Lucas 18
Tawúratɩ na Injiila dɛ́ɛ fɔɔlɩ́nɩ (KDH) vs NTLH
1 Ngɛ Yeésu waaŋmatɩná na tɔmgɛɛzɩrɛ ɖɩna ɩwɩlɩ ná wɛ sɩsɩ bɩɩbɔ́ɔ́zɩ báa sáátɩ wenkí bánzʊlʊ́ʊ Ɩsɔ́ɔ bɩka bɛ́kɛbɛ́ɖɩ zinbirí.
1 Jesus contou a seguinte parábola , mostrando aos discípulos que deviam orar sempre e nunca desanimar:
2 Wɔɔdɔ́ wɛ sɩsɩ: «Tɔmvʊʊrʊ́ naárʊ wɔɔjɔɔ ná tɛ́ɛ́dɩ natɩ́rɩ-daá; ídénzée Ɩsɔ́ɔ bɩka ɩvɛ́yɩ́na ɩrʊ́-dɛ́ɛ gírímá.
2 — Em certa cidade havia um juiz que não
3 Alʊ́ leelú naárʊ ɩwɛ tɛ́ɛ́dɩ tɩḿ tɩdaá nɛ́ wɔ́ndɔ́rɔgɔ́nɩ́ wɔ́ndɔ́m tɔmvʊʊrʊ́ sɩsɩ: “Fʊʊ mɔ́dɔ́m nɖéézi ma mabáɖaa ɩzá-daá.”
3 Nessa cidade morava uma viúva que sempre o procurava para pedir justiça, dizendo: “Ajude-me e julgue o meu caso contra o meu adversário!”
4 Tɔmvʊʊrʊ́ waalaaná kizíi, báa sáátɩ wenkí. Ngɛ wɔɔgɔ́nɩ ɩtɔ́ ɩdɩ sɩsɩ: “Báa ɖoo médénzée Ɩsɔ́ɔ bɩka mɛ́vɛ́yɩ́na ɩrʊ́-dɛ́ɛ gírímá,
4 — Durante muito tempo o juiz não quis julgar o caso da viúva, mas afinal pensou assim: “É verdade que eu não temo a Deus e também não respeito ninguém.
5 wenbí alʊ́ leelú ceení wánhaawʊ́ ma nɛ́, asée máávʊ́ʊ ɩdɔ́m na íkokuti ɩkɔ́nɩ wánjaarɩ́ ma ɖʊɖɔ.”»
5 Porém, como esta viúva continua me aborrecendo, vou dar a sentença a favor dela. Se eu não fizer isso, ela não vai parar de vir me amolar até acabar comigo.”
6 Ngɛ Ɖádʊ́ʊ woozúúri sɩsɩ: «Ɩnɩ́ɩ tɔmvʊʊrʊ́ ídónvúu toovonúm nɛ́ ceení waaŋmátɩ wentí nɛ́ kazɔ́ɔ!
6 E o Senhor continuou:
7 Nɛ́, Ɩsɔ́ɔ ténɖeezi ɩdɛ́ɛ ńba wenbá bóngoó bánÿaá yɩ nuvoowú na ɩdaawʊ́ nɛ́? Wénÿelíi bilééri na ɩsɩná wɛ?
7 Será, então, que Deus não vai fazer justiça a favor do seu próprio povo, que grita por socorro dia e noite? Será que ele vai demorar para ajudá-lo?
8 Ménveerím mɩ́ɩ sɩsɩ ídénÿelí bilééri na iɖéézi wɛ. Amá, Ɩrʊ́ Biyaalʊ́ sɩ ɩkɔ́nɩ nɛ́, wɔ́nmɔɔnáa ɩráa baava toovonúm nɛ́ adɛ laadɔ́ɔ-rɔ?»
8 Eu afirmo a vocês que ele julgará a favor do seu povo e fará isso bem depressa. Mas, quando o
9 Ngɛ Yeésu waaŋmatɩná wenbá bɛbɛɛ́na badɩ sɩsɩ bazɩɩzɛ́ɛ Ɩsɔ́ɔ ɩzá-daá bɩka bɛ́ngbɛɛnáa baaganáa nɛ́ na tɔmgɛɛzɩrɛ ɖɩna:
9 Jesus também contou esta parábola para os que achavam que eram muito bons e desprezavam os outros:
10 «Ɩráa nɔɔ́lɛ waagba ná Ɩsɔ́ɔ-dɛ́ɛ Ɖaána kʊ́bɔńga-daá Ɩsɔ́ɔ sɛ́ɛ́dɩ. Kʊ́ɖʊḿ kɛ́ɛ Faríizi ńnɩ́, bɩka lí ńnɩ́ kɛ́ɛ tikée mʊʊrʊ́.
10 — Dois homens foram ao Templo para orar. Um era
11 Faríizi ńnɩ́ waagʊrʊ́ ɩsɩ́ŋ wánzʊlʊ́ʊ ɩdaá sɩsɩ: “Óo! Ɩsɔ́ɔ, máázá nya ńŋɩnáa ńdálá ma nyazɩ ɩráa baaganáa bɛgɛ́ɛ ŋmɩɩláa, badaavé bɩka bánlɩɩ́ bɛɖɛɛlɩnáa wɔ́rɔ́ nɛ́. Mánzám nya ńŋɩnáa ńdálá ma nyazɩ tikée mʊʊrʊ́ ceení nɛ́.
11 O fariseu ficou de pé e orou sozinho, assim: “Ó Deus, eu te agradeço porque não sou avarento, nem desonesto, nem imoral como as outras pessoas. Agradeço-te também porque não sou como este cobrador de impostos.
12 Mɔ́nvɔkɩ́ nɔɔ́ nabʊ́lɛ gɛ wɛ́ lʊbɛ-daá, bɩka mɛ́nvɛrɩ́ɩ wenbí bɩrɩ́ŋa móóyúú bɩ nɛ́ bɩdɛ́ɛ fuú-rɔ kʊ́ɖʊńbɩ.”
12 Jejuo duas vezes por semana e te dou a décima parte de tudo o que ganho.”
13 Tikée mʊʊrʊ́ ɩlɛ́ ɩzɩ́ŋɛ́ɛ bolíni; ɩdɔsɔ́ɔ́lɩ sɩ ɩkpáázɩ waazá ɩbɛ́ɛ́ŋ ɩsɔ́ɔ́dáá, amá, ɩwɛ gɛ wándaáa nʊ́ʊ́zɩ sɩsɩ: “Óo Ɩsɔ́ɔ! Nɩɩ mɔ́ɔ́ alaháácɩ́-dʊ́ʊ mágʊnyɔḿ.”»
13 — Mas o cobrador de impostos ficou de longe e nem levantava o rosto para o céu. Batia no peito e dizia: “Ó Deus, tem pena de mim, pois sou pecador!”
14 Ngɛ Yeésu sɩsɩ: «Ménveerím mɩ́ɩ sɩsɩ Ɩsɔ́ɔ waamʊ tikée mʊʊrʊ́ ɩmʊ́ ɩdɛ́ɛ sʊlʊ́ńdɩ ɩcɛ́ yɩ bɩka ikízi ɩdamʊ lí ńnɩ́-dɛ́ɛ ńdɩ. Káma, weení waagbáázɩ ɩdɩ nɛ́, béndisí yɩ, amá, weení weedísi ɩdɩ nɛ́, bángbaazɩ́ yɩ.»
14 E Jesus terminou, dizendo:
15 Bɩlɛ́ bʊwɔ́rɔ́ gɛ ɩráa wɔɔgɔná Yeésu bíya kɩdaáɖɛyáawá sɩsɩ ɩtɩ́nɩ wɛ nʊ́ʊ́zɩ ɩsʊ́lʊ bɔrɔ. Yeésu-dɛ́ɛ wanbaaráa waana bɩlɛ́ nɛ́, ngɛ bónÿoonáa wɛ.
15 Depois disso, algumas pessoas levaram as suas crianças a Jesus para que ele as abençoasse, mas os discípulos viram isso e repreenderam aquelas pessoas.
16 Amá, Yeésu weeyéle bɔkɔná yɩ bíya bɛḿ ngɛ wɔɔdɔ́ sɩsɩ: «Iyéle bíya ɩkɔ́nɩ mɔ́jɔ́. Ɩ́kɔtɔ wɛ nɩ́bááwʊ, káma, wenbá baalɩ́ɩ wɛ nɛ́ badɩɩná Ɩsɔ́ɔ-dɛ́ɛ kowúrɔ́ɔ.
16 Então Jesus chamou as crianças para perto de si e disse:
17 Ménveerím mɩ́ɩ toovonúm sɩsɩ weení ɩdamʊ Ɩsɔ́ɔ-dɛ́ɛ kowúrɔ́ɔ nyazɩ bú nɛ́, ɩ́dánzʊʊ kadaá.»
17 Eu afirmo a vocês que isto é verdade: quem não receber o Reino de Deus como uma criança nunca entrará nele.
18 Bɩlɛ́ bʊwɔ́rɔ́ gɛ Yahúúɖuwá-dɛ́ɛ wúro naárʊ wɔɔbɔ́ɔ́zɩ Yeésu sɩsɩ: «Kʊ́bɔnɩ́ kazɔ́ɔ ńnɩ́, we gɛ bɩ́nbɔɔzɩ́ sɩ mála na moyuú weezuú kɩ́dɛ́ndɛŋ́ nɛ́.»
18 Certo líder judeu perguntou a Jesus: — Bom Mestre, o que devo fazer para conseguir a vida eterna?
19 Ngɛ Yeésu woobúsi yɩ sɩsɩ: «We-rɔ gɛ nyánÿaá ma sɩsɩ kazɔ́ɔ ńnɩ́. Naárʊ fɛ́yɩ́ ɩgɛ́ɛ kazɔ́ɔ ńnɩ́ nɛ́, asée Ɩsɔ́ɔ riké.
19 Jesus respondeu:
20 Nyányɩ wenbí Mará waazɩ́ɩ́zɩ nɛ́, tɩlɛ́ gɛ sɩsɩ: “Ńdánlɩɩ nɖɛɛlʊ́ wɔ́rɔ́; ńdángʊ́ʊ ɩrʊ́; ńdánŋmɩɩlɩ; ńdánlɩzɩ́ seríya tɩtɛ ńgɩ; ɖʊ ngɔɔ na njaa gírímá.”»
20 Você conhece os mandamentos: “Não cometa adultério, não mate, não roube, não dê falso testemunho contra ninguém, respeite o seu pai e a sua mãe.”
21 Ńna gɛ ɩrʊ́ ɩmʊ́ sɩsɩ: «Máálá bɩlɛ́ ɩmʊ́ bɩrɩ́ŋa kɔgbɔɔ ɖoo mɛ́dɛ́ɛ afobire.»
21 O homem respondeu: — Desde criança eu tenho obedecido a todos esses mandamentos.
22 Yeésu waanɩ́ɩ waaŋmátɩ bɩlɛ́ nɛ́, ngɛ wɔɔdɔ́ yɩ sɩsɩ: «Bɩɩga nya tɔ́m kʊ́ɖʊńtɩ kóŋ́, tɩlɛ́ gɛ sɩsɩ: “Bo nÿá wenbí bɩrɩ́ŋa nyɔ́wɛná nɛ́ ndára kadanbʊrʊ́sɩ na nÿuú ɖɔ́ɔ́lɛ ɩsɔ́ɔ́dáá. A nyáálá bɩlɛ́ bɩtɛ́, na ngɔ́nɩ nvu ma.”»
22 Quando Jesus ouviu isso, disse:
23 Ɩrʊ́ ceení waanɩ́ɩ bɩlɛ́ nɛ́, ngɛ waazʊ́ʊ kaanɩŋá, káma, ɩbá ɩgɛ́ɛ ɖɔ́ɔ́lɛ-dʊ́ʊ gɛ.
23 Quando o homem ouviu isso, ficou muito triste, pois era riquíssimo.
24 Yeésu waana bɩlɛ́ nɛ́, ngɛ sɩsɩ: «Bɩ́nlám káálɛ na ɖɔ́ɔ́lɛ-dʊ́ʊ ɩsʊ́ʊ Ɩsɔ́ɔ-dɛ́ɛ kowúrɔ́ɔ-daá.
24 Vendo a tristeza dele, Jesus disse:
25 Ɩɩ́n! Bɩvɛ́yɩ́ raakúḿ káálɛ sɩsɩ kɩsʊʊ ná ɩjɔ́wʊ bɔyɔ́ɔ bɩtála ɖɔ́ɔ́lɛ-dʊ́ʊ ɩsʊ́ʊ Ɩsɔ́ɔ-dɛ́ɛ kowúrɔ́ɔ-daá.»
25 É mais difícil um rico entrar no Reino de Deus do que um camelo passar pelo fundo de uma agulha.
26 Wenbá bewelesée nɛ́ baanɩ́ɩ bɩlɛ́ nɛ́, ngɛ sɩsɩ: «Bɩlɛ́ nɛ́ weení wónÿuúu kʊ lɛ́ɛ́dɩ Ɩsɔ́ɔ-jɔ́ bɩlɛ́.»
26 Os que ouviram isso perguntaram: — Então, quem é que pode se salvar?
27 Ngɛ Yeésu woobúsi wɛ sɩsɩ: «Wenbí ɩráa tánbɩɩzɩ nɛ́, Ɩsɔ́ɔ ɩlɛ́ wánbɩɩzɩ́.»
27 Jesus respondeu:
28 Ńna gɛ Pétro wɔɔdɔ́ Yeésu sɩsɩ: «Welesi yoo, ɖɔ́ɔ́ ɖééyéle bɩrɩ́ŋa ɖifu nya nɛ́, nŋɩ́nɩ́ gɛ ɖɛ́ndɛnáa.»
28 Aí Pedro disse: — Veja! Nós deixamos a nossa família e seguimos o senhor.
29 Ngɛ Yeésu woobúsi wɛ sɩsɩ: «Ménveerím mɩ́ɩ toovonúm sɩsɩ weení ɩrɩ́ŋa weeyéle ɩɖaána, yáá ɩɖɛɛlʊ́, yáá igoobíya abaaláa, yáá ɩjaanáa, yáá ibíya Ɩsɔ́ɔ-dɛ́ɛ kowúrɔ́ɔ-rɔ nɛ́,
29 Jesus respondeu:
30 wónÿuúu bɩkɩ́lɩ bɩlɛ́ adɛ laadɔ́ɔ-rɔ cé, na ɩtásɩ iyuú weezuú kɩ́dɛ́ndɛŋ́ nɛ́ ceré Ɩsɔ́ɔ-jɔ́.»
30 receberá ainda nesta vida muito mais e, no futuro, receberá a vida eterna.
31 Yeésu wɔɔgbɔ́ɔ ɩwanbaaráa fuú na nɔɔ́lɛ wénveerím wɛ sɩsɩ: «Iwélesi ma kazɔ́ɔ, ɖángbáa Yerusalɛ́ɛm. Ńna gɛ wentí tɩrɩ́ŋa anɖébiwá waaŋmátɩ Ɩrʊ́ Biyaalʊ́-rɔ nɛ́, sɩ tikóódi.
31 Jesus levou os doze discípulos para um lado e disse:
32 Bángbáa yɩ becéle wenbá baasɩ Ɩsɔ́ɔ nɛ́ sɩsɩ bánmʊŋ́ yɩ, batʊ́ʊ yɩ, bɔtɔ ná yɩ ndɔɔlɩmá,
32 Ele será entregue aos não judeus, e estes vão zombar dele, insultá-lo, cuspir nele
33 bosúti yɩ agbáázá, bakʊ yɩ, amá, wɛ́ náádoozo wɩ́rɛ wénvém ɩlɩ́ɩ ɩsɩɖáa-daá.»
33 e bater nele; e depois o matarão. Mas no terceiro dia ele ressuscitará.
34 Amá, wanbaaráa bɛlɛ́, badanɩ́ɩ wentí Yeésu waaŋmátɩ nɛ́ tugutoluú, tɩɩlá wɛ temenuú biiyéle badatɩlɩ́ wentí wánŋmatɩ́ nɛ́.
34 Os discípulos não entenderam nada do que Jesus disse. O que essas palavras queriam dizer estava escondido deles, e eles não sabiam do que Jesus estava falando.
35 Yeésu waajʊʊná Yerikóo tɛ́ɛ́dɩ nɛ́, njɛm naárʊ cɔɔ́ɔ nɩ́bááwʊ-jɔ́ wánlám bára.
35 Jesus já estava chegando perto da cidade de Jericó. Acontece que um cego estava sentado na beira do caminho, pedindo esmola.
36 Waanɩ́ɩ zamɔ́ɔ wɛ́nɖɛɛ́ nɛ́, ngɛ wɔɔbɔ́ɔ́zɩ sɩsɩ ngbetíi wánlám kʊ.
36 Quando ouviu a multidão passando, ele perguntou o que era aquilo.
37 Ngɛ boobúsi yɩ sɩsɩ: «Yeésu Nazarɛ́ɛtɩ ńnɩ́ wɛ́nɖɛɛ kʊ.»
37 — É Jesus de Nazaré que está passando! — responderam.
38 Ńna gɛ woogóo sɩsɩ: «Yeésu, Ɖáwʊɖa Biyaalʊ́, nɩɩ mágʊnyɔḿ.»
38 Aí o cego começou a gritar: — Jesus,
39 Ngɛ wenbá bɛdɛ́ɛ nɩ́bááwʊ nɛ́, wɛ bónÿoonáa yɩ sɩsɩ ísu tɔ́m. Amá, bɩdɛ́ɛ sáátɩ gɛ ɩlɛ́ waabá wóngoó bínjaarɩ́ sɩsɩ: «Ɖáwʊɖa Biyaalʊ́, nɩɩ mágʊnyɔḿ!»
39 As pessoas que iam na frente o repreenderam e mandaram que ele calasse a boca. Mas ele gritava ainda mais: — Filho de Davi, tenha pena de mim!
40 Ńna gɛ Yeésu waazɩ́ŋ ɩtɔ́ sɩsɩ bɔ́kɔ́ná ɩmʊ́ yɩ. Njɛm waajʊʊná Yeésu nɛ́, ngɛ Yeésu wɔɔbɔ́ɔ́zɩ yɩ sɩsɩ:
40 Jesus parou e mandou que trouxessem o cego. Quando ele chegou perto, Jesus perguntou:
41 «Wé gɛ nyɔ́zɔɔlɛ́ɛ sɩsɩ mála nya.» Ngɛ wɔɔdɔ́ yɩ sɩsɩ: «Kʊ́bɔnɩ́, mɔ́zɔɔlɛ́ɛ máázá ifulú.»
41 — O que é que você quer que eu faça? — Senhor, eu quero ver de novo! — respondeu ele.
42 Ngɛ Yeésu wɔɔdɔ́ yɩ sɩsɩ: «Nyáázá ífúlú! Nyɛ́dɛ́ɛ toovonúm fáa wɛɛlɛ́ɛ nya.»
42 Então Jesus disse:
43 Ńna‑ńna gɛ waazá woovulú bɩka ivóo Yeésu wánzám Ɩsɔ́ɔ. Zamɔ́ɔ rɩ́ŋa waana bɩlɛ́ nɛ́, ngɛ kɩɩzá Ɩsɔ́ɔ.
43 No mesmo instante o homem começou a ver e, dando glória a Deus, foi seguindo Jesus. E todos os que viram isso começaram a louvar a Deus.
Atalhos do teclado
- Capítulo anterior←
- Próximo capítulo→
- Versículo anteriork
- Próximo versículoj
- Limpar seleçãoEsc
- Esta ajuda?
Estude este capítulo no WhatsApp
Peça à IA da Bíblia Fala para explicar Lucas 18, comparar traduções ou montar um estudo — tudo direto pelo WhatsApp.