Jó 24
Károli (KAROLI) vs VC
1 Miért is nem titkolja el a Mindenható az õ [büntetésének] idejét, és miért is nem látják meg az õt ismerõk az õ [ítéletének] napjait?!
1 Por que não reserva tempos para si o Todo-poderoso? E por que ignoram seus dias os que lhe são fiéis?
2 A határokat odább tolják, a nyájat elrabolják és legeltetik.
2 Os maus mudam as divisas das terras, e fazem pastar o rebanho que roubaram.
3 Az árvák szamarát elhajtják, [és] az özvegynek ökrét zálogba viszik.
3 Empurram diante de si o jumento do órfão, e tomam em penhor o boi da viúva.
4 Lelökik az útról a szegényeket, [és] a föld nyomorultjai együtt lappanganak.
4 Afastam os pobres do caminho, todos os miseráveis da região precisam esconder-se.
5 Ímé, mint a vad szamarak a sivatagban, úgy mennek ki munkájukra élelmet keresni; a puszta ad nékik kenyeret fiaik számára.
5 Como os asnos no deserto, saem para o trabalho, à procura do que comer, à procura do pão para seus filhos.
6 A mezõn a más vetését aratják, és a gonosznak szõlõjét szedik.
6 Ceifam a forragem num campo, vindimam a vinha do ímpio.
7 Mezítelenül hálnak, testi ruha nélkül, még a hidegben sincs takarójuk.
7 Passam a noite nus, sem roupa, sem cobertor contra o frio.
8 A hegyi zápor csurog le rólok, s hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelik.
8 São banhados pelas chuvas da montanha; sem abrigo, abraçam-se com as rochas.
9 Elszakítják az emlõtõl az árvát, és a szegényen levõt zálogba viszik.
9 Arrancam o órfão do seio materno, tomam em penhor as crianças do pobre.
10 Mezítelenül járnak, ruha nélkül, és éhesen vonszolják a kévét.
10 Andam nus, despidos, esfomeados, carregam feixes.
11 Az õ kerítéseik közt ütik az olajat, és tapossák a kádakat, de szomjuhoznak.
11 Espremem o óleo nos celeiros, pisam os lagares, morrendo de sede.
12 A városból haldoklók rimánkodnak, a megsebzettek lelke kiált, de Isten nem törõdik e méltatlansággal.
12 Sobe da cidade o estertor dos moribundos, a alma dos feridos grita: Deus não ouve suas súplicas.
13 Ezek pártot ütöttek a világosság ellen, utait nem is ismerik, nem ülnek annak ösvényein.
13 Outros são rebeldes à luz, não conhecem seus caminhos, não habitam em suas veredas.
14 Napkeltekor fölkel a gyilkos, megöli a szegényt és szûkölködõt, éjjel pedig olyan, mint a tolvaj.
14 O homicida levanta-se quando cai o dia, para matar o pobre e o indigente; o ladrão vagueia durante a noite.
15 A paráznának szeme pedig az alkonyatot lesi, mondván: Ne nézzen szem reám, és arczára álarczot teszen.
15 O adúltero espreita o crepúsculo: Ninguém me verá, diz ele, e põe um véu no rosto.
16 Setétben tör be a házakba; nappal elzárkóznak, nem szeretik a világosságot.
16 Nas trevas, forçam as casas; escondem-se durante o dia; não conhecem a luz.
17 Sõt inkább a reggel nékik olyan, mint a halálnak árnyéka, mert megbarátkoztak a halál árnyékának félelmeivel.
17 Para eles, com efeito, a manhã é uma sombra espessa, pois estão acostumados aos terrores da noite.
18 Könnyen siklik tova a víz színén, birtoka átkozott a földön, nem tér a szõlõkbe vivõ útra.
18 Correm rapidamente à superfície das águas, sua herança é maldita na terra; já não tomarão o caminho das vinhas.
19 Szárazság és hõség nyeli el a hó vizét, a pokol azokat, a kik vétkeznek.
19 Como a seca e o calor absorvem a água das neves, assim a região dos mortos engole os pecadores.
20 Elfelejti õt az anyaméh, féregnek lesz édességévé, nem emlékeznek róla többé, és összetörik, mint a reves fa,
20 O ventre que o gerou, esquece-o, os vermes fazem dele as suas delícias; ninguém mais se lembra dele.
21 A ki megrontotta a meddõt, a ki nem szül, és az özvegygyel jót nem tett.
21 A iniqüidade é quebrada como uma árvore. Maltratava a mulher estéril e sem filhos, não fazia o bem à viúva;
22 De megtámogatja erejével a hatalmasokat; felkel az, pedig nem bízott már az élethez.
22 punha sua força a serviço dos poderosos. Levanta-se e já não pode mais contar com a vida.
23 Biztonságot ad néki, hogy támaszkodjék, de szemei vigyáznak azoknak útjaira.
23 Ele lhes dá segurança e apoio, mas seus olhos vigiam seus caminhos.
24 Magasra emelkednek, egy kevés idõ és már nincsenek! Alásülylyednek, mint akárki és elenyésznek; és levágattatnak, mint a búzakalász.
24 Levantam-se, subitamente já não existem; caem; como os outros, são arrebatados, são ceifados como cabeças de espigas.
25 Avagy nem így van-é? Ki hazudtolhatna meg engem, és tehetné semmivé beszédemet?
25 Se assim não é, quem me desmentirá, quem reduzirá a nada as minhas palavras?
Atalhos do teclado
- Capítulo anterior←
- Próximo capítulo→
- Versículo anteriork
- Próximo versículoj
- Limpar seleçãoEsc
- Esta ajuda?
Estude este capítulo no WhatsApp
Peça à IA da Bíblia Fala para explicar Jó 24, comparar traduções ou montar um estudo — tudo direto pelo WhatsApp.