Jó 24
Magyar Újfordítású (HUNUJ) vs VC
1 Miért nincsenek a Mindenhatónál ítéletre fenntartott idők, miért nem láthatják ítéletének napjait, akik őt ismerik?
1 Por que não reserva tempos para si o Todo-poderoso? E por que ignoram seus dias os que lhe são fiéis?
2 Határokat mozdítanak el, nyájakat rabolnak el, és legeltetik.
2 Os maus mudam as divisas das terras, e fazem pastar o rebanho que roubaram.
3 Az árvák szamarát elhajtják, az özvegyek ökrét zálogul elveszik.
3 Empurram diante de si o jumento do órfão, e tomam em penhor o boi da viúva.
4 Lekergetik az útról a szegényeket, meg kell lapulnia az ország minden nyomorultjának.
4 Afastam os pobres do caminho, todos os miseráveis da região precisam esconder-se.
5 Olyanok, mint vadszamarak a pusztában: kimennek, hogy munkájukkal harapnivalót keressenek, mert a pusztaság ad kenyeret gyermekeinek.
5 Como os asnos no deserto, saem para o trabalho, à procura do que comer, à procura do pão para seus filhos.
6 A bűnösök mezején szereznek takarmányt, és az ő szőlőjükben szedegetnek.
6 Ceifam a forragem num campo, vindimam a vinha do ímpio.
7 Mezítelenül hálnak, ruhátlanul, még hidegben sincs takarójuk.
7 Passam a noite nus, sem roupa, sem cobertor contra o frio.
8 Zivatar áztatja őket a hegyekben, sziklába kapaszkodnak, ha nincs menedékhelyük.
8 São banhados pelas chuvas da montanha; sem abrigo, abraçam-se com as rochas.
9 Letépik az emlőről az árvát, és zálogul viszik el a szegénytől.
9 Arrancam o órfão do seio materno, tomam em penhor as crianças do pobre.
10 Mezítelenül járnak, ruhátlanul, és éhezve hordják a kévét.
10 Andam nus, despidos, esfomeados, carregam feixes.
11 Mások házában ütnek olajat, taposnak a borsajtókban, mégis szomjaznak.
11 Espremem o óleo nos celeiros, pisam os lagares, morrendo de sede.
12 A városban haldoklók nyögnek, megsebzettek kiáltanak segítségért, de Isten nem tőrödik ezzel.
12 Sobe da cidade o estertor dos moribundos, a alma dos feridos grita: Deus não ouve suas súplicas.
13 Vannak, akik ellenségei a világosságnak, nem ismerik útjait, nem maradnak ösvényein.
13 Outros são rebeldes à luz, não conhecem seus caminhos, não habitam em suas veredas.
14 Virradat előtt kel föl a gyilkos, hogy megölje a nyomorultat és a szegényt; a tolvaj pedig éjjel.
14 O homicida levanta-se quando cai o dia, para matar o pobre e o indigente; o ladrão vagueia durante a noite.
15 A parázna szeme az alkonyatot lesi: Senki szeme ne vegyen észre - gondolja -, és leplet borít az arcára.
15 O adúltero espreita o crepúsculo: Ninguém me verá, diz ele, e põe um véu no rosto.
16 Sötétben törnek be a házakba, nappal bezárkóznak, nem akarnak tudni a világosságról.
16 Nas trevas, forçam as casas; escondem-se durante o dia; não conhecem a luz.
17 Mert mindnyájuknak a sűrű sötétség a reggelük, hiszen megszokták a rémítő, sűrű sötétséget.
17 Para eles, com efeito, a manhã é uma sombra espessa, pois estão acostumados aos terrores da noite.
18 Gyorsan eltűnnek a víz színén, birtokuk átkozott lesz az országban, nem tér be többé a szőlőskertekbe.
18 Correm rapidamente à superfície das águas, sua herança é maldita na terra; já não tomarão o caminho das vinhas.
19 Szárazság és hőség elnyeli a hó levét, a holtak hazája pedig azokat, akik vétkeztek.
19 Como a seca e o calor absorvem a água das neves, assim a região dos mortos engole os pecadores.
20 Még az anyaméh is elfelejti őt, férgek csemegéje lesz. Senki sem emlékszik rá többé, összetörik az álnokság, mint a fa.
20 O ventre que o gerou, esquece-o, os vermes fazem dele as suas delícias; ninguém mais se lembra dele.
21 Mert bántalmazza a meddőt, aki nem szült, és az özveggyel nem tesz jót.
21 A iniqüidade é quebrada como uma árvore. Maltratava a mulher estéril e sem filhos, não fazia o bem à viúva;
22 Isten ereje megnyújtja a hatalmasnak idejét; de bár még áll, nem bízhatik életében.
22 punha sua força a serviço dos poderosos. Levanta-se e já não pode mais contar com a vida.
23 Biztonságot ad neki és támaszt, de szemmel tartja útjait.
23 Ele lhes dá segurança e apoio, mas seus olhos vigiam seus caminhos.
24 Fölemelkednek, de egy kis idő múlva nincsenek, elsüllyednek, elenyésznek, mint bárki más, levágják őket, mint a kalászokat.
24 Levantam-se, subitamente já não existem; caem; como os outros, são arrebatados, são ceifados como cabeças de espigas.
25 Nem így van-e? Ki hazudtolhatna meg, ki tehetné semmivé szavamat?
25 Se assim não é, quem me desmentirá, quem reduzirá a nada as minhas palavras?
Atalhos do teclado
- Capítulo anterior←
- Próximo capítulo→
- Versículo anteriork
- Próximo versículoj
- Limpar seleçãoEsc
- Esta ajuda?
Estude este capítulo no WhatsApp
Peça à IA da Bíblia Fala para explicar Jó 24, comparar traduções ou montar um estudo — tudo direto pelo WhatsApp.