Salmos 102
Károli (KAROLI) vs ARC
1 A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé.
1 Senhor , ouve a minha oração, e chegue a ti o meu clamor.
2 Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
2 Não escondas de mim o teu rosto no dia da minha angústia; inclina para mim os teus ouvidos; no dia em que eu clamar, ouve-me depressa.
3 Ne rejtsd el a te orczádat tõlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
3 Porque os meus dias se consomem como fumaça, e os meus ossos ardem como lenha.
4 Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tûzhely, üszkösök.
4 O meu coração está ferido e seco como a erva, pelo que até me esqueço de comer o meu pão.
5 Letaroltatott és megszáradt, mint a fû az én szívem; még kenyerem megevésérõl is elfelejtkezem.
5 Já os meus ossos se pegam à minha pele, em virtude do meu gemer doloroso.
6 Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
6 Sou semelhante ao pelicano no deserto; sou como um mocho nas solidões.
7 Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
7 Velo e sou como o pardal solitário no telhado.
8 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetõn.
8 Os meus inimigos me afrontam todo o dia; os que contra mim se enfurecem me amaldiçoam.
9 Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
9 Pois tenho comido cinza como pão e misturado com lágrimas a minha bebida,
10 Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
10 por causa da tua ira e da tua indignação, pois tu me levantaste e me arremessaste.
11 A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
11 Os meus dias são como a sombra que declina, e como a erva me vou secando.
12 Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fû, megszáradtam.
12 Mas tu, Senhor , permanecerás para sempre, e a tua memória, de geração em geração.
13 De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségrõl nemzetségre [áll.]
13 Tu te levantarás e terás piedade de Sião; pois o tempo de te compadeceres dela, o tempo determinado, já chegou.
14 Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idõ.
14 Porque os teus servos têm prazer nas suas pedras e se compadecem do seu pó.
15 Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
15 Então, as nações temerão o nome do Senhor , e todos os reis da terra, a sua glória,
16 És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsõségedet;
16 quando o Senhor edificar a Sião, e na sua glória se manifestar,
17 Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az õ dicsõségében.
17 e atender à oração do desamparado, e não desprezar a sua oração.
18 Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
18 Isto se escreverá para a geração futura; e o povo que se criar louvará ao Senhor ,
19 Irattassék meg ez a következõ nemzedéknek, és a teremtendõ nép dicsérni fogja az Urat.
19 porquanto olhara desde o alto do seu santuário; desde os céus, o Senhor observou a terra,
20 Mert alátekintett az õ szentségének magaslatáról; a mennyekbõl a földre nézett le az Úr.
20 para ouvir o gemido dos presos, para soltar os sentenciados à morte;
21 Hogy meghallja a fogolynak nyögését, [és] hogy feloldozza a halálnak fiait.
21 a fim de que seja anunciado o nome do Senhor em Sião, e o seu louvor, em Jerusalém,
22 Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az õ dicséretét Jeruzsálemben.
22 quando os povos todos se congregarem, e os reinos, para servirem ao Senhor .
23 Mikor egybegyûlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
23 Abateu a minha força no caminho; abreviou os meus dias.
24 Megsanyargatta az én erõmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
24 Dizia eu: Deus meu, não me leves no meio dos meus dias, tu, cujos anos alcançam todas as gerações.
25 Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig [tartanak.]
25 Desde a antiguidade fundaste a terra; e os céus são obra das tuas mãos.
26 Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
26 Eles perecerão, mas tu permanecerás; todos eles, como uma veste, envelhecerão; como roupa os mudarás, e ficarão mudados.
27 Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
27 Mas tu és o mesmo, e os teus anos nunca terão fim.
28 De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak. [ (Psalms 102:29) A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az õ magvok erõsen megáll elõtted. ]
28 Os filhos dos teus servos continuarão, e a sua descendência ficará firmada perante ti.
Atalhos do teclado
- Capítulo anterior←
- Próximo capítulo→
- Versículo anteriork
- Próximo versículoj
- Limpar seleçãoEsc
- Esta ajuda?
Estude este capítulo no WhatsApp
Peça à IA da Bíblia Fala para explicar Salmos 102, comparar traduções ou montar um estudo — tudo direto pelo WhatsApp.