Romanos 11

Tawúratɩ na Injiila dɛ́ɛ fɔɔlɩ́nɩ (KDH) vs BKJ

Sair da comparação
1 Mɔ́nbɔɔzɩ́ sɩsɩ bɩlɛ́ nɛ́, Ɩsɔ́ɔ weegízi ɩdɛ́ɛ zamɔ́ɔ? Aayɩ́, bɩ́dánlaḿ bɩlɛ́ kɛtɛngɛrɛ. Káma, mɔ́ɔ́ mádɩtɩŋa mɛ́gɛ́ɛ Israyɛ́ɛlɩ bú gɛ. Ibrahím kutoluú-dɛ bú gɛ mɛ́gɛ́ɛ, Bɛ́ɛnɩ-Yáámíínu-dɛ́ɛ ɖugoré-daá.
1 Então, eu digo: Rejeitou Deus o seu povo? De forma alguma! Porque eu também sou israelita, da semente de Abraão, da tribo de Benjamim.
2 Ɩsɔ́ɔ tekízi ɩdɛ́ɛ zamɔ́ɔ wenkí waavʊ́ńdáa ɩlɩzɩ́ kɩ ɩsɩ́ɩ ɩdɩ nɛ́. Mɩ́ɩ́sɩ wentí Ɩsɔ́ɔ-dɛ́ɛ Tɔ́m Tákaraɖá waaŋmátɩ fɔɔlʊʊ́ wenkí kɩdaá Elíya wánŋmatɩnáa Ɩsɔ́ɔ wángʊ́ʊ Israyɛ́ɛlɩ tɔ́m nɛ́?
2 Deus não rejeitou o seu povo, que antes conheceu. Ou não sabeis o que a escritura diz de Elias, como ele intercede a Deus contra Israel, dizendo:
3 Weevééri yɩ gɛ sɩsɩ: «Ɖádʊ́ʊ, baagʊ nyɛ́dɛ́ɛ anɖébiwá, bɩka bɔyɔ́ nyɛ́dɛ́ɛ sarásɩ ɖaalanɖɛ́wá. Mɔ́ɔ́ mériké gɛ bɩɩga, ngɛ bɔzɔɔlɛ́ɛ sɩ bɛtɛ́ɛ́zɩ ma.»
3 Senhor, eles mataram os teus profetas e derrubaram os teus altares; e eu fiquei sozinho, e eles buscam a minha vida.
4 Amá, sɩsɩ wé gɛ Ɩsɔ́ɔ woobúsi yɩ. Ɩsɔ́ɔ woobúsi yɩ sɩsɩ: «Máágá mádɩ ɩráa mííli lʊbɛ (7.000) wenbá badaká baɖʊná lɩzɔ́ɔ Báalɩ-dɛɛzɩ́ nɛ́.»
4 Mas o que lhe diz a resposta de Deus? Eu reservei para mim sete mil homens, que não dobraram os joelhos diante da imagem de Baal.
5 Bɩlɛ́ ɖʊɖɔ gɛ bɩjɔɔ́ɔ sáátɩ kɩna. Bɩɩga ɩráa cʊ́kɔ nakɩ́rɩ wenkí Ɩsɔ́ɔ-dɛ́ɛ kazɔ́ɔ lám-daá, waalɩzɩ́ kɩ ɩsɩ́ɩ ɩdɩ nɛ́.
5 Assim, então, também no tempo presente há um remanescente, de acordo com a eleição da graça.
6 Amá, a na Ɩsɔ́ɔ-dɛ́ɛ kazɔ́ɔ lám-rɔ gɛ waalɩzɩ́ wɛ, bɩdɛkɛ́ɛ na balakásɩ-rɔ nbɩlɛ́, tɩ́fa Ɩsɔ́ɔ-dɛ́ɛ kazɔ́ɔ lám tokúti bɩgɛ́ɛ kazɔ́ɔ lám nbɩlɛ́. [A ngʊ́ lakásɩ-rɔ gɛ waalɩzɩ́ wɛ, bɩgɛ́ɛ Ɩsɔ́ɔ-dɛ́ɛ kazɔ́ɔ lám nbɩlɛ́, tɩ́fa lakásɩ kazɔ́ɔ tokúti sɩgɛ́ɛ lakásɩ kazɔ́ɔ nbɩlɛ́.]
6 E se é por graça, então não é mais por obras; caso contrário, a graça não é mais graça. Mas se for por obras, então não é mais por graça, do contrário a obra não é mais obra.
7 Bugutoluú sɩsɩ wé nbɩlɛ́. Bugutoluú sɩsɩ wenbí Israyɛ́ɛlɩ zamɔ́ɔ wánvʊnjáádɩ nɛ́, kidoyuú bɩ. Amá, wenbá Ɩsɔ́ɔ waada ɩlɩzɩ́ wɛ nɛ́, bɛlɛ́ booyuú na bɩ. Baaganáa nɛ́, Ɩsɔ́ɔ weeyéle balá wenbi-ɖóni,
7 O que então? Israel não conseguiu o que buscava; mas os eleitos conseguiram, e os demais ficaram cegos.
8 ńŋɩnáa wenbí Ɩsɔ́ɔ-dɛ́ɛ Tɔ́m Tákaraɖá waaŋmátɩ nɛ́; kɩɩŋmátɩ gɛ sɩsɩ:
8 (De acordo como está escrito: Deus lhes deu um espírito de sonolência, olhos para não verem e ouvidos para não ouvirem), até este dia.
9 Ngɛ wúro Ɖáwʊɖa ɖʊɖɔ waaŋmátɩ sɩsɩ:
9 E Davi diz: Que a sua mesa se torne em laço, e em armadilha, e em pedra de tropeço, e em recompensa para eles;
10 Búfú baazá-rɔ na bákana,
10 sejam escurecidos os seus olhos, para que eles não vejam, e para que encurvem continuamente as costas.
11 Bɩlɛ́ nɛ́, mɔ́nbɔɔzɩ́ sɩsɩ biiduúli Yahúúɖuwá basála bɩcáŋ busú? Kéyi! Bɩdacáŋ busú. Amá, Yahúúɖuwá-dɛ́ɛ yɩsɩ́tɩ-rɔɔzɩ́, yíriwá tɩɩganáa wooyuú lɛ́ɛ́dɩ. Bɩɩlá bɩlɛ́ gɛ na bɩkʊ́sɩ Yahúúɖuwá-dɛ́ɛ sʊ́ʊ́zɩ.
11 Então, eu digo: Eles tropeçaram para que caíssem? De forma alguma! Mas, antes, pela sua queda, a salvação veio aos gentios, para provocar-lhes ciúme.
12 A ngʊ́ bɛdɛ́ɛ yɩsɩ́tɩ wɔɔgɔná ɖúúlínya ɖɔ́ɔ́lɛ, a bɛdɛ́ɛ salɩ́ɩ wɔɔgɔná yíriwá ɖɔ́ɔ́lɛ, yaatá bɛdɛ́ɛ kʊrʊ́ʊ sɩ bɩbá gɛ bɩtásɩ bɩnyɔ́ɔ́zɩ.
12 Ora, se a sua queda é a riqueza do mundo, e a sua diminuição a riqueza dos gentios, quanto mais a sua plenitude?
13 Lɛlɛɛɖɔ́ nɛ́, mɩ́ɩ wenbá mɩ́dɛkɛ́ɛ Yahúúɖuwá nɛ́ gɛ mánŋmatɩnáa. Mɔ́ɔ́ mɛ́gɛ́ɛ wenbá bɛdɛkɛ́ɛ Yahúúɖuwá nɛ́ bɛdɛ́ɛ tɩndʊ́ʊ gɛ. Ngɛ tɩmɛ́rɛ ɖɩḿ mánlám ɖɛ nɛ́, kɛ́ɛ ma yɩ́ɖɛ gɛ.
13 Porque eu falo a vós, gentios; na medida em que eu sou apóstolo dos gentios, eu magnifico o meu ofício;
14 Mɛ́dɛ́ɛ ɖɛ lám-daá nɛ́, mánlám ɖɛ gɛ sɩsɩ a bɩ́njɔ́ɔ, bɩkʊ́sɩ mogoobíya Yahúúɖuwá-dɛ́ɛ sʊ́ʊ́zɩ, na bɩlɛ́ɛ badaá nɛbɛ́rɛ.
14 para ver se de alguma maneira eu posso provocar ciúmes aos que são da minha carne e salvar alguns deles.
15 Káma, a Ɩsɔ́ɔ wɛɛgɛ́ɛ́zɩ wɛ ɩsɩ́ɩ fɔɔlʊʊ́ nɛ́, bɩɩnyɔ́ɔ́zɩ ɩ́na ɖúúlínya bɔlɔwʊtáá, bɩlɛ́ nɛ́, wɔ́ngɔnɩ́ sɩ ɩtábáazɩ wɛ kabɩsɩnáa nɛ́, yaatá sɩ bɩlá gɛ nyazɩ ɩsɩɖáa weevé bakábɩsɩ weezuú-daá bɩlɛ́.
15 Porque se a sua rejeição é a reconciliação do mundo, qual será a sua aceitação, senão a vida dentre os mortos?
16 A baalá kíɖíím gɛ baaɖáa cɩrɩ́ɩ bafa Ɩsɔ́ɔ naanɩ́ babáázɩ ɖíi, bɩ́nwɩlɩ́ɩ sɩsɩ Ɩsɔ́ɔ tɩɩná kíɖíím rɩ́ŋa bɩlɛ́. A tɩɩwʊ́-dɛ́ɛ lirá kɛ́ɛ Ɩsɔ́ɔ-dɛ́ɛ ńná, bɩ́nwɩlɩ́ɩ sɩsɩ kɩdɛ́ɛ wʊláázɩ kɛ́ɛ ɩdɛ́ɛ ńzɩ ɖʊɖɔ nbɩlɛ́.
16 E, se os primeiros frutos são santos, a massa também é santa; e se a raiz for santa, assim serão os ramos.
17 Israyɛ́ɛlɩ zamɔ́ɔ cɔɔ́ɔ gɛ nyazɩ olivíyée tɩɩwʊ́ booɖúu kɩ ngɛ bɛɛjɛ́ kɩdɛ́ɛ wʊláázɩ nasɩ́rɩ nɛ́. Nyɔ́ɔ́ weení ńdɛkɛ́ɛ Yahúúɖu nɛ́, nyɔ́jɔɔ́ɔ gɛ nyazɩ fɔɔ́-daá tɩɩwʊ́ nakɩ́rɩ-dɛ́ɛ wʊlɛ́nɩ bɛɛgɛ́jɛ yɩ bɔkɔná batá tɩɩwʊ́ booɖúu kɩ nɛ́-dɛ́ɛ wʊláázɩ bɛɛjɛ́ sɩ nɛ́ sɩɖɩdáarɛ nɛ́. Lɛlɛɛɖɔ́ nɛ́, nyɔ́ɔ́ ɖʊɖɔ nyénɖíi wʊláázɩ sɩḿ sɩdɛ́ɛ alɩbáráka nyónÿuú tɩɩwʊ́ lirá-dɛ́ɛ cɩrɩ́m kazɔ́ɔ ńbɩ.
17 E se alguns dos ramos foram quebrados, e tu, sendo uma oliveira silvestre, foste enxertado entre eles, e feito participante da raiz e da seiva da oliveira,
18 Bʊrɔɔzɩ́ nɛ́, ńdɔmɔ́ɔ́ná ngbɛɛná wʊláázɩ bɛɛjɛ́ sɩ nɛ́. Nyɛ́dɛ́ɛ kúúrí gɛ wenkí. Bɩdɛkɛ́ɛ nyɔ́ɔ́ nyɔ́ɖɔ́kɩná na lirá, amá, lirá ɖɔ́kɩná na nya.
18 não te glories contra os ramos; mas se te gloriares, não és tu que sustentas a raiz, mas a raiz a ti.
19 Nyɔ́ndɔ́m nbɩlɛ́ sɩsɩ: «Bɛɛjɛ́ wʊláázɩ na bʊcɔ bɔkpɔ́ɔ mɔ́ɔ́ batá.»
19 Tu então dirias: Os ramos foram quebrados para que eu pudesse ser enxertado.
20 Bɩgɛ́ɛ toovonúm gɛ. Sɩdɛ́ɛ sɩdafa toovonúm weeyele ná gɛ bɛɛjɛ́ sɩ. Ngɛ nyɔ́ɔ́ nyɛ́dɛ́ɛ nyáává toovonúm weeyéle nyɔ́wɛ ńna. Amá, nyɔ́ɔ́ nkalá kúúrí, nyɔ́mɔ́ɔ́na gɛ nnɩ́ɩ nɩdáárɛ.
20 Bem, por sua incredulidade eles foram quebrados, e tu estás em pé pela fé. Não sejas arrogante, mas teme.
21 Káma, a Ɩsɔ́ɔ tekízi tɩɩwʊ́ wʊláázɩ tɩtɩŋa cɛ́m, nyɔ́ɔ́ gɛ sɩ iyéle yáá wé.
21 Porque, se Deus não poupou os ramos naturais, cuida para que ele não poupe a ti também.
22 Bɩlɛ́ nɛ́, yuú ndɩlɩ́ sɩsɩ Ɩsɔ́ɔ wánlám kazɔ́ɔ bɩka wɔ́nvɔ́m nɩgbamʊʊ́ ɖʊɖɔ. Wɔɔvɔ́ wenbá baazála nɛ́ banɩgbamʊʊ́ bɩka nyɔ́ɔ́ nɛ́, ɩlá nyɔ́ɔ́ kazɔ́ɔ. Bɩlɛ́ nɛ́, ɖɔkɩ bɩlɛ́ na ɩ́kɛcɛ́ nya ɩtálɩ, tɩ́fa wɛ́njɛ́m nyɔ́ɔ́ ɖʊɖɔ nyazɩ bɛ́njɛ́m wʊlɛ́nɩ nɛ́.
22 Vê, pois, a bondade e a severidade de Deus; para com os que caíram, severidade, mas para contigo, a bondade, se permaneceres na sua bondade, do contrário, tu também serás cortado.
23 Amá, a wɩ́rɛ Yahúúɖuwá waabáázɩ toovonúm fáa, Ɩsɔ́ɔ wángabɩsɩnáa wɛ ɩtá bavʊnɖɩdáarɛ, káma, Ɩsɔ́ɔ wɛná yíko ɩtábáazɩ wɛ tám ɖʊɖɔ.
23 E eles também, se não permanecerem na incredulidade, serão enxertados; pois Deus é capaz de enxertá-los novamente.
24 Bɛɛgɛ́jɛ nyɔ́ɔ́ fɔɔ́-daá olivíyée tɩɩwʊ́-rɔ bɔkɔná nya batá wenkí kɩdɛkɛ́ɛ fɔɔ́-daá ńgɩ, amá, booɖúu kɩ nɛ́ kɩrɔ gɛ, ngʊ́ a páá nɛ́, bɩ́dánlaḿ bɩlɛ́. Amá, Yahúúɖuwá nɛ́, bɛlɛ́ bɛdɛ́ɛ batá wɛ badɩtɩŋa bɛdɛ́ɛ tɩɩwʊ́-rɔ tánlaḿ káálɛ.
24 Porque, se tu foste cortado da oliveira, que é silvestre por natureza, e contra a natureza foste enxertado na oliveira boa, quanto mais esses, que são ramos naturais, serão enxertados na sua própria oliveira?
25 Koobíya, mɔ́zɔɔlɛ́ɛ meyéle mɩ́ɩ ɩtɩlɩ́ Ɩsɔ́ɔ-dɛ́ɛ ásíírí nakɩ́rɩ, na ɩ́kɔkɔ́nɩ mɩ́bɛɛ́na mɩ́dɩ sɩsɩ áséńsí-dɩnáa. Ásíírí kɩḿ gɛ sɩsɩ Israyɛ́ɛlɩ-dɛ́ɛ zamɔ́ɔ-dɛ́ɛ fɔɔlʊʊ́ nakɩ́rɩ sɩ kɩlá wenbi-ɖóni bɩlɛ́ gɛ hálɩ yíriwá rɩ́ŋa iyuú lɛ́ɛ́dɩ.
25 Porque eu não quero irmãos, que ignoreis este mistério, para que não sejais sábios em seus próprios conceitos, que a cegueira aconteceu em parte a Israel, até que tenha entrado a plenitude dos gentios.
26 Sáátɩ kɩḿ gɛ Israyɛ́ɛlɩ rɩ́ŋa wónÿuúu lɛ́ɛ́dɩ ńŋɩnáa baaŋmáa Ɩsɔ́ɔ-dɛ́ɛ Tɔ́m Tákaraɖá-daá nɛ́. Baaŋmáa gɛ sɩsɩ:
26 E assim todo o Israel será salvo, como está escrito: Virá de Sião o Libertador, e desviará de Jacó as impiedades.
27 Keɖiyá wenká sɩ meɖi mána wɛ nɛ́ gɛ sɩsɩ
27 E este será o meu pacto com eles, quando eu tirar os seus pecados.
28 A ɖɛ́ɛ́bɛ́ɛ́ŋná bɛdɛ́ɛ kizíi beegízi Laabáárʊ Kífeńgi nɛ́, bɛgɛ́ɛ Ɩsɔ́ɔ-dɛ́ɛ ɩ́bɛrɛwá gɛ, mɩ́ɩ mɩ́gázɔ́ɔ-rɔɔzɩ́. Amá, a ɖɛ́ɛ́bɛ́ɛ́ŋná Ɩsɔ́ɔ waada ɩlɩzɩ́ wɛ nɛ́, ɩzɔɔlɛ́ɛ wɛ, bajaájaanáa-rɔɔzɩ́.
28 Quanto ao evangelho, eles são inimigos por causa de vós; mas quanto à eleição, eles são amados por causa dos pais.
29 Káma, Ɩsɔ́ɔ tɛ́nlɛɛ wenbí waava nɛ́ kɛtɛngɛrɛ, bɩka ídengizí wenbá waayáa wɛ nɛ́ kɛtɛngɛrɛ.
29 Porque os dons e o chamado de Deus são sem arrependimento.
30 Ɖoo nɛ́, mɩ́dánɩ́ɩ́ná Ɩsɔ́ɔ, amá, lɛlɛɛɖɔ́ Ɩsɔ́ɔ waanɩ́ɩ mɩ́dɛ́ɛ kʊnyɔḿ, káma, Yahúúɖuwá weegízi badanɩɩná yɩ nɛ́-rɔɔzɩ́.
30 Porque assim como vós também em tempos passados não críeis em Deus, mas agora alcançastes misericórdia pela desobediência deles,
31 Bɩlɛ́ ɖʊɖɔ gɛ lɛlɛɛɖɔ́, bɛlɛ́ beegízi Ɩsɔ́ɔ nɩɩnáa na Ɩsɔ́ɔ ɩnɩ́ɩ mɩ́dɛ́ɛ kʊnyɔḿ, bɩka na Ɩsɔ́ɔ ɩbɩ́ɩ́zɩ ɩnɩ́ɩ bɛlɛ́ ɖʊɖɔ bɛdɛ́ɛ kʊnyɔḿ.
31 assim também estes agora não creram, para que através da sua misericórdia eles também pudessem alcançar misericórdia.
32 Ɩsɔ́ɔ weeyéle sɩsɩ ɩráa rɩ́ŋa ɩ́kanɩɩná yɩ, na ɩwɩ́lɩ barɩ́ŋa ɩdɛ́ɛ kʊnyɔnnɩɩrɛ́.
32 Porque Deus encerrou a todos na incredulidade, para que ele pudesse ter misericórdia sobre todos.
33 Ɩsɔ́ɔ-dɛ́ɛ ɖɔ́ɔ́lɛ wɔɔɖɔ́ɔ páá! Ɩdɛ́ɛ áséńsí na ɩdɛ́ɛ tɩlɩ́ɩ weelíŋ! Weení wánbɩɩzɩ kʊ ɩtɩlɩ́ wenbí waazɩ́ɩ́zɩ bɩ nɛ́ bugutoluú. Weení wánbɩɩzɩ kʊ ɩnɩ́ɩ wenbí waaɖʊ sɩ wánlám bɩ nɛ́ bugutoluú.
33 Ó profundidade das riquezas, da sabedoria e do conhecimento de Deus! Quão insondáveis são os seus juízos, e quão inescrutáveis, os seus caminhos!
34 Káma, baaŋmáa Ɩsɔ́ɔ-dɛ́ɛ Tɔ́m Tákaraɖá-daá sɩsɩ:
34 Pois, quem conheceu a mente do Senhor? Ou quem foi seu conselheiro?
35 Weení waabɩɩzɩ ná ɩɖáa Ɩsɔ́ɔ nabʊ́rʊ fáa na bɩlá sɩsɩ ɩlɛ́ ɩfɛ́rɛ yɩ.»
35 Ou quem lhe deu primeiro, para que lhe seja recompensado?
36 Káma, Ɩsɔ́ɔ-jɔ́ gɛ bɩrɩ́ŋa bɩɩlɩɩná, ɩrɔ gɛ bɩrɩ́ŋa bʊwɛ, bɩka ɩdɩɩná bɩrɩ́ŋa. Ɩmɔɔ́na basá yɩ báa ngbeére bɩ́dɛ́ndɛŋ́. Amí.
36 Porque dele, e por ele, e para ele, são todas as coisas; a ele seja a glória para sempre! Amém.

Ler em outra tradução

Comparar com outra

Estude este capítulo no WhatsApp

Peça à IA da Bíblia Fala para explicar Romanos 11, comparar traduções ou montar um estudo — tudo direto pelo WhatsApp.