Jó 19
Károli (KAROLI) vs NVT
1 Felele pedig Jób, és monda:
1 Então Jó falou novamente:
2 Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?
2 “Até quando vocês vão me atormentar? Até quando vão me esmagar com suas palavras?
3 Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erõsködtök ellenem?
3 Dez vezes já me insultaram; deveriam se envergonhar de me tratar tão mal.
4 Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.
4 Ainda que eu tivesse pecado, seria problema meu, e não de vocês.
5 Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddõdni az én gyalázatom felett?
5 Pensam que são melhores que eu; usam minha humilhação como prova de meu pecado.
6 Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az õ hálójával õ vett engem körül.
6 Mas Deus é que foi injusto comigo e me prendeu em sua rede.
7 Ímé, kiáltozom az erõszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.
7 “Clamo: ‘Socorro!’, mas ninguém responde; grito em protesto, mas não há justiça.
8 Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.
8 Deus fechou meu caminho para eu não passar e cobriu de escuridão minha estrada.
9 Tisztességembõl kivetkõztetett, és fejemnek koronáját elvevé.
9 Despojou-me de minha honra e removeu a coroa de minha cabeça.
10 Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.
10 Destruiu-me por todos os lados, e estou acabado; como se eu fosse uma árvore, arrancou minha esperança pela raiz.
11 Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.
11 Sua ira arde contra mim; ele me considera seu inimigo.
12 Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.
12 Suas tropas avançam e abrem caminhos para me atacar; acampam ao redor de minha tenda.
13 Atyámfiait távol ûzé mellõlem, barátaim egészen elidegenedtek tõlem.
13 “Meus irmãos se mantêm afastados, meus conhecidos se voltaram contra mim.
14 Rokonaim visszahúzódtak, ismerõseim pedig elfelejtkeznek rólam.
14 Minha família se foi, meus amigos chegados me esqueceram.
15 Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem elõttök.
15 Meus hóspedes e criadas me consideram um estranho; para eles, sou como um estrangeiro.
16 Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.
16 Quando chamo meu servo, ele não vem; tenho de suplicar!
17 Lehelletem idegenné lett házastársam elõtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai elõtt.
17 Meu hálito enoja minha esposa; sou rejeitado pela própria família.
18 Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.
18 Até as crianças me desprezam; quando me levanto para falar, me dão as costas.
19 Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.
19 Meus amigos chegados me detestam; aqueles que eu amo se voltaram contra mim.
20 Bõrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.
20 Fui reduzido a pele e osso; escapei da morte por um triz.
21 Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!
21 “Tenham misericórdia de mim, meus amigos! Tenham misericórdia, pois a mão de Deus me feriu.
22 Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?
22 Será que também precisam me perseguir, como Deus me persegue? Já não me criticaram o suficiente?
23 Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!
23 “Quem dera minhas palavras fossem registradas! Quem dera fossem escritas num monumento,
24 Vasvesszõvel és ónnal örökre kõsziklába metszetnének!
24 entalhadas com um cinzel de ferro e preenchidas com chumbo, gravadas para sempre na rocha!
25 Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.
25 “Quanto a mim, sei que meu Redentor vive e que um dia, por fim, ele se levantará sobre a terra.
26 És miután ezt a bõrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.
26 E, depois que meu corpo tiver se decomposto, ainda assim, em meu corpo,
27 A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;
27 Eu o verei por mim mesmo, sim, o verei com meus próprios olhos; meu coração muito anseia por esse dia!
28 Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk õt üldözni! [látva,] hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.
28 “Como vocês se atrevem a me perseguir e dizer: ‘É culpa dele’?
29 Féljetek a fegyvertõl, mert a fegyver a bûnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!
29 Deveriam temer o castigo, pois sua atitude merece ser punida; então saberão que há juízo”.
Atalhos do teclado
- Capítulo anterior←
- Próximo capítulo→
- Versículo anteriork
- Próximo versículoj
- Limpar seleçãoEsc
- Esta ajuda?
Estude este capítulo no WhatsApp
Peça à IA da Bíblia Fala para explicar Jó 19, comparar traduções ou montar um estudo — tudo direto pelo WhatsApp.