Lucas 22

Ŋwɛ menomenyɛɛ́ mekɛ́ (ANVNT) vs ARC

Sair da comparação
ARC Almeida Revista e Corrigida 2009
1 Ne gébé gébɔ́ géfií ɛyigé ányɛɛ́ ɛpaá koó upú ne ɛpaá brɛd yi álá muálé.
1 Estava, pois, perto a Festa dos Pães Asmos, chamada de Páscoa.
2 Né gébé ɛyigémbɔ, anɔɔ́ baá ámpyɛɛ́ upɛ Ɛsɔwɔ ne ánlɛré mabɛ́ Ɛsɔwɔ, ábɔ́ ákɛ́lege meti nnó áwá Jisɔs bibí, nendé, áfɔɔ́ nya bɔɔ́ melɔ.
2 E os principais dos sacerdotes e os escribas andavam procurando como o matariam, porque temiam o povo.
3 Ne danchɔmeló akpɛ mmu metɔɔ́ Judas ayi ákuú ji ntó Iscarot, maá utɔɔ́ ama né geluágé abi áfyaneápeá.
3 Entrou, porém, Satanás em Judas, que tinha por sobrenome Iscariotes, o qual era do número dos doze.
4 Ajyɛ sɔ́ ula ne Anɔɔ́ baá ámpyɛɛ́ upɛ Ɛsɔwɔ ne bɔɔ́ kpakpa abi ábáme ɛcha upɛ Ɛsɔwɔ, nnó ákpoó ɛbwɔ́ Jisɔs.
4 E foi e falou com os principais dos sacerdotes e com os capitães de como lho entregaria,
5 Ɛbwɔ áwúgémbɔ, matɔɔ́ ágɔ ɛbwɔ́ ne ákamé nnó áchyɛ́ge Judas ŋka.
5 os quais se alegraram e convieram em lhe dar dinheiro.
6 Judas akamé mechɔ́ ɛwé ájɔɔ́ ne álɔɔ́ mankɛ́légé meti ɛwé ji apyɛɛ́ ne Jisɔs akpɛ ɛbwɔ́ né ámu nkane gejamégé bɔɔ́ álá kágé.
6 E ele concordou e buscava oportunidade para lho entregar sem alvoroço.
7 Bií ɛbi áwáne maá ɛgɔ́ŋme gepɛ mbaá ɛpaá brɛd yi álá muálé, úkwɔ́négé,
7 Chegou, porém, o dia da Festa dos Pães Asmos, em que importava sacrificar a Páscoa.
8 Jisɔs atɔ́ Pita ne Jɔn aké, “Chógé depyɛ́ menyɛɛ́ ɛpaá *koó upú nnó ɛsé dejyɛ́ dényɛ́ ɛ́wú.”
8 E mandou a Pedro e a João, dizendo: Ide, preparai-nos a Páscoa, para que
9 Ágií ji áké, “Ɔkɛlege nnó ɛsé dejyɛ́ detyɛɛ́ menyɛɛ́ ɛ́fɔ́?”
9 E eles lhe perguntaram: Onde queres que a preparemos?
10 Ashuú ɛbwɔ́ meko ake: “Wuúge, mbɔgé dejyɛgé, dekpɛgé né melɔ́ kpaá, degɛne nyɛ mende fɔ ne ŋkwɔ́ manaá né mekpo, kwɔ́lege ji né gepú ɛyigé ji akpɛ́ne.
10 E ele lhes disse: Eis que, quando entrardes na cidade, encontrareis um homem levando um cântaro de água; segui-o até à casa em que ele entrar.
11 Gébégé ɛnyú dekpɛ́gé, gárege mbɔɔ́ gepú nnó: ‘Ménlɛré aké, lɛ́ré ɛsé maá gepú áŋkɛɛ́, ayi ji anyɛɛ́ nyɛ́ menyɛɛ́ ɛpaá koó upú ne baá utɔɔ́ bií.’
11 E direis ao pai de família da casa: O mestre te diz: Onde está o aposento em que hei de comer a Páscoa com os meus discípulos?
12 Ne mbɔɔ́ gepú yimbɔ alɛrege nyɛ ɛnyú maá gepú ayi alú tɛ mfaá ɛnyɔ́ŋ ayi ákwyɛ́ mɛ́ ábélé. Pyɛ́gé menyɛɛ́ yimbɔ ɛ́wu.”
12 Então, ele vos mostrará um grande cenáculo mobilado; aí fazei os preparativos.
13 Áfɛ́, ágɛ́ wyɛ yɛ́ndégenó nkane Jisɔs abɔ́ agaré ɛbwɔ́. Ne átyɛ́ ntó menyɛɛ́ ɛpaá koó upú yimbɔ.
13 E, indo eles, acharam como lhes havia sido dito; e prepararam a Páscoa.
14 Gébé gékwɔ́négé, Jisɔs ne áŋgbá bií áchwɔ́ álɔ manyɛ́ menyɛɛ́ yimbɔ.
14 E, chegada a hora, pôs-se à mesa, e, com ele, os doze apóstolos.
15 Ne Jisɔs aké ne ɛbwɔ́: “Mbɔ́ gejigé metɔɔ́ manjwɔlé chóncho ne ɛnyú nnó dényɛ́ ɛpaá koó upú ne ngɛ́ ɛfwyale.
15 E disse-lhes: Desejei muito comer convosco esta Páscoa, antes que padeça,
16 Kaáge nnó me mmáge nyɛ́ sé ɛpaá ɛwéná kpaá tɛ depɔ ɛtiré ɛpaá ɛwé débɛ́ɛ wáwálé, gébégé Ɛsɔwɔ agbárege nyɛ́ gefwa jií.”
16 porque vos digo que não a comerei mais até que ela se cumpra no Reino de Deus.
17 Ne abwɛɛ́ amó ne mmɔɔ́ né mmu, achyɛ́gé matame mbaá Ɛsɔwɔ, achyɛɛ́ mmɔɔ́ mimbɔ mbaá áŋgbá bií aké: “Sɛ́ge dényú, déchuú átɛ.
17 E, tomando o cálice e havendo dado graças, disse: Tomai-o e reparti-
18 Ngarege ɛnyú wáwálé nnó, ɛ́lɔ nana ɛjyɛ́gé mbɛ, nnyú sé mmɔɔ́ mina tɛ gébé ɛyígé Ɛsɔwɔ aké agbarege gefwa jií.”
18 porque vos digo que já não beberei do fruto da vide, até que venha o Reino de Deus.
19 Abɔ́ ntó brɛd, áchyɛgé matame mbaá Ɛsɔwɔ, agyá nto brɛd yimbɔ ubauba achyɛɛ́ bwɔ́ aké, “Gɛ́ge menyammyɛ wa [ayi nchyɛ́ge né gétúgé ɛnyú. Pyɛ́gé wyɛ́ na mantégé negbo na.”
19 E, tomando o pão e havendo dado graças, partiu- o e deu-lho, dizendo: Isto é o meu corpo, que por vós é dado; fazei isso em memória de mim.
20 Áke ánérege manyɛɛ́ menyɛɛ́, ama bɔ́ amó ne mmɔɔ́ né mmu, aké, “Amo yina, ɛ́lé *menomenyɛɛ́ mekɛ ɛwé Ɛsɔwɔ anyɛɛ́ nyɛ ndɛre manoó ma magbɛ́lege nyɛ́ né mme né gétúgé ɛnyú.]
20 Semelhantemente, tomou o cálice, depois da ceia, dizendo: Este cálice é o Novo Testamento no meu sangue, que é derramado por vós.
21 Yɛ́lé njɔ́gembɔ, muú ayi akpóo nyɛ́ me alu fá né ujwɔ́lé bina.
21 Mas eis que a mão do que me trai
22 Kaáge nnó Maá Ntɛ Mekwaá agbóo nyɛ wyɛ nkane Ɛsɔwɔ amɛɛ́ abelé, yɛ́mbɔ utoŋkwa ubɛ ne muú ayi akpóo nyɛ́ ji.”
22 E, na verdade, o Filho do Homem vai segundo o que está determinado; mas ai daquele homem por quem é traído!
23 Áŋgbá bií áwúgé mbɔ, álɔ mangií atɛ áké, “Waá álú né geluáge sé ayi apyɛ́ nyɛ́ gefɔɔ́ genó ɛyígé na?”
23 E começaram a perguntar entre si qual deles seria o que havia de fazer isso.
24 Né gébé gefɔ́, áŋgbá Jisɔs álɔ mbeé manyɛ́gé ne atɛ, nnó waá alú muú kpaa né geluáge bwɔ́.
24 E houve também entre eles contenda sobre qual deles parecia ser o maior.
25 Jisɔs awúgé mbeé bwɔ́, ajɔɔ́ ne ɛbwɔ́ aké, “Gɛ́ na ne afwa mme abi álá pɔ́ bɔɔ́ Jus ápyɛɛ́. Ágárege nnó uto melɔ meko úlú ɛbwɔ́ né ámú, ájyárege bɔɔ́ ne uká, ne ama ákɛ́lege nnó bɔɔ́ ákwáné galɔ́gálɔ́ ayi ɛbwɔ́ ápyɛ.
25 E ele lhes disse: Os reis dos gentios dominam sobre eles, e os que têm autoridade sobre eles são chamados benfeitores.
26 Yɛ́mbɔ, ɛ́bɛ́gé fɔ́ mbɔ ne ɛnyú. Muú kpaá nyú abɛ nkane mamáné ne menɔmbɛ abɛɛ́ nkane ménkpané defwɛ́.
26 Mas não seja como o menor; e quem governa, como quem serve.
27 Waá alú muú kpaá? Muú ayi áchóge ji menyɛɛ́ nnó anyɛ́ waá muú ayi áchwɔ ne menyɛɛ́? Ɛ́lé ji ayi áchóge ji menyɛɛ́ nnó anyɛ́ pɔ́ mbɔ? Yɛ́mbɔ me nlu né geluágé ɛnyú ndɛre menkpané menyɛɛ́.”
27 Pois qual é maior: quem está porém, entre vós, sou como aquele que serve.
28 Jisɔs aké, “Yɛ́ ndɛre ngɛ́ne ɛfwyale, ɛnyú ne délú wyɛ́ ne me.
28 E vós sois os que tendes permanecido comigo nas minhas tentações.
29 Gétú ɛyigémbɔ, mpyɛ nyɛ́ ɛnyú nnó débɛ́ afwa wyɛ́ nkane ntɛ wa apyɛ me ntó nlú Mfwa.
29 E eu vos destino o Reino, como meu Pai mo destinou,
30 Denyɛ nyɛ́, denyú ne me né gefwa ya. Dejwɔlege nyɛ́ ntó ndɛre afwa mampáné depɔ né matoó áfyáneápeá ayi bɔɔ́ Isrɛli.”
30 para que comais e bebais à minha mesa no meu Reino e vos assenteis sobre tronos, julgando as doze tribos de Israel.
31 Jisɔs akú Pita aké, “Simun, Simun! Gɛ́ ngarege wɔ nnó danchɔmeló asɛ uto nnó amuá ɛnyú, mamféré matɔɔ́ nyú ne me nkane ácháge ɛsa, áférege ukwɔɔ́.
31 Disse também o Senhor: Simão, Simão, eis que Satanás vos pediu para vos cirandar como trigo.
32 Ne me nnɛnemmyɛ mbaá Ɛsɔwɔ nnó ɛ́kagé wɔ ɔféré metɔɔ́ wyɛ́ ne me káŋká. Metɔɔ́ wyɛ ɛmagé bɛ́ne, fyɛ́ aŋmɛ́ byɛ́ ɛshyɛ.”
32 Mas eu roguei por ti, para que a tua fé não desfaleça; e tu, quando te converteres, confirma teus irmãos.
33 Pita ajɔɔ́ ake, “Ata, me mkpomé mmyɛ manjyɛ denɔ ne wɔ ne yɛ mangbó ne wɔ.”
33 E ele lhe disse: Senhor, estou pronto a ir contigo até à prisão e à morte.
34 Jisɔs ake, “Pita gɛ́, gɔ́ ngáré wɔ nnó, gemɛ́gé nnó menɔ mekwɔ akú fína wɔ ɔshyaá nyɛ nnó ɔ́kágé me kpaátɛ ukúkúle ulɛɛ́.”
34 Mas ele disse: Digo-te, Pedro, que não cantará hoje o galo antes que três vezes negues que me conheces.
35 Ne Jisɔs ama jɔɔ́ ne áŋgbá bií aké, “Tége nkane ntɔmé nyá ɛnyú nekɛ ŋka pɔ́, geba pɔ́ ne unó uká ɛbichá pɔ́, genó geli nya ɛnyú?”
35 E disse-lhes: Quando vos mandei sem bolsa, alforje ou sandálias, faltou-vos, porventura, alguma coisa? Eles responderam: Nada.
36 Agaré ɛbwɔ́ áke, “Nana muú yi awya ŋká menyɛɛ́ jií abɔ́, ne geba ntó. Ne muú yi álá pɔ́ ne ɛsaá akpó nkú wuú asɛ́ ŋka yimbɔ ana ɛsaá.
36 Disse-lhes, pois: Mas, agora, aquele que tiver bolsa, tome-
37 Wuúge, Ásá genó gefɔ́ mmu ŋwɛ Ɛsɔwɔ nnó, ‘Áfyɛ nyɛ́ ji né geluágé bɔɔ́ nchyɛ.’ Genó yina gépyɛ nyɛ́ me wáwálé. Ɛnyú debɔ́ mankaá nnó yɛndé genó ɛyigé ajɔɔ́ atome ne me gébɔ́ mambɛ́ wáwálé.”
37 porquanto vos digo que importa que em mim se cumpra aquilo que está escrito: E com os malfeitores foi contado. Porque o que
38 Ne áŋgbá bi áké, “Ata dewyá desaá depeá fa.” Jisɔs ake, “Lyáge mechɔ́ ɛwémbɔ.”
38 E eles disseram: Senhor, eis aqui duas espadas. E ele lhes disse: Basta.
39 Jisɔs ályágé gepú ɛyigémbɔ, afɛ́ né Mekwɛ Olif nkane ji apyɛ mɛ́, ne baá utɔɔ́ bií, ákwɔlé ji ntó.
39 E, saindo, foi, como costumava, para o monte das Oliveiras; e também os seus discípulos o seguiram.
40 Áké ákwɔnege né melu ɛwémbɔ, agaré ɛbwɔ́ aké, “Nɛ́gemmyɛ mbaá Ɛsɔwɔ nnó ɛ́kágé ɛnyú dékpɛ́ né mmuameno.”
40 E, quando chegou àquele lugar, disse-lhes: Orai, para que não entreis em tentação.
41 Ne alyá ɛbwɔ́ afɛ́ mbɛ gachyɛ́, ató manó mme alɔ manɛmmyɛ mbaá Ɛsɔwɔ aké,
41 E apartou-se deles cerca de um tiro de pedra; e, pondo-se de joelhos, orava,
42 “Ntɛ, mbɔgé ɛjigé wɔ, féré amó ɛfwyale yina né ɛta wa ábɛ́ tɛtɛ, yɛ́mbɔ pyɛ genó ɛyigé wɔ ɔkɛlege, ɛpɔ́fɔ́ ɛyigé me nkɛ́lege.”
42 dizendo: Pai, se queres, passa de mim este cálice; todavia, não se faça a minha vontade, mas a tua.
43 [Gébégé anɛ́nemmyɛ mbaá Ɛsɔwɔ, ɛkiɛ́nné Ɛsɔwɔ ɛ́tané mfaánebuú ɛchwɔ fyɛ́ ji metɔɔ́.
43 E apareceu-lhe um anjo do céu, que o confortava.
44 Ne gekpɛ́kpɛ́gé mesómé né metɔɔ́, Jisɔs anɛmmyɛ ne ɛshyɛ kpaá njúnjú atáné ji mmyɛ achyɛge mme nkane deŋkáré manoó.]
44 E, posto em agonia, orava mais intensamente. E o seu suor tornou-se em grandes gotas de sangue que corriam até ao chão.
45 Ji ánérégé mánɛmmyɛ, akwilé akeré mbaá yi áŋgbá bií álú. Abané ɛbwɔ́ ndɛre ábɛ́lege géjyá gétúgé ápwá né masómé.
45 E, levantando-se da oração, foi ter com os seus discípulos e achou-os dormindo de tristeza.
46 Ape ɛbwɔ́ agií aké, “Debɛlege nde? Kwélégé ka, nɛ́gemmyɛ mbaá Ɛsɔwɔ nnó ɛ́kágé dékpɛ́ né mmuameno.”
46 E disse-lhes: Por que estais dormindo? Levantai-vos, e orai para que não entreis em tentação.
47 Ndɛre Jisɔs alu jɔɔ́ge, njuné bɔɔ́ néchwɔ́ ne Judas, ŋgba ama né geluágé abi áfyaneápeá. Judas aja ɛbwɔ́ meti, achwɔ́gé, afɛ́ mbɛ atyá Jisɔs.
47 E, estando ele ainda a falar, surgiu uma multidão; e um dos doze, que se chamava Judas, ia adiante dela e chegou-se a Jesus para o beijar.
48 Atyágé ji mbɔ, Jisɔs ajɔɔ́ ne ji aké, “Judas ɔkpó lé Maá Ntɛ Mekwaá né mantyá ji nnó bɔɔ́ ákaá ne ápyɛ ji?”
48 E Jesus lhe disse: Judas, com um beijo trais o Filho do Homem?
49 Gébégé áŋgbá Jisɔs ágɛné nnó mechɔ́ kpaa ɛ́lé chwɔ, ágií áké, “Ata debɔ́ desaá delɔ úmyɛ?”
49 E, vendo os que estavam com ele o que ia suceder, disseram-lhe: Senhor, feriremos à espada?
50 Ne ŋgbá Jisɔs ama né geluágé bwɔ́, ajuú aparanja, alɔ mankɛ́ memfwɛ́ *Ɛtúkpɛ ámpyɛɛ́ upɛ Ɛsɔwɔ, asɔ́ ɛtu ɛwé ɛgbɛ́ ɛbwɔnyɛ.
50 E um deles feriu o servo do sumo sacerdote e cortou-lhe a orelha direita.
51 Ne Jisɔs agaré bɔɔ́ bií aké, “Dépyɛgé sé mbɔ, lyáge ɛbwɔ́.” Aferé ɛbwɔ́ wuú ata ɛtu memfwɛ yimbɔ, ɛfɛré.
51 E, respondendo Jesus, disse: Deixai-os; basta. E, tocando-lhe a orelha, o curou.
52 Ne Jisɔs abwɔlé ɛta *Anɔɔ́ baá ampyɛɛ́ upɛ Ɛsɔwɔ ne ámbamé ɛcha upɛ Ɛsɔwɔ ne ákpakpa melɔ abi áchwɔ mampyɛ ji. Agií ɛbwɔ́ aké, “Ɛnyú dechwɔ́ na ne bɔ aparanja ne mámbó unɔɔ́ mampyɛ me nnó me nlu menjó?
52 E disse Jesus aos principais dos sacerdotes, e capitães do templo, e anciãos que tinham ido contra ele: Saístes com espadas e porretes, como para deter um salteador?
53 Ndɔ ndɔ ne ndɔ njwɔlege ne ɛnyú né ɛcha upɛ, ɛnyú deta me ɛbwɔ mmyɛ wɔ́. Yɛ́mbɔ gébé ɛyige nyú gékwané nana, dechwɔ́ né uto dánchɔmeló ayi mfwa utuú.”
53 Tenho estado todos os dias convosco no templo e não estendestes as mãos contra mim, mas esta é a vossa hora e o poder das trevas.
54 Ne bɔɔ́ bina ápyɛ Jisɔs áfɛ́ ne ji né dachi ɛtúkpɛ ampyɛ upɛ Ɛsɔwɔ. Ne Pita ala tɛ meso, akwɔlege ɛbwɔ́ gachyɛɛ́, gachyɛ.
54 Então, prendendo-o, o levaram e o meteram em casa do sumo sacerdote. E Pedro seguia-o de longe.
55 Ákwɔ́négé, abané bɔɔ́ bí ásené mewɛ né dachi áwyá. Pita achwɔ jwɔ́le ntó né geluáge ɛbwɔ́.
55 E, havendo-se acendido fogo no meio do pátio, estando todos sentados, assentou-se Pedro entre eles.
56 Ménkpané defwɛ́ ama né dachi yimbɔ ayi alú mendée, agɛ́gé Pita né geŋgbɔ́gé mewɛ nkane ajwɔle, apɛ ji domeé, aké, “Mende yina ntó abɔ́ alu ne Jisɔs.”
56 E como certa criada, vendo-o estar assentado ao fogo, pusesse os olhos nele, disse: Este também estava com ele.
57 Pita ake, “Chaá-ó! Mesɔ mendée nkágé ji.”
57 Porém ele negou-o, dizendo: Mulher, não o conheço.
58 Ɛwya yɛ wɔ́, mende fɔ agɛ́ Pita ake, “Wɔ́ ntó ɔlu muú bwɔ́ ama.”
58 E, um pouco depois, vendo-o outro, disse: Tu és também deles. Mas Pedro disse: Homem, não sou.
59 Ɛwya genógé nchwánekɛ, mende ayifɔ aké, “Wáwálé gebií gepɔ́ mmu mende yiná ntó abɔ́ alu ne Jisɔs, ji ntó atané gebagé Galilií.”
59 E, passada quase uma hora, um outro afirmava, dizendo: Também este verdadeiramente estava com ele, pois também é galileu.
60 Ne Pita ake, “Gɛ da, me kágé ɛwe wɔ jɔ́ge mbɔ.”
60 E Pedro disse: Homem, não sei o que dizes. E logo, estando ele ainda a falar, cantou o galo.
61 Ata Jisɔs akɔ́ gemɛ apɛ́ Pita. Amɛ bwɔ́ átuú, ne Pita ate mekomejɔɔ́ ayi Ata Jisɔs abɔ́ agaré ji nnó, “Gemɛ́gé nnó menɔ mekwɔ ákú, ɔshya nyɛ́ ukúkúle ulɛɛ́ nnó ɔkágé me.”
61 E, virando-se o Senhor, olhou para Pedro, e Pedro lembrou-se da palavra do Senhor, como lhe tinha dito: Antes que o galo cante hoje, me negarás três vezes.
62 Gébégé Pita áteé mekomejɔɔ́ yimbɔ, afɛ dafyɛ, anyɔ meko ngbó ali segé segé.
62 E, saindo Pedro para fora, chorou amargamente.
63 Bɔɔ́ bi ábáme Jisɔs, álɔ manjwyá Jisɔs, ne átúlege ji.
63 E os homens que detinham Jesus zombavam dele, ferindo-o.
64 Áwɛ́ ji ndeé né amɛ, ne ágíige ji áké, “Waá adoó wɔ? Garé ɛsé mbɔgé ɔkage.”
64 E, vendando-lhe os olhos, feriam-no no rosto e perguntavam-lhe, dizendo: Profetiza-nos: quem é que te feriu?
65 Ne ɛbwɔ́ áma jú ji mashyɛ mmyɛ né gejamégé mati.
65 E outras muitas coisas diziam contra ele, blasfemando.
66 Bií újyágé, *ákpakpa melɔ, ne Anɔɔ́ baá ampyɛ upɛ Ɛsɔwɔ ne *Ánlɛré mabɛ́ Ɛsɔwɔ áchomé né ɛso. Áchwɔ́ ne Jisɔs né mbɛ ushu bwɔ́.
66 E logo que foi dia, ajuntaram-se os anciãos do povo, e os principais dos sacerdotes, e os escribas, e o conduziram ao seu concílio,
67 Ágií ji áké, “Wɔ ne ɔ́lú Muú yi Ɛsɔwɔ akweré ji ɛlá gefwa?”
67 e lhe perguntaram: Se tu és o Cristo, dize-nos. Ele replicou: Se vo-lo disser, não o crereis;
68 Ne mbɔgé ngiígé ɛnyú nkwɛ́ dekámégé nyɛ́ fɔ manshuú me meko.
68 e também, se vos perguntar, não me respondereis, nem me soltareis.
69 Yɛ́mbɔ lɔ nana chó mbɛ, Ɛsɔwɔ ayi áwya uto uko abelege Maá Ntɛ Mekwaá né mfaá geluɔ́gé ɛ́nógé né ɛgbɛ́ ɛbwɔnyɛ wuú.”
69 Desde agora, o Filho do Homem se assentará à direita do poder de Deus.
70 Ajɔ́gé mbɔ, ɛbwɔ́ ako ágií áké, “Wɔ ne ɔ́lú Maá Ɛsɔwɔ?”
70 E disseram todos: Logo, és tu o Filho de Deus? E ele lhes disse: Vós dizeis que eu sou.
71 Ne ɛbwɔ́ áke ne atɛ, “Ndé gécha démage kɛ́le bɔ ntɛ́sɛ́? Ɛsé ambɔɔ́ dewú mɛ́ genó ɛyi getané jimbɔ meno.”
71 Então, disseram: De que mais testemunho necessitamos? Pois nós mesmos o ouvimos da sua boca.

Ler em outra tradução

Comparar com outra

Estude este capítulo no WhatsApp

Peça à IA da Bíblia Fala para explicar Lucas 22, comparar traduções ou montar um estudo — tudo direto pelo WhatsApp.