Lucas 10

Tawúratɩ na Injiila dɛ́ɛ fɔɔlɩ́nɩ (KDH) vs VC

Sair da comparação
VC Versão Católica
1 Bɩlɛ́ bʊwɔ́rɔ́ nɛ́, Ɖádʊ́ʊ waalɩzɩ́ wanbaaráa niídoozo na saaláa na nɔɔ́lɛ nɛbɛ́rɛ, ngɛ weedíri wɛ nɔwɔ́nwɔ́lɛ bɛtɛ yɩ nɩ́bááwʊ tɛ́ɛ́dɩwá rɩ́ŋa na tɛɛbíízi wensí sɩrɩ́ŋa sɩdaá ɩdɩtɩŋa sɩ ɩfʊ́nɖɛ́ɛ nɛ́.
1 Depois disso, designou o Senhor ainda setenta e dois outros discípulos e mandou-os, dois a dois, adiante de si, por todas as cidades e lugares para onde ele tinha de ir.
2 Weevééri wɛ sɩsɩ: «Kíɖíídi sɩ bakʊ́ fɔɔ́-daá nɛ́ wɔɔɖɔ́ɔ, amá, kʊmɖáa tɔɖɔ́ɔ. Bɩlɛ́ nɛ́, ɩzʊ́lʊ fɔɔ́-dʊ́ʊ ɩtásɩ ikédiri kʊmɖáa bʊɖɔ́ɔ bɔkɔ́nɩ bakʊ́.
2 Disse-lhes: Grande é a messe, mas poucos são os operários. Rogai ao Senhor da messe que mande operários para a sua messe.
3 Ibó ɩɖɛ́ɛ, méndiríi mɩ́ɩ gɛ nyazɩ fée‑bíízi káwʊ‑káwʊwá lɔwʊtáá.
3 Ide; eis que vos envio como cordeiros entre lobos.
4 Ɩ́kɔkpɔ́ɔ liideé, ɩ́kɔkpɔ́ɔ furuú, cáńfáná takaḿwá; ɩ́kasɩ́ŋ nɩ́bááwʊ-daá ɩsɛ́ɛ naárʊ.
4 Não leveis bolsa nem mochila, nem calçado e a ninguém saudeis pelo caminho.
5 Ɖaána báa wenká-daá gɛ sɩ ɩsʊ́ʊ, ɩdɔ́ sɩsɩ: “Ɩsɔ́ɔ-dɛ́ɛ fɛɛzɩrɛ ɩ́cɔ́ɔ́ná ɖɔɔ́ kana.”
5 Em toda casa em que entrardes, dizei primeiro: Paz a esta casa!
6 A bɩlɛ́ gɛ fɛɛzɩrɛ-dɛ́ɛ ɩrʊ́ naárʊ wɛ ńna, Ɩsɔ́ɔ-dɛ́ɛ fɛɛzɩrɛ wɔ́njɔɔnáa yɩ; a ngʊ́ bɩdɛkɛ́ɛ bɩlɛ́, mɩ́dɛ́ɛ kooríti wángabɩsɩ́ mɩ́ɩ.
6 Se ali houver algum homem pacífico, repousará sobre ele a vossa paz; mas, se não houver, ela tornará para vós.
7 Ɩjɔ́ɔ ɖaána kɛḿ kadaá, iɖi ɩnyɔ́ɔ wenbí sɩ bafa mɩ́ɩ nɛ́, káma, tɩmɛlanɖʊ́ mɔɔ́na bɛfɛ́rɛ yɩ. Ɩ́kasʊ́ʊ mɩ́nlɩɩ́ ɖɛ́ɛ́zɩ-daá.
7 Permanecei na mesma casa, comei e bebei do que eles tiverem, pois o operário é digno do seu salário. Não andeis de casa em casa.
8 A bɩgɛ́ɛ sɩsɩ mɩ́ɩ́zʊ́ʊ tɛ́ɛ́dɩ natɩ́rɩ-daá gɛ baamʊ mɩ́ɩ, iɖi wenbí sɩ bafa mɩ́ɩ nɛ́.
8 Em qualquer cidade em que entrardes e vos receberem, comei o que se vos servir.
9 Ɩwáázɩ kʊdɔndɩnáa bɔwɛ ńna nɛ́, bɩka ifééri tɛ́ɛ́dɩ tɩḿ tɩdɛ́ɛ ɩráa sɩsɩ: “Ɩsɔ́ɔ-dɛ́ɛ kowúrɔ́ɔ waajʊʊná mɩ́ɩ.”
9 Curai os enfermos que nela houver e dizei-lhes: O Reino de Deus está próximo.
10 Amá, a bɩgɛ́ɛ sɩsɩ mɩ́ɩ́zʊ́ʊ tɛ́ɛ́dɩ natɩ́rɩ-daá gɛ beegízi badamʊ mɩ́ɩ, ɩlɩ́ɩ nɩ́báánɩ-daá ɩtɔ́ sɩsɩ:
10 Mas se entrardes nalguma cidade e não vos receberem, saindo pelas suas praças, dizei:
11 “Bɩkpɛdɩ́na mɩ́dɛ́ɛ tɛ́ɛ́dɩ-dɛ́ɛ buuruú biivuná ɖɔ́nʊvɔ́ nɛ́, ɖéégbíízi ɖɩtalɩná mɩ́ɩ; amá, na bɩrɩ́ŋa, ɩdɩlɩ́ sɩsɩ Ɩsɔ́ɔ-dɛ́ɛ kowúrɔ́ɔ waajʊʊná mɩ́ɩ.”
11 Até o pó que se nos pegou da vossa cidade, sacudimos contra vós; sabei, contudo, que o Reino de Deus está próximo.
12 Ménveerím mɩ́ɩ toovonúm sɩsɩ wɩ́rɛ wenɖé Ɩsɔ́ɔ sɩ ɩfʊʊná ɩráa tɔ́m nɛ́, Sodɔ́ɔmɩ-dɛ́ɛ tɛ́ɛ́dɩ-dɛ́ɛ nɩgbamʊʊ́ fɔ́m wánlám sóńcí na tɛ́ɛ́dɩ tɩḿ.»
12 Digo-vos: naqueles dias haverá um tratamento menos rigoroso para Sodoma.
13 «Nbusú ɖamáa na kʊ nya Korazíini tɛ́ɛ́dɩ! Nbusú ɖamáa na kʊ nya Bɛtɩsayɩdáa tɛ́ɛ́dɩ! Káma, maamááciwá tɩɩlá mɩ́dɛ́ɛ nɛ́, a baraalá tɩ Tíiri na Sidɔ́ɔnɩ tɛ́ɛ́dɩwá-daá, tɩlɛ́ tɩraavʊ́ńjɔ́wʊ́ lííya tusúu kpetekíni tókowá, tifuná tɩdɩ tɔɔlɩmá bɩwɩ́lɩ sɩsɩ tɩɩlá túúbá tɩkɛ́ɛ lakásɩ.
13 Ai de ti, Corozaim! Ai de ti, Betsaida! Porque, se em Tiro e Sidônia tivessem sido feitos os prodígios que foram realizados em vosso meio, há muito tempo teriam feito penitência, cobrindo-se de saco e cinza.
14 Bʊrɔ gɛ wɩ́rɛ wenɖé Ɩsɔ́ɔ sɩ ɩfʊʊná ɩráa tɔ́m nɛ́, Tíiri na Sidɔ́ɔnɩ-dɛ́ɛ nɩgbamʊʊ́ fɔ́m wánlám sóńcí na mɩ́ɩ.
14 Por isso haverá no dia do juízo menos rigor para Tiro e Sidônia do que para vós.
15 Bɩɩga nyɔ́ɔ́ Kapɛrɩnawʊ́m tɛ́ɛ́dɩ, nyánmaazɩ́ sɩsɩ nyángbáa Ɩsɔ́ɔ-jɔ́ yáá wé. Aayɩ́, béndisí nya hálɩ ɩsɩɖáa-daá.»
15 E tu, Cafarnaum, que te elevas até o céu, serás precipitada até aos infernos.
16 Ngɛ wɔɔdɔ́ ɩwanbaaráa ɖʊɖɔ sɩsɩ: «Weení weewélesi mɩ́ɩ nɛ́, weewélesi ma; weení weegízi mɩ́ɩ nɛ́, bʊdʊ́ʊ weegízi ma; ngɛ weení weegízi ma nɛ́, weegízi weení weegédíri ma nɛ́.»
16 Quem vos ouve, a mim ouve; e quem vos rejeita, a mim rejeita; e quem me rejeita, rejeita aquele que me enviou.
17 Bʊwɔ́rɔ́ nɛ́, ngɛ wanbaaráa niídoozo na saaláa na nɔɔ́lɛ beedíri wɛ nɛ́ boobó bakábɩsɩ bɩka bɩjɔɔ́ɔ wɛ niíni páá bɔ́ndɔ́m sɩsɩ: «Kʊ́bɔnɩ́, na nyɛ́dɛ́ɛ yɩ́ɖɛ-daá, zííniwá tɩtɩŋa wánlám wenbí ɖɔ́nbɔɔzɩ́ tɩ nɛ́.»
17 Voltaram alegres os setenta e dois, dizendo: Senhor, até os demônios se nos submetem em teu nome!
18 Ńna gɛ Yeésu woobúsi wɛ sɩsɩ: «Mɛ́nbɛɛŋ́ nɛ́, mááná Sitáánɩ waagálɩɩ ɩsɔ́ɔ́dáá ɩsála nyazɩ bɩɩnyaláázɩ bɩlɛ́.
18 Jesus disse-lhes: Vi Satanás cair do céu como um raio.
19 Iwélesi ma: máává mɩ́ɩ yíko sɩsɩ ɩ́nʊŋ ɖomáa na cáálɩ́sɩ, mava mɩ́ɩ yíko ɖʊɖɔ sɩsɩ ɩ́nám báɖaa-dɛ́ɛ yíko rɩ́ŋa, bɩka nabʊ́rʊ tánlaḿ mɩ́ɩ.
19 Eis que vos dei poder para pisar serpentes, escorpiões e todo o poder do inimigo.
20 Amá, na bɩrɩ́ŋa, bɩ́kalá mɩ́ɩ niíni ɩfáárɩ sɩsɩ zííniwá wánlám wenbí mɩ́nbɔɔzɩ́ tɩ nɛ́-rɔɔzɩ́, amá, bɩ́la mɩ́ɩ niíni sɩsɩ baaŋmáa mɩ́yɩ́rá ɩsɔ́ɔ́dáá nɛ́-rɔɔzɩ́ gɛ.»
20 Contudo, não vos alegreis porque os espíritos vos estão sujeitos, mas alegrai-vos de que os vossos nomes estejam escritos nos céus.
21 Ńna‑ńna gɛ Kezeŋa Ɖacɩrɩ‑cɩrɩ ńga weeyéle bɩbá bɩlá Yeésu niíni ɩtɔ́ sɩsɩ: «Majaa, Mádʊ́ʊ Ɩsɔ́ɔ, adɛ na ɩsɔ́ɔ́dáá lanɖʊ́, mánzám nya ńŋɩnáa nyáámʊ́sɩ áséńsí-dɩnáa na tɩlɩ́ɖa wentí nɛ́, nyééyéle bíya kúmuúsi ɩtɩlɩ́ tɩ nɛ́-rɔɔzɩ́. Ɩɩ́n Majaa, bɩlɛ́ gɛ nyáábá nzɔ́ɔ́lɩ sɩsɩ bɩ́la.
21 Naquele mesma hora, Jesus exultou de alegria no Espírito Santo e disse: Pai, Senhor do céu e da terra, eu te dou graças porque escondeste estas coisas aos sábios e inteligentes e as revelaste aos pequeninos. Sim, Pai, bendigo-te porque assim foi do teu agrado.
22 Majaa weejéle ma bɩrɩ́ŋa. Naárʊ fɛ́yɩ́ ɩnyɩ Biyaalʊ́ʊ, asée Caáwʊ, ngʊ́ bɩlɛ́ gɛ naárʊ fɛ́yɩ́ ɩnyɩ Caáwʊ asée Biyaalʊ́ʊ na wenbá ɖʊɖɔ Biyaalʊ́ʊ wɔɔzɔ́ɔ́lɩ sɩsɩ batɩlɩ́ yɩ nɛ́.»
22 Todas as coisas me foram entregues por meu Pai. Ninguém conhece quem é o Filho senão o Pai, nem quem é o Pai senão o Filho, e aquele a quem o Filho o quiser revelar.
23 Ngɛ Yeésu wɛɛgɛ́ɛ́zɩ ɩdɩ ɩfaná wanbaaráa riké ɩzá ɩtɔ́ wɛ sɩsɩ: «Wenbi‑niíni-dɩnáa gɛ ɩráa wenbá bánnáa wenbí mɩ́nnáa ɖɔ́ nɛ́.
23 E voltou-se para os seus discípulos, e disse: Ditosos os olhos que vêem o que vós vedes,
24 Káma, ménveerím mɩ́ɩ toovonúm sɩsɩ anɖébiwá ɖabata na wúrowá ɖabata wɔɔzɔ́ɔ́lɩ sɩsɩ bana wenbí mɩ́bɛɛ́na nɛ́, amá, badana; bɔɔzɔ́ɔ́lɩ sɩsɩ banɩ́ɩ wentí mɩ́nnɩɩ́ nɛ́, amá, badanɩ́ɩ.»
24 pois vos digo que muitos profetas e reis desejaram ver o que vós vedes, e não o viram; e ouvir o que vós ouvis, e não o ouviram.
25 Ńna gɛ Mará wɩlɩɖʊ́ naárʊ sɩ ɩyɩ́ Yeésu kɔdɔká nɛ́, waagʊrʊ́ ɩsɔ́ɔ́dáá ɩbɔ́ɔ́zɩ yɩ sɩsɩ: «Kʊ́bɔnɩ́, wé gɛ bɩ́nbɔɔzɩ́ sɩsɩ mála na moyuú ceré.»
25 Levantou-se um doutor da lei e, para pô-lo à prova, perguntou: Mestre, que devo fazer para possuir a vida eterna?
26 Ngɛ Yeésu woobúsi yɩ sɩsɩ: «Ɩsɩ wé gɛ baaŋmáa ɖɛ́dɛ́ɛ Mará-dɛ́ɛ tákaraɖá-daá. Nyángalɩ́ɩ nɛ́, wentí gɛ nyánnɩɩ́.»
26 Disse-lhe Jesus: Que está escrito na lei? Como é que lês?
27 Ngɛ ɩrʊ́ ɩmʊ́ woobúsi sɩsɩ: «Nyɔ́nzɔɔlɩ́ Ɖádʊ́ʊ Ɩsɔ́ɔ na nyéwenbiré rɩ́ŋa, na nyégezeŋa rɩ́ŋa, na nyóɖóni rɩ́ŋa, na nyólomaazɛ́ rɩ́ŋa.» Bɩka ɖʊɖɔ «nzɔ́ɔ́lɩ nyɔ́rɔwʊ́ nyazɩ nyádɩtɩŋa.»
27 Respondeu ele: Amarás o Senhor teu Deus de todo o teu coração, de toda a tua alma, de todas as tuas forças e de todo o teu pensamento {Dt 6,5}; e a teu próximo como a ti mesmo {Lv 19,18}.
28 Ngɛ Yeésu wɔɔdɔ́ yɩ sɩsɩ: «Nyóóbúsi kazɔ́ɔ, la bɩlɛ́ na nÿuú ceré.»
28 Falou-lhe Jesus: Respondeste bem; faze isto e viverás.
29 Amá, Mará wɩlɩɖʊ́ sɔɔlɛ́ɛ ɩwɩ́lɩ sɩsɩ ɩdɛ́ɛ bɔɔzɩ́ sɩɩzɛ́ɛ nɛ́, ngɛ wɔɔbɔ́ɔ́zɩ Yeésu sɩsɩ: «Bɩlɛ́ nɛ́, weení gɛ mɔ́rɔwʊ́.»
29 Mas ele, querendo justificar-se, perguntou a Jesus: E quem é o meu próximo?
30 Ngɛ Yeésu woobúsi sɩsɩ: «Ɩrʊ́ naárʊ waalɩɩ ná Yerusalɛ́ɛm wéndím Yerikóo tɛ́ɛ́dɩ-daá. Ɩwɛ wɛ́nɖɛɛ́ gɛ ŋmɩɩláa waalɩ́ɩ bɛbɛlɩ́ yɩ nɩ́bááwʊ, bɛlɛ́ɛ ɩgbɩná rɩ́ŋa, bɩka bába bamá yɩ hálɩ wánlʊwɔ́ɔ na sɩ́m, bokuná yɩ bɔlɔ bɛɖɛ́ɛ beyéle yɩ.
30 Jesus então contou: Um homem descia de Jerusalém a Jericó, e caiu nas mãos de ladrões, que o despojaram; e depois de o terem maltratado com muitos ferimentos, retiraram-se, deixando-o meio morto.
31 Bɩɩdásɩyɔ́ɔ nɛ́, bɩɩzaaná Ɩsɔ́ɔ-dɛ́ɛ sarásɩ lanɖʊ́ naárʊ waalɩ́ɩ wɛ́ngɛɖɛɛnáa nɩ́bááwʊ kɩḿ. Waana ɩrʊ́ ɩmʊ́ nɛ́, ngɛ wɛɛjɛ́ nɩ́bááwʊ ikééri ɩɖɛ́ɛ.
31 Por acaso desceu pelo mesmo caminho um sacerdote, viu-o e passou adiante.
32 Léévi-dɛ́ɛ ɖugoré-daá ɩrʊ́ naárʊ ɖʊɖɔ wɔɔgɔ́nɩ ɩtála ńna; waana ɩrʊ́ ɩmʊ́ nɛ́, ngɛ wɛɛjɛ́ nɩ́bááwʊ ikééri ɩɖɛ́ɛ.
32 Igualmente um levita, chegando àquele lugar, viu-o e passou também adiante.
33 Amá, Samarɩ́ya tɛ́ɛ́dɩ-dɛ́ɛ ɩrʊ́ naárʊ wɛ́nɖɛɛ́ nɩ́bááwʊ nɛ́, wɔɔgɔ́nɩ ɩtála ɩrʊ́ ɩmʊ́ ɩɖɩdáarɛ; waana yɩ nɛ́, ngɛ bɩɩbá bɩlá yɩ kʊnyɔḿ.
33 Mas um samaritano que viajava, chegando àquele lugar, viu-o e moveu-se de compaixão.
34 Ńna gɛ woogóduu ɩjɔ́, ɩbɩ́rɩ núm na sʊlʊ́m ɩdɛ́ɛ fééziwá-daá, ngɛ wɔɔvɔ́kɩ sɩ. Bɩɩdɛ́ nɛ́, ngɛ wɔɔgbɔ́ɔ yɩ ɩtɩ́nɩ ɩdɩtɩŋa ɩdɛ́ɛ kpangbɔ́ɔ wenká ɩgɔjɔɔ́na kɛ nɛ́ kɔrɔ ɩɖɛɛná yɩ ɩgɔma ɖaána nɛkɛ́rɛ-daá ɩbɛ́ɛ́ŋ yɩ.
34 Aproximando-se, atou-lhe as feridas, deitando nelas azeite e vinho; colocou-o sobre a sua própria montaria e levou-o a uma hospedaria e tratou dele.
35 Kiivé nɛ́, ngɛ Samarɩ́ya ńnɩ́ ɩmʊ́ waalɩzɩ́ wɛ́ náálɛ tɩmɛ́rɛ liideé icéle ɩgɔma ɖɔɔ́-dʊ́ʊ ɩtɔ́ yɩ sɩsɩ: “Bɛɛŋ yɩ; a bɩgɛ́ɛ sɩsɩ nyééɖí bɩcɛzɩ́ bɩlɛ́, a máagábɩ́sɩ mádɩtɩŋa mɛ́nvɛrɩ́ɩ nya wenbí biizúúri nɛ́.”»
35 No dia seguinte, tirou dois denários e deu-os ao hospedeiro, dizendo-lhe: Trata dele e, quanto gastares a mais, na volta to pagarei.
36 Ńna gɛ Yeésu wɔɔbɔ́ɔ́zɩ Mará wɩlɩɖʊ́ sɩsɩ: «Nyɛ́dɛ́ɛ bɛɛŋ́-daá nɛ́, ɩráa bana bodoozóóní badaá, weení gɛ nyánmaazɩ́ sɩsɩ ɩrʊ́ weení waazála ŋmɩɩláa nʊ́ʊ́zɩ-daá nɛ́ ɩ́tɛ ɩyáa sɩsɩ ɩrɔwʊ́.»
36 Qual destes três parece ter sido o próximo daquele que caiu nas mãos dos ladrões?
37 Ngɛ Mará wɩlɩɖʊ́ woobúsi sɩsɩ: «Weení waanɩ́ɩ ɩrʊ́ ɩmʊ́ ɩgʊnyɔḿ nɛ́ gɛ.» Ngɛ Yeésu wɔɔdɔ́ yɩ sɩsɩ: «Tɔ́ɔ, nyɔ́ɔ́ ɖʊɖɔ bo nlá bɩlɛ́.»
37 Respondeu o doutor: Aquele que usou de misericórdia para com ele. Então Jesus lhe disse: Vai, e faze tu o mesmo.
38 Yeésu wɛ́nɖɛɛ́ ɩ́na ɩwanbaaráa nɛ́, woobó ɩsʊ́ʊ tɛɛbiiyá nɛkɛ́rɛ-daá, ngɛ alʊ́ naárʊ waamʊ yɩ ɩɖaána-daá. Bánÿaá alʊ́ ɩmʊ́ sɩsɩ Maárɩtɩ.
38 Estando Jesus em viagem, entrou numa aldeia, onde uma mulher, chamada Marta, o recebeu em sua casa.
39 Alʊ́ ɩmʊ́ ɩwɛná igoobú alʊ́ naárʊ bánÿaá yɩ sɩsɩ Marɩyáma. Ɩlɛ́ woobó ití ɩjɔɔ́ɔ Ɖádʊ́ʊ Yeésu nʊvɔ́-jɔ́ wénwelesí ɩdɛ́ɛ tɔ́m.
39 Tinha ela uma irmã por nome Maria, que se assentou aos pés do Senhor para ouvi-lo falar.
40 Maárɩtɩ ɩlɛ́ ɩwɛ waazɩ́rɛ ɩbá bɩzɛɛmáa na kpɩná kpɩɩrɩ́ sɩsɩ ɩlá kíɖíím. Ńna gɛ wɛɛgbɛdɩ́ ikóduu Yeésu-jɔ́ ɩtɔ́ yɩ sɩsɩ: «Kʊ́bɔnɩ́, bɩlɛ́ nɛ́, bídénveeri nya natɩ́rɩ sɩsɩ mogoobú waadalɩná ma tɩmɛ́rɛ rɩ́ŋa mériké? Feeri yɩ sɩsɩ ɩ́kʊrʊ́ ɩsɩná ma.»
40 Marta, toda preocupada na lida da casa, veio a Jesus e disse: Senhor, não te importas que minha irmã me deixe só a servir? Dize-lhe que me ajude.
41 Ngɛ Ɖádʊ́ʊ Yeésu woobúsi yɩ sɩsɩ: «Maárɩtɩ, Maárɩtɩ! Nyánÿɩtɩ́ nyádɩ nyɛ́nÿɛrɛ́tɩ kpɩná ɖabata-rɔ.
41 Respondeu-lhe o Senhor: Marta, Marta, andas muito inquieta e te preocupas com muitas coisas;
42 Amá, kpɩ́nɖɛ kʊ́ɖʊńɖɛ kóŋ́ wɛná na fɔ́ɔ́zɩrɛ. Marɩyáma waalɩzɩ́ na wenbí bɩjɔɔ́ɔ kazɔ́ɔ bɩkɩ́lɩ nɛ́, ngɛ naárʊ fɛ́yɩ́ sɩ ɩlɛ́ɛ bɩ ɩjɔ́.»
42 no entanto, uma só coisa é necessária; Maria escolheu a boa parte, que lhe não será tirada.

Ler em outra tradução

Comparar com outra

Estude este capítulo no WhatsApp

Peça à IA da Bíblia Fala para explicar Lucas 10, comparar traduções ou montar um estudo — tudo direto pelo WhatsApp.