Apocalipse 16

Melɛ̌ Mékɔ̄ɔ̄lē (BSSNT) vs VC

Sair da comparação
VC Versão Católica
1 Dɔ́ɔ ńwógé nɛ́ɛ ehɔ́b éche échə́gké ébídé á ndáb e Dyǒb te wɛ̂, élāŋgē échê ángɛl saámbé aá, “Nyékag, nyésyɔg meliŋgá mé ngíne mé Dyǒb ḿme médé á kúmbe saámbé te á nkǒŋsé te.”
1 Ouvi, então, uma voz forte saindo do templo, que dizia aos sete Anjos: Ide, e derramai sobre a terra as sete taças da ira de Deus.
2 Hɛ̂ dɔ́ɔ ángɛl eʼsó ékíí enɛ kúmbe e meliŋgá mé ngíne mé Dyǒb asyɔg á nkǒŋsé-te. Melɔ́g ḿme médé ebébtéd, ḿme méwag bwâmbwam mémbīd bad á yə̌l. Ábê bad bébédɛ́ɛ bad ábe bénwōŋ eʼchem ábe ene nyam bébɛ́-ʼɛ bad ábe bébágéʼáá échē ediídiŋgɛ edúbé.
2 O primeiro, portanto, pôs-se a derramar a sua taça sobre a terra. Formou-se uma úlcera atroz e maligna nos homens que tinham o sinal da Fera e que se prostravam diante de sua imagem.
3 Dɔ́ɔ ángɛl echě elóntɛ́né ébɛ ésyɔ́gé ene kúmbe e meliŋgá mé ngíne á edíb é nkwɛ̌ te. Mêntǐm nɛ̂ŋgáne mekií mé ndim ḿ mod. Chǒm-tɛ́ éche ébédé á aloŋgé á edíb é nkwɛ̌-te wɛ̂ énwɛ̄.
3 O segundo derramou a sua taça sobre o mar. Este tornou-se sangue, como o de um morto, e pereceu todo ser que estava no mar.
4 Dɔ́ɔ ángɛl echě elóntɛ́né éláán ésyɔ́gé meliŋgá mé ngíne ḿme mébédé áwē kúmbeʼ, á eʼdíb ne á n'yɛ́lɛ́ tê. Ábê eʼdíb bêntǐm mekií.
4 O terceiro derramou a sua taça sobre os rios e as fontes das águas, e transformaram-se em sangue.
5 Dɔ́ɔ ńwógé ángɛl echě ekamlan mendíb ehɔ́beʼ aá, “Mbakú e nkáásé echôŋ etə́ŋgɛ́né. Wɛ awě edé, awě ambɛ́-ʼɛ. Wɛ awě Esáá.”
5 Ouvi, então, o anjo das águas dizer: Tu és justo, tu que és e que eras o Santo, que assim julgas.
6 Mbakú échôŋ etə́ŋgɛ́né áyə̄le bênsyɔ̌g mekií ḿme ábôŋ bad ne ábôŋ bekal-bé-eʼdəə́dəŋ, né-ɔɔ́ ebagé bɔ́ mekií âmwɛ́. Ḿmê nkɔ́gsɛn mɔ́-ʼaá bétə́ŋgɛ́né akud.
6 Porque eles derramaram o sangue dos santos e dos profetas, tu lhes deste também sangue para beber. Eles o merecem.
7 Dɔ́ɔ ńwógé nɛ́ɛ ehɔ́b ébídé á menyán mé eʼtwɛ́ éhɔ̄bē nɛ́n aá, “A-Sáŋ Dyǒb á Ngum, mbakú echôŋ etə́ŋgɛ́né edé-ʼɛ mbále.”
7 Ouvi o altar dizer: Sim, Senhor Deus Dominador, são verdadeiros e justos os teus julgamentos.
8 Dɔ́ɔ ángɛl echě elóntɛ́né éniin ésyɔ́gé meliŋgá mé ngíne ḿme mébédé áwē kúmbe-tê á etondɛɛ. Dyǒb dêmbɛ̌ Etondɛɛ ngíne âhyáad bad nɛ́ɛ muú.
8 O quarto derramou a sua taça sobre o sol, e foi-lhe dado queimar os homens com o fogo.
9 Bad bénhyāŋ ne eʼchode bé ekíde éʼ ngíne. Hɛ́ɛ bésyə́ə́ dǐn á Dyǒb mɔ́ awě ákamlan ḿmê medim. Boŋ bénkênhəŋlɛ́nné mbɛltéd mé mbéb âtimɛn Dyǒb âbɛ mɔ́ ehúmé.
9 E os homens foram queimados por grande calor, e amaldiçoaram o nome de Deus, que pode desencadear esses flagelos; e não quiseram arrepender-se e dar-lhe glória.
10 Dɔ́ɔ ángɛl echě elóntɛ́né étáan ésyɔ́gé meliŋgá mé ngíne ḿme mébédé áwē kúmbe á atii dé nkamlɛn áde ene nyam echě ebídé á edíb é nkwɛ̌-te. Hɛ̂ dɔ́ɔ nkamlɛn ḿme ene nyam ńkwédé ehíntɛ́n áte. Bad ábe béhídéʼáá ene nyam béláádéʼáá ábab eʼchém áyə̄le eʼwɛ ábe béwógɛɛ́.
10 O quinto derramou a sua taça sobre o trono da Fera. Seu reino se escureceu e seus súditos mordiam a língua de dor.
11 Bénsyə̄ŋ Dyǒb ámīn áyə̄le mewɛ mé melɔ́g ḿme béwógéʼáá. Boŋ bénkêntɛdɛ́ɛ́ ḿmāb mbɛltéd mé mbéb âtimɛn Dyǒb.
11 Amaldiçoaram o Deus do céu por causa de seus sofrimentos e das suas feridas, sem se arrependerem dos seus atos.
12 Dɔ́ɔ ángɛl echě elóntɛ́né ntóób ésyɔ́gé meliŋgá mé ngíne ḿme mébédé áwe kúmbe-tê á edíb é mbáámbáa é Yufretɛs. Echê edíb énlēn, âboŋsɛn nzii âbɛl boŋ kə̂ŋ échě ébídé wɛ́ɛ etondɛɛ ábídɛɛ́ éhɛl atóm.
12 O sexto derramou a sua taça sobre o grande rio Eufrates, e secaram-se as suas águas para que se abrisse caminho aos reis do oriente.
13 Dɔ́ɔ ńnyíné nɛ́ɛ eʼdəə́dəŋ bé mbéb éʼláán ábe éʼdé nɛ́ɛ eʼbûd éʼbídɛɛ́. Ábê eʼdəə́dəŋ, ehɔ́g émbīd á nsəl ḿme dragɔnɛ, ehɔ́g ébíd á nsəl ḿme nyam echě embíd á edíb é nkwɛ̌-te, échíníí-ʼɛ ébíd á nsəl ḿme nkal eʼdəə́dəŋ a metóm.
13 Vi {sair} da boca do Dragão, da boca da Fera e da boca do falso profeta três espíritos imundos semelhantes a rãs;
14 Ábê eʼdəə́dəŋ éʼdíi eʼdəə́dəŋ bé mbéb ábe éʼbɛle menyáké, éʼhyɔ́meʼ nkǒŋsé áte ńsyə̄ə̄l, bétānē kə̂ŋ é bad, béladé bɔ́ áte, âbɛl béboŋsɛn nzum e epun éche Dyǒb á Ngum ákáádté bad.
14 são os espíritos de demônios que realizam prodígios, e vão ter com os reis de toda a terra, a fim de reuni-los para a batalha do Grande Dia do Deus Dominador.
15 Yesuɛ ahɔ́bé aá, “Nyénɔné, mɛ̌pɛ̌ á epun éche modmod éebííʼɛ́, ngáne nchîb ápagké. Nnam ne ane awě adyɛɛ́ epin, awálé-ʼɛ eche mbɔ́té áyə̄l âbɛl boŋ eékāg nsôb boŋ awóg akwágké áʼsō éʼ bad.”
15 {Eis que venho como um ladrão! Feliz aquele que vigia e guarda as suas vestes para que não ande nu, ostentando a sua vergonha!}
16 Ábê eʼdəə́dəŋ bênlǎd échê kə̂ŋ áte á hǒm áde béchəgɛɛ́ á ehɔ́b é Hibru bán Amagadɔn.
16 Eles os reuniram num lugar chamado em hebraico Har-Magedon.
17 Dɔ́ɔ ángɛl echě elóntɛ́né saámbé chɔ́-ʼɛ ésyɔ́gé meliŋgá mɛ ngíne ḿme mébédé áwē kúmbe-tê á pemɛ-tê. Ehɔ́b éche échə́gké émbīd á atii dé nkamlɛn á ndáb é Dyǒb te, éhɔ̄bē nɛ́n aá, “Ébɛ́nlédé.”
17 O sétimo derramou a sua taça pelos ares e saiu do templo uma grande voz do trono, que dizia: Está pronto!
18 Emwɛdmwɛd étóméʼáá, dyǒb ákuméʼ áte, ngin-nɛ étómeʼ. Ndɔɔb ennəŋnéd ne ngíne nyaa echě éébɛ́nlédɛ́ɛ́ ámpē taa moonyoŋ abâg á nkǒŋsé. Ndɔɔb ennəŋnéd ne ngíne nyaa echě ebédé ebébtéd.
18 Houve, então, relâmpagos, vozes e trovões, assim como um terremoto tão grande como jamais houve desde que há homens na terra.
19 Hɛ̂ dɔ́ɔ dyad á ngíne ámbáá ákábné áte moŋge méláán, myad mémbáá ḿme mébédé á meloŋ mésyə̄ə̄l mémpāā. Dyǒb dênkamtɛ́n ngíne-e-dyad, Babilɔnɛ, ábɛ̄l-lɛ aá bad ábe bédé ádê dyad békud nkɔ́gsɛn adɛ̂hɔ́b aá mɔ́bɛl bémwɛ̂ mǐm ḿme ḿmē meliŋgá mé ngíne.
19 A grande cidade foi dividida em três partes, e as cidades das nações caíram, e Deus lembrou-se da grande Babilônia, para lhe dar de beber o cálice do vinho de sua ira ardente.
20 Dyad ké ahéé áde mendíb mênləŋnédté démbōo, mbɔɔd ésyə̄ə̄l-lɛ ényóŋ.
20 Todas as ilhas fugiram, e montanha alguma foi encontrada.
21 Meláá mé mbúú ḿme médé eʼdel dyam móom mé kílo méniin ne étáan, mébídéʼáá ámīn méhūntād baányoŋ ámīn. Ábê bad bénsyə́ŋ Dyǒb áyə̄le ábê eʼdim éʼ meláá-mé-mbúú béntōmtɛ̄n ebébtéd abɛ́.
21 Grandes pedras de gelo, que podiam pesar um talento, caíram do céu sobre os homens. Os homens amaldiçoaram a Deus por causa do flagelo da saraiva, pois este foi terrível.

Ler em outra tradução

Comparar com outra

Estude este capítulo no WhatsApp

Peça à IA da Bíblia Fala para explicar Apocalipse 16, comparar traduções ou montar um estudo — tudo direto pelo WhatsApp.