Jó 19
Károli (KAROLI) vs ARC
1 Felele pedig Jób, és monda:
1 Respondeu, porém, Jó e disse:
2 Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?
2 Até quando entristecereis a minha alma e me quebrantareis com palavras?
3 Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erõsködtök ellenem?
3 Já dez vezes me envergonhastes; vergonha não tendes de contra mim vos endurecerdes.
4 Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.
4 Embora haja eu, na verdade, errado, comigo ficará o meu erro.
5 Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddõdni az én gyalázatom felett?
5 Se deveras vos levantais contra mim e me arguís pelo meu opróbrio,
6 Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az õ hálójával õ vett engem körül.
6 sabei agora que Deus é que me transtornou e com a sua rede me cercou.
7 Ímé, kiáltozom az erõszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.
7 Eis que clamo: Violência! Mas não sou ouvido; grito: Socorro! Mas não há justiça.
8 Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.
8 O meu caminho ele entrincheirou, e não posso passar; e nas minhas veredas pôs trevas.
9 Tisztességembõl kivetkõztetett, és fejemnek koronáját elvevé.
9 Da minha honra me despojou; e tirou-me a coroa da minha cabeça.
10 Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.
10 Quebrou-me de todos os lados, e eu me vou; e arrancou a minha esperança, como a uma árvore.
11 Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.
11 E fez inflamar contra mim a sua ira e me reputou para consigo como um de seus inimigos.
12 Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.
12 Juntas vieram as suas tropas, e prepararam contra mim o seu caminho, e se acamparam ao redor da minha tenda.
13 Atyámfiait távol ûzé mellõlem, barátaim egészen elidegenedtek tõlem.
13 Pôs longe de mim a meus irmãos, e os que me conhecem deveras me estranharam.
14 Rokonaim visszahúzódtak, ismerõseim pedig elfelejtkeznek rólam.
14 Os meus parentes me deixaram, e os meus conhecidos se esqueceram de mim.
15 Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem elõttök.
15 Os meus domésticos e as minhas servas me reputaram como um estranho; vim a ser um estrangeiro aos seus olhos.
16 Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.
16 Chamei a meu criado, e ele me não respondeu; cheguei a suplicar com a minha boca.
17 Lehelletem idegenné lett házastársam elõtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai elõtt.
17 O meu bafo se fez estranho a minha mulher; e a minha súplica, aos filhos do meu corpo.
18 Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.
18 Até os rapazes me desprezam, e, levantando-me eu, falam contra mim.
19 Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.
19 Todos os homens do meu secreto conselho me abominam, e até os que eu amava se tornaram contra mim.
20 Bõrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.
20 Os meus ossos se apegaram à minha pele e à minha carne, e escapei só com a pele dos meus dentes.
21 Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!
21 Compadecei-vos de mim, amigos meus, compadecei-vos de mim, porque a mão de Deus me tocou.
22 Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?
22 Por que me perseguis assim como Deus, e da minha carne vos não fartais?
23 Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!
23 Quem me dera, agora, que as minhas palavras se escrevessem! Quem me dera que se gravassem num livro!
24 Vasvesszõvel és ónnal örökre kõsziklába metszetnének!
24 E que, com pena de ferro e com chumbo, para sempre fossem esculpidas na rocha!
25 Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.
25 Porque eu sei que o meu Redentor vive, e que por fim se levantará sobre a terra.
26 És miután ezt a bõrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.
26 E depois de consumida a minha pele, ainda em minha carne verei a Deus.
27 A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;
27 Vê-lo-ei por mim mesmo, e os meus olhos, e não outros, o verão; e, por isso, o meu coração se consome dentro de mim.
28 Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk õt üldözni! [látva,] hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.
28 Na verdade, que devíeis dizer: Por que o perseguimos? Pois a raiz da acusação se acha em mim.
29 Féljetek a fegyvertõl, mert a fegyver a bûnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!
29 Temei vós mesmos a espada; porque o furor traz os castigos da espada, para saberdes que há um juízo.
Atalhos do teclado
- Capítulo anterior←
- Próximo capítulo→
- Versículo anteriork
- Próximo versículoj
- Limpar seleçãoEsc
- Esta ajuda?
Estude este capítulo no WhatsApp
Peça à IA da Bíblia Fala para explicar Jó 19, comparar traduções ou montar um estudo — tudo direto pelo WhatsApp.