka wɔɔgɔ́nɩ ɩŋmatɩná Kɔrɩnɛ́ɛyɩ nɛ́ wɛɛgbɛdɩ́ ɩɖɛ́ɛ nɛ́, ngɛ Kɔrɩnɛ́ɛyɩ waayáa ɩdɛ́ɛ bɔwʊtá-dɩnáa-daá nɔɔ́lɛ, na ɩdɛ́ɛ sɔ́ɔ́jawá wenbá ɩbá ɩ́na wɛ nɛ́ badaá weení ɩbá ɩɖɔ́kɩná aɖííni bɩjaarɛ́ɛ nɛ́.
7 Logo que se retirou o anjo que lhe falava, Cornélio chamou dois dos seus domésticos e um piedoso soldado dos que estavam a seu serviço;
8 Ngɛ wɔɔgbɔ́ɔ wenbí bɩrɩ́ŋa bɩɩlá nɛ́, ɩtɩ́ ifééri wɛ. Ngɛ waagʊ́sɩ wɛ itíri Yopée tɛ́ɛ́dɩ-daá ńnaamʊ́.
8 e, havendo contado tudo, os enviou a Jope.
9 Kiivé bɛ́nɖɛɛ́ báńjʊ́ʊ́ná Yopée nɛ́, Pétro ɩlɛ́ wáńgbáa ɖaána kʊjʊʊ́-daá atáárɩ-rɔ ɩdaawʊ́ bɩlɛ́ sɩ ɩsʊ́lʊ.
9 No dia seguinte, indo eles seu caminho e estando já perto da cidade, subiu Pedro ao eirado para orar, cerca de hora sexta.
10 Nyɔɔ́sɩ ɩbá sɩ wɛná yɩ, kíɖíím cɔɔ́ɔ yɩ lowú. Sáátɩ wenkí bánlám yɩ kíɖíím nɛ́, ngɛ bɩɩlɩzɩ́ kɩwɩlɩwʊ nakɩ́rɩ bɩwɩ́lɩ yɩ.
10 E tendo fome, quis comer; mas enquanto lhe preparavam a comida, sobreveio-lhe um êxtase,
11 Waana ɩsɔ́ɔ́dáá wɛɛvɛ́ɛ baalʊʊ́, ngɛ nabʊ́rʊ bɩjɔɔ́ɔ nyazɩ bɩsaawʊ́ kʊ́bɔńgɩ bɩlɛ́, báńdáḿ kɩdɛ́ɛ njɔ́ nánásá-daá, bɩɩgálɩ́ɩ ɩsɔ́ɔ́dáá bíngedím adɛ.
11 e via o céu aberto e um objeto descendo, como se fosse um grande lençol, sendo baixado pelas quatro pontas sobre a terra,
12 Fʊ́ńdɩ kpɩná ndɩ‑ndɩ kɔwɛ bɩsaawʊ́ kɩḿ kɩdaá: bɛɛ nʊvɔ́ nánásá-dɩnáa, na adɛ‑gaalɩɖáa, na siḿsi.
12 no qual havia de todos os quadrúpedes e répteis da terra e aves do céu.
13 Ngɛ Pétro waanɩ́ɩ lowú nakɩ́rɩ kɩ́ndɔ́m yɩ sɩsɩ: «Pétro, kʊrʊ́ ngʊ kpɩná ana ndɔ́ɔ.»
13 E uma voz lhe disse: Levanta-te, Pedro, mata e come.
14 Ngɛ woobúsi sɩsɩ: «Aayɩ́, Mádʊ́ʊ, kɛtɛngɛrɛ médeɖíi ta wenbí nyéégízi ná ɖáa bɩ nɛ́, cáńfáná wenbí nyɔ́ɔ́dɔ́ sɩsɩ bɩvɛ́yɩ́ ɖacɩrɩ‑cɩrɩ nɛ́.»
14 Mas Pedro respondeu: De modo nenhum, Senhor, porque nunca comi coisa alguma comum e imunda.
15 Ngɛ lowú kɩḿ kɩɩdásɩ kɩŋmátɩ sɩɩlɛ-dɛ́ɛ sɩsɩ: «Wenbí Ɩsɔ́ɔ waalá bɩ ɖacɩrɩ‑cɩrɩ nɛ́, nyɔ́ɔ́ nkɔtɔ́ sɩsɩ bɩvɛ́yɩ́ ɖacɩrɩ‑cɩrɩ.»
15 Pela segunda vez lhe falou a voz: Não chames tu comum ao que Deus purificou.
16 Ngɛ bɩɩlá bɩlɛ́ hálɩ bʊrɔ nabúdoozo, ngɛ bʊwɔ́rɔ́ nɛ́, bɩɩjáŋ bɩbɩ́sɩ bɩkpa ɩsɔ́ɔ́dáá.
16 Sucedeu isto por três vezes; e logo foi o objeto recolhido ao céu.
17 Ngɛ Pétro wɛ wɔ́nbɔɔzɩ́ ɩdɩ sɩsɩ wenbí bɩɩlɩzɩ́ bɩwɩ́lɩ yɩ bɩlɛ́ nɛ́, kutoluú gɛ sɩsɩ wé. Ɩwɛ wɔ́nbɔɔzɩ́ ɩdɩ bɩlɛ́ nɛ́, bɛɛ ɩráa beegédiri wɛ nɛ́ nbɩlɛ́; báńdálɩ́ bɔbɔ́ɔ́zɩ bawɩ́lɩ wɛ Simɔ́ɔnɩ-dɛ́ɛ, bɔkɔ́nɩ bazɩ́ŋɛ́ɛ ɖaḿ-wɔnɔɔ́.
17 Enquanto Pedro refletia, perplexo, sobre o que seria a visão que tivera, eis que os homens enviados por Cornélio, tendo perguntado pela casa de Simão, pararam à porta.
18 Ngɛ bɔwɛ bɔ́nbɔɔzɩ́ bɩ́njaarɩ́ sɩsɩ: «Ɖaána kana kadaá gɛ Simɔ́ɔnɩ bándayaá yɩ Pétro nɛ́ ɩwɛ?»
18 E, chamando, indagavam se ali estava hospedado Simão, que tinha por sobrenome Pedro.
19 Pétro wɛ wánmaazɩ́ wenbí bɩɩlɩzɩ́ bɩwɩ́lɩ yɩ nɛ́ bʊrɔ gɛ Kezeŋa Ɖacɩrɩ‑cɩrɩ ńga wɔɔdɔ́ yɩ sɩsɩ: «Bɛɛ cé, ɩráa noódoozo wɛ bánjáádɩ nya.
19 Estando Pedro ainda a meditar sobre a visão, o Espírito lhe disse: Eis que dois homens te procuram.
20 Kpɛdɩ́ ngʊrʊ́ ndí nyána wɛ ɩɖɛ́ɛ, nkatáńlaḿ síka, mɔ́ɔ́ méegédiri ná wɛ bɔkɔ́nɩ.»
20 Levanta-te, pois, desce e vai com eles, nada duvidando; porque eu tos enviei.
21 Ńna gɛ Pétro waagʊrʊ́ ití ibó ɩna wɛ ifééri wɛ sɩsɩ: «Bɛɛ mɔ́ɔ́ gɛ mɩ́njáádɩ, wentí wɔɔgɔ́gɔ́ná na mɩ́ɩ.»
21 E descendo Pedro ao encontro desses homens, disse: Sou eu a quem procurais; qual é a causa por que viestes?
22 Ngɛ bɛlɛ́ beevééri yɩ sɩsɩ: «Róóma ńba-dɛ́ɛ sɔ́ɔ́jawá-dɛ́ɛ kʊ́bɔnɩ́ Kɔrɩnɛ́ɛyɩ weegédíri ná ɖáa. Kʊ́bɔnɩ́ ɩmʊ́ ɩjɔɔ́ɔ bɩlɛ́ nɛ́, ɩgɛ́ɛ ɩrʊ́ weení ɩzɩɩzɛ́ɛ nɛ́ gɛ, wénzewɔ́ɔ Ɩsɔ́ɔ, bɩka Yahúúɖuwá rɩ́ŋa ɩbá bazʊwáána yɩ. Ɩsɔ́ɔ-dɛ́ɛ malááyɩ́ka naárʊ wɔɔgɔnɩ ná ifééri yɩ sɩsɩ íkediri bayáa nya nbó na ɩnɩ́ɩ wentí sɩ nvééri yɩ nɛ́.»
22 Eles responderam: O centurião Cornélio, homem justo e temente a Deus e que tem bom testemunho de toda a nação judaica, foi avisado por um santo anjo para te chamar à sua casa e ouvir as tuas palavras.
23 Ngɛ Pétro weeyéle basʊ́ʊ ɖaána-daá boɖóo ɩjɔ́.
23 Pedro, pois, convidando-os a entrar, os hospedou. No dia seguinte levantou-se e partiu com eles, e alguns irmãos, dentre os de Jope, o acompanharam.
24 Bɩlɛ́ bɩdɛ́ɛ kiivé nɛ́ gɛ baadála Sezarée. Kɔrɩnɛ́ɛyɩ ɩlɛ́ wóńdúuzi igoobíre na ɖɔndɩnáa káŋ́‑káŋ́ bɔjɔɔ́ɔ baɖamáa wɛ.
24 No outro dia entrou em Cesaréia. E Cornélio os esperava, tendo reunido os seus parentes e amigos mais íntimos.
25 Sáátɩ wenkí Pétro waadála sɩ ɩsʊ́ʊ ɖɔ́ nɛ́, ngɛ Kɔrɩnɛ́ɛyɩ waagágʊ́rʊ́ ɩkɔ́nɩ ɩsɩ́ŋ yɩ, ɩká ɩɖʊná-rɔ waazá-daá sɩ ikúu yɩ tɛ́ɛ́dɩ.
25 Quando Pedro ia entrar, veio-lhe Cornélio ao encontro e, prostrando-se a seus pés, o adorou.
26 Ngɛ Pétro waagʊ́sɩ yɩ ɩtɔ́ yɩ sɩsɩ: «Aayɩ́ nkalá bɩlɛ́! Kʊrʊ́ ɩsɔ́ɔ́dáá, mɔ́ɔ́ ɖʊɖɔ mɛ́gɛ́ɛ ɩrʊ́ gɛ.»
26 Mas Pedro o ergueu, dizendo: Levanta-te, que eu também sou homem.
27 Ngɛ waagʊrʊ́ ɩ́na Pétro bánlám faawɩ́ɩ bacáŋ bɛɖɛ́ɛ basʊ́ʊ. Baazʊ́ʊ nɛ́, ngɛ Pétro waana ɩráa ɖabata tuuzée nɛ́.
27 E conversando com ele, entrou e achou muitos reunidos,
28 Ngɛ weevééri wɛ sɩsɩ: «Mɩ́nyɩ bɩlɛ́ sɩsɩ bɩdafa nɩ́bááwʊ sɩsɩ Yahúúɖu na yíri bála ɖɔndɩ́rɛ yáá itóndúu ɩjɔ́. Amá, Ɩsɔ́ɔ weeyéle madɩlɩ́ sɩsɩ bɩdɔmɔɔná mamaazɩná naárʊ sɩsɩ ɩdɛkɛ́ɛ bónduú ɩjɔ́ nɛ́, yáá ɩdɛkɛ́ɛ ɩrʊ́ ɖacɩrɩ‑cɩrɩ ńnɩ́ nɛ́.
28 e disse-lhes: Vós bem sabeis que não é lícito a um judeu ajuntar-se ou chegar-se a estrangeiros; mas Deus mostrou-me que a nenhum homem devo chamar comum ou imundo;
29 Bɩdɩɩná gɛ míídíri bakáyáa ma nɛ́, mádatáńlaḿ nɔwɛ́ya nakɩ́rɩ; máájáŋ́ magágʊ́rʊ́ mɔgɔ́nɩ. Lɛlɛɛɖɔ́ mɔ́zɔɔlɛ́ɛ manɩ́ɩ wenbí bʊrɔɔzɩ́ mɩ́ɩgáyáa ma nɛ́.»
29 pelo que, sendo chamado, vim sem objeção. Pergunto pois: Por que razão mandastes chamar-me?
30 Ngɛ Kɔrɩnɛ́ɛyɩ sɩsɩ: «Sinje wɛ́ nánásá nɖɔ́, ɖaanɩ́ŋa kéréfu natúdoozo bɩlɛ́ mɔ́wɛ mɛ́nzɛɛ́ Ɩsɔ́ɔ mɛ́dɛ́ɛ cé gɛ, sɩ mɔdɔ́ na mozú nɛ́, bɛɛ abaalʊ́ naárʊ nbɩlɛ́ máázá-daá, izóóna kpɩná ánɖée palɩ‑palɩ nɛ́.
30 Então disse Cornélio: Faz agora quatro dias que eu estava orando em minha casa à hora nona, e eis que diante de mim se apresentou um homem com vestiduras resplandecentes,
31 Ngɛ wɔɔdɔ́ ma sɩsɩ: “Kɔrɩnɛ́ɛyɩ, Ɩsɔ́ɔ waanɩ́ɩ nyɛ́dɛ́ɛ sʊlʊ́ńdɩ, waana ɖʊɖɔ nŋɩ́nɩ́ nyánnɩɩ́ ɩráa kʊnyɔḿ nyánzɩnáa wɛ nɛ́.
31 e disse: Cornélio, a tua oração foi ouvida, e as tuas esmolas estão em memória diante de Deus.
32 Bɩlɛ́ nɛ́, tiri ɩráa Yopée tɛ́ɛ́dɩ-daá bakáyáa Simɔ́ɔnɩ bándayaá yɩ sɩsɩ Pétro nɛ́ ɩkɔ́nɩ. Ɩwɛ Simɔ́ɔnɩ tɔná-dʊ́ʊ-dɛ́ɛ, tenkú-jɔ́.”
32 Envia, pois, a Jope e manda chamar a Simão, que tem por sobrenome Pedro; ele está hospedado em casa de Simão, curtidor, à beira-mar.
33 Ngɛ máájáŋ medíri bakáyáa nya. Nyána konkárɩ́, nyɔ́ɔ́ ɖʊɖɔ nyéédísi ngɔ́nɩ nɛ́. Tɔ́ɔ, lɛlɛɛɖɔ́ ɖárɩ́ŋa ɖóózúlíki Ɩsɔ́ɔ ɩzá-daá sɩ ɖɩnɩ́ɩ wentí tɩrɩ́ŋa Ɖádʊ́ʊ weevééri nya sɩsɩ ńvéeri ɖáa nɛ́.»
33 Portanto mandei logo chamar-te, e bem fizeste em vir. Agora pois estamos todos aqui presentes diante de Deus, para ouvir tudo quanto te foi ordenado pelo Senhor.
34 Ngɛ Pétro waabáázɩ ŋmatɩrɛ sɩsɩ: «Móóyúú mana sɩsɩ toovonúm, Ɩsɔ́ɔ-jɔ́ nɛ́, naárʊ takɩ́lɩ ɩrɔwʊ́.
34 Então Pedro, tomando a palavra, disse: Na verdade reconheço que Deus não faz acepção de pessoas;
35 Amá, báa laadɔ́ɔ wenká-daá gɛ ɩrʊ́ wɛ gɛ wénzewɔ́ɔ yɩ bɩka wánlám wenbí bɩzɩɩzɛ́ɛ nɛ́, ɩdɔ́m mɔɔ́ɔ yɩ gɛ.
35 mas que lhe é aceitável aquele que, em qualquer nação, o teme e pratica o que é justo.
36 Ɩsɔ́ɔ weegéjéle Israyɛ́ɛlɩ bíya ɩdɛ́ɛ tɔ́m; tɔ́m tɩḿ gɛ Laabáárʊ Kífeńgi kɩ́ngɔnáa fɛɛzɩrɛ nɛ́. Ngɛ Yeésu Krísto gɛ waabaná ifééri wɛ tɩ. Yeésu Krísto ɩmʊ́ ɩdɩɩná ɩráa rɩ́ŋa.
36 A palavra que ele enviou aos filhos de Israel, anunciando a paz por Jesus Cristo {este é o Senhor de todos}.
37 Mɩ́nyɩ wenbí bɩɩlá Yudée laadɔ́ɔ rɩ́ŋa-daá nɛ́. Galilée laadɔ́ɔ-daá gɛ bɩɩgábáázɩ́ ná, Yaayá waalá waázu ilíri ɩráa lɩ́m-daá ɩsɔ wɛ túúbá lɩ́m wɔ́rɔ́ nɛ́ gɛ bɩɩlá bɩlɛ́.
37 esta palavra, vós bem sabeis, foi proclamada por toda a Judéia, começando pela Galiléia, depois do batismo que João pregou,
38 Ɩsɔ́ɔ weegédísi Kezeŋa Ɖacɩrɩ‑cɩrɩ ńga Yeésu Nazarɛ́ɛtɩ ńnɩ́-rɔ ɩfa yɩ ɖóni. Yeésu ɩmʊ́ weegili ná báa lé wánlám ɩráa kazɔ́ɔ bɩka wánwaazɩ́ wenbá barɩ́ŋa bɔwɛ Sitáánɩ-dɛ́ɛ yíko-daá nɛ́. Ɩsɔ́ɔ fʊ́nzɩ́ŋɛ́ɛ ɩwɔ́rɔ́ nɛ́ gɛ wánlám bɩlɛ́.
38 concernente a Jesus de Nazaré, como Deus o ungiu com o Espírito Santo e com poder; o qual andou por toda parte, fazendo o bem e curando a todos os oprimidos do Diabo, porque Deus era com ele.
39 Ɖɔ́ɔ́ ɖáázɩ́ŋ wenbí bɩrɩ́ŋa waalá Yahúúɖuwá-dɛ́ɛ laadɔ́ɔ-daá na Yerusalɛ́ɛm tɛ́ɛ́dɩ-daá nɛ́-dɛ́ɛ seríya. Yeésu ɩmʊ́, baagá yɩ ɖɛ́nɩ-rɔ bakʊ yɩ.
39 Nós somos testemunhas de tudo quanto fez, tanto na terra dos judeus como em Jerusalém; ao qual mataram, pendurando-o num madeiro.
40 Ɩnáábɩ́lɛ́ Ɩsɔ́ɔ weevéézi ɩlɩ́ɩ ɩsɩɖáa-daá wɛ́ náádoozo wɩ́rɛ; iyéle bana yɩ.
40 A este ressuscitou Deus ao terceiro dia e lhe concedeu que se manifestasse,
41 Amá, bɩdɛkɛ́ɛ ɩráa rɩ́ŋa waana ná yɩ, wenbá Ɩsɔ́ɔ waavʊ́ńlɩzɩ́ wɛ nɛ́ beriké baana ná yɩ. Bɛlɛ́ gɛ ɖɔ́ɔ́ wenbá ɖána yɩ ɖééɖí ɖɩnyɔ́ɔ Ɩsɔ́ɔ weevéézi yɩ ɩlɩ́ɩ ɩsɩɖáa-daá wɔ́rɔ́ nɛ́.
41 não a todo povo, mas às testemunhas que Deus antes ordenara; a nós, que comemos e bebemos juntamente com ele depois que ressurgiu dentre os mortos.
42 Waazɩ́ɩ́zɩ ɖáa sɩsɩ ɖíkíli ɖɩlá waázu ɖifééri ɩráa rɩ́ŋa sɩsɩ ɩmʊ́ Yeésu gɛ Ɩsɔ́ɔ waalɩzɩ́ sɩsɩ ɩ́fʊʊná weezíni-dɩnáa na ɩsɩɖáa tɔ́m.
42 Este nos mandou pregar ao povo, e testificar que ele é o que por Deus foi constituído juiz dos vivos e dos mortos.
43 Anɖébiwá rɩ́ŋa waalɩzɩ́ ɩdɛ́ɛ seríya sɩsɩ weení ɩrɩ́ŋa waava yɩ toovonúm nɛ́, ɩmʊ́ Yeésu ɩdɛ́ɛ yíko-daá, Ɩsɔ́ɔ wɛ́njɛ́m bʊdʊ́ʊ ɩdɛ́ɛ alaháácɩ́wá.»
43 A ele todos os profetas dão testemunho de que todo o que nele crê receberá a remissão dos pecados pelo seu nome.
44 Pétro ɩjáŋ ɩwɛ wánŋmatɩ́ tɔ́m bíya bana gɛ, Kezeŋa Ɖacɩrɩ‑cɩrɩ ńga weedí wenbá barɩ́ŋa bɔwɛ bénwelesí tɔ́m nɛ́ bɔrɔ.
44 Enquanto Pedro ainda dizia estas coisas, desceu o Espírito Santo sobre todos os que ouviam a palavra.
45 Ńna gɛ bɩɩlá Yahúúɖuwá baava Yeésu toovonúm baagálaazɩ Pétro nɛ́ bítí. Káma, baana Kezeŋa Ɖacɩrɩ‑cɩrɩ ńga Ɩsɔ́ɔ waala kʊjɔɔwʊ nɛ́ weegédi bɩkpɛdɩ́na wenbá bɛdɛkɛ́ɛ Yahúúɖuwá nɛ́ ɖʊɖɔ-rɔɔzɩ́ nɛ́.
45 Os crentes que eram de circuncisão, todos quantos tinham vindo com Pedro, maravilharam-se de que também sobre os gentios se derramasse o dom do Espírito Santo;
46 Káma, bánnɩɩ́ bɛlɛ́ bánŋmatɩ́ kʊnʊmɩ́nɩ ndɩ‑ndɩ baasɩ tɩ nɛ́; bɩka babá bánzám Ɩsɔ́ɔ bɔ́nɖɔɔzɩ́ yɩ. Ńna gɛ Pétro sɩsɩ:
46 porque os ouviam falar línguas e magnificar a Deus.
47 «Kezeŋa Ɖacɩrɩ‑cɩrɩ ńga kaavʊ́ńdiḿ ɖɔ́rɔ́ɔ́zɩ́ nɛ́, keedi ná bɔrɔ ɖʊɖɔ bɩlɛ́. Bɩlɛ́ nɛ́, naárʊ wánbɩɩzɩ́ ikízi sɩ ídénlirí wɛ lɩ́m-daá?»
47 Respondeu então Pedro: Pode alguém porventura recusar a água para que não sejam batizados estes que também, como nós, receberam o Espírito Santo?
48 Ngɛ waava wɛ́ɖɛ sɩsɩ bélíri wɛ lɩ́m-daá na Yeésu Krísto-dɛ́ɛ yɩ́ɖɛ-daá. Ngɛ bɛlɛ́ baavɩ́nɩ yɩ sɩsɩ ɩ́tasɩ ɩcɔɔná bɛḿ cʊ́kɔ.
48 Mandou, pois, que fossem batizados em nome de Jesus Cristo. Então lhe rogaram que ficasse com eles por alguns dias.
Atalhos do teclado
- Capítulo anterior←
- Próximo capítulo→
- Versículo anteriork
- Próximo versículoj
- Limpar seleçãoEsc
- Esta ajuda?
Estude este capítulo no WhatsApp
Peça à IA da Bíblia Fala para explicar Atos 10, comparar traduções ou montar um estudo — tudo direto pelo WhatsApp.