Lucas 20
Tawúratɩ na Injiila dɛ́ɛ fɔɔlɩ́nɩ (KDH) vs NAA
1 Wɩ́rɛ Yeésu wɛ wánwɩlɩ́ɩ Ɩsɔ́ɔ-dɛ́ɛ tɔ́m Ɩsɔ́ɔ-dɛ́ɛ Ɖaána kʊ́bɔńga-daá bɩka wénveerím ɩráa Laabáárʊ Kífeńgi nɛ́, Ɩsɔ́ɔ sarásɩ lanɖáa kʊ́bɔnáa na Mará wɩlɩɖáa na Yahúúɖuwá-dɛ́ɛ kʊ́bɔnáa waaɖʊ balɩ́ɩ ɩjɔ́.
1 Aconteceu que, num daqueles dias, estando Jesus a ensinar o povo no templo e a evangelizar, chegaram os principais sacerdotes e os escribas, juntamente com os anciãos,
2 Ngɛ bɔɔdɔ́ yɩ sɩsɩ: «Feeri ɖáa: na yíko wenkí gɛ nyánlanáa tɩmɛ́ ana. Ngɛ weení waava ná nya yíko kɩḿ.»
2 e lhe perguntaram: — Diga-nos com que autoridade você faz estas coisas? Ou quem lhe deu esta autoridade?
3 Yeésu woobúsi wɛ sɩsɩ: «Mɔ́ɔ́ ɖʊɖɔ mɔ́nbɔɔzɩ́ mɩ́ɩ tɔ́m. Ivééri ma.
3 Jesus respondeu:
4 Weení weegédíri ná Yaayá ɩkɔ́nɩ ilíri ɩráa lɩ́m-daá ɩsɔ wɛ túúbá lɩ́m. Ɩsɔ́ɔ yáá ɩráa.»
4 O batismo de João era do céu ou dos homens?
5 Ngɛ baala ná ɖamá sááwʊ́ra bɔtɔ́ ɖamá sɩsɩ: «A ɖɔ́ɔ́dɔ́ sɩsɩ Ɩsɔ́ɔ, wɔ́ndɔ́m ɖáa sɩsɩ: “Ngbaalá mɩ́dálá yɩ yaraɖá.”
5 Então discutiram entre si: — Se dissermos: “Do céu”, ele dirá: “Por que não acreditaram nele?”
6 A ngʊ́ ɖɔ́ɔ́dɔ́ sɩsɩ ɩráa, zamɔ́ɔ wɔ́nÿɔwʊ́ʊ ɖáa bɔ́ ɖɩsɩ́, káma, barɩ́ŋa beeɖéézi sɩsɩ Yaayá kɛ́ɛ anɖébi gɛ.»
6 Mas, se dissermos: “Dos homens”, o povo todo nos apedrejará, porque está convicto de que João era profeta.
7 Ngɛ boobúsi Yeésu sɩsɩ: «Ɖádátɩ́lɩ́ weení weegédíri yɩ nɛ́.»
7 Por fim, responderam que não sabiam de onde era.
8 Yeésu ɖʊɖɔ wɔɔdɔ́ wɛ sɩsɩ: «Mɔ́ɔ́ ɖʊɖɔ médénveeri mɩ́ɩ yíko wenkí mánlanáa tɩmɛ́ ana nɛ́.»
8 E Jesus lhes disse:
9 Bɩlɛ́ bʊwɔ́rɔ́ gɛ Yeésu waaŋmatɩná zamɔ́ɔ na tɔmgɛɛzɩrɛ sɩsɩ: «Fɔɔ́-dʊ́ʊ naárʊ wooɖuu ná víinyi tiyísi. Ngɛ wɔɔgbɔ́ɔ fɔɔ́ kɛḿ icéle wenbá bánvarɩ́m víinyi nɛ́ bɩka ɩɖɛ́ɛ nɩ́bááwʊ sɩ ikéleeri.
9 A seguir, Jesus passou a contar ao povo esta parábola:
10 Víinyi bíya kɔrɩ́ɩ-dɛ́ɛ sáátɩ waadála nɛ́, ngɛ weedíri ɩdɛ́ɛ bɔwʊtá-dʊ́ʊ kʊ́ɖʊḿ wenbá bánvarɩ́m víinyi nɛ́ bɔjɔ́ sɩsɩ íbo ɩkámʊ́ ɩmʊ́ ɩdɛ́ɛ ńbɩ ɩkɔ́gɔ́ná ɩmʊ́. Amá, bɛlɛ́ baabá gɛ bamá ɩdɛ́ɛ bɔwʊtá-dʊ́ʊ bɔkɔ́ɖɔ́ɔ yɩ ɩkábɩsɩ nʊ́ʊ́zɩ yéḿ.
10 No devido tempo, mandou um servo aos lavradores para que lhe dessem do fruto da vinha. Mas os lavradores, depois de espancá-lo, o despacharam de mãos vazias.
11 Ngɛ fɔɔ́-dʊ́ʊ weedétirí bɔwʊtá-dʊ́ʊ kɩ́falʊ́. Amá, wenbá bánvarɩ́m víinyi nɛ́, baabá gɛ bamá ɩlɛ́ ɖʊɖɔ, baɖʊ yɩ fɛɛrɛ́ bɔkɔ́ɖɔ́ɔ yɩ ɩkábɩsɩ nʊ́ʊ́zɩ yéḿ.
11 Em vista disso, enviou-lhes outro servo, mas também a este espancaram e, depois de insultá-lo, despacharam de mãos vazias.
12 Ngɛ fɔɔ́-dʊ́ʊ weedétirí bɔwʊtá-dʊ́ʊ toozo ńnɩ́. Ngɛ baadálaḿ bɩnɩ́ɩ ɩlɛ́ ɖʊɖɔ bɔkɔ́ɖɔ́ɔ yɩ.
12 Mandou ainda um terceiro; também a este, depois de feri-lo, expulsaram.
13 Ngɛ fɔɔ́-dʊ́ʊ sɩsɩ: “Nŋɩ́nɩ́ gɛ mánlám ɖɔ́. Méndiríi mebiyaalʊ́ máábá mɔ́zɔɔlɛ́ɛ yɩ nɛ́ gɛ, nabʊ́rʊ bánɖʊ́ʊ ɩlɛ́ gírímá.”
13 Então o dono da vinha disse: “Que farei? Enviarei o meu filho amado; talvez o respeitem.”
14 Amá, wenbá bánvarɩ́m víinyi nɛ́, baana biyaalʊ́ʊ nɛ́, ngɛ bɔɔdɔ́ ɖamá sɩsɩ: “Tííbí-dʊ́ʊ nbɩlɛ́! Ɩgɔ́nɩ! Ɖɩ́kʊ́ yɩ bɩka ɖɩkpɔ́ɔ tííbí.”
14 — Mas, quando os lavradores viram o filho, começaram a discutir entre si: “Este é o herdeiro; vamos matá-lo, para que a herança seja nossa.”
15 Ngɛ beegbí yɩ balɩɩná víinyi fɔɔ́ wɔ́rɔ́ bakágʊ́.»
15 E, lançando-o fora da vinha, o mataram.
16 Wɔ́ngɔnɩ́ ɩkʊ wɛ na ɩkpɔ́ɔ víinyi fɔɔ́ icéle kɩ́faláa.» Zamɔ́ɔ waanɩ́ɩ bɩlɛ́ nɛ́, ngɛ sɩsɩ: «Aayɩ́, Ɩsɔ́ɔ íkeyéle bɩlá bɩlɛ́ kɛtɛngɛrɛ.»
16 Virá, exterminará aqueles lavradores e entregará a vinha a outros. Ao ouvir isto, disseram: — Que tal não aconteça!
17 Amá, Yeésu wɛɛbɛ́ɛ́ŋ wɛ nɛ́, ngɛ sɩsɩ: «Ɩsɔ́ɔ-dɛ́ɛ Tɔ́m Tákaraɖá-daá ŋmáádɩ tɩna tugutoluú gɛ sɩsɩ wé.
17 Mas Jesus, com o olhar fixo neles, disse:
18 Weení ɩrɩ́ŋa sɩ ɩsála ɖɩrɔ nɛ́ wánbʊʊ́rɩ, a ngʊ́ ɖɩɩzála weení-rɔ nɛ́, ɖɩ́nnaŋ́ yɩ.»
18 Todo o que cair sobre esta pedra ficará em pedaços; e aquele sobre quem ela cair ficará reduzido a pó.
19 Ńna‑ńna gɛ Mará wɩlɩɖáa na Ɩsɔ́ɔ sarásɩ lanɖáa kʊ́bɔnáa wɔɔzɔ́ɔ́lɩ sɩsɩ bakpa Yeésu, amá, baanɩ́ɩ zamɔ́ɔ-dɛ́ɛ nɩdáárɛ. Baabá boyuú banɩ́ɩ sɩsɩ bɛḿ gɛ wɔɔdɔ́ waaŋmatɩná tɔmgɛɛzɩrɛ nɛ́.
19 Naquela mesma hora, os escribas e os principais sacerdotes procuravam prender Jesus, porque entenderam que ele havia contado essa parábola contra eles; mas temiam o povo.
20 Ńna gɛ baabáázɩ Yeésu cɔŋ́; ngɛ beedíri cɔŋɩráa bɩka bɛlɛ́ bánlám nyazɩ bɛgɛ́ɛ toovonúm-dɩnáa bɩlɛ́. Bɔzɔɔlɛ́ɛ bayɩ́ ɩnɔɔ́-jɔ́ na boyuú natɩ́rɩ ɩdɛ́ɛ ŋmatɩrɛ-daá bobuuná yɩ bɩka bakpa yɩ becéle laadɔ́ɔ-daá nɩ́baadɛɛrʊ́.
20 Eles passaram a vigiar Jesus. Enviaram espiões que se fingiam de justos para ver se o apanhavam em alguma palavra, a fim de entregá-lo à jurisdição e à autoridade do governador.
21 Bɛlɛ́ bɔɔbɔ́ɔ́zɩ yɩ sɩsɩ: «Kʊ́bɔnɩ́, ɖányɩ sɩsɩ toovonúm gɛ nyánŋmatɩ́ bɩka nyánwɩlɩ́ɩ kazɔ́ɔ, ngʊ́ bɩlɛ́ gɛ nyáábafɛ́yɩ́na naárʊ, amá, nyánwɩlɩ́ɩ Ɩsɔ́ɔ-dɛ́ɛ tɔ́m na toovonúm gɛ.
21 Então lhe perguntaram: — Mestre, sabemos que o senhor fala e ensina corretamente e não se deixa levar pela aparência das pessoas, mas ensina o caminho de Deus segundo a verdade.
22 Bɩlɛ́ nɛ́, feeri ɖáa wentí nyánmaazɩ́ tɔ́m tɩna tɩrɔ nɛ́: Bɩɩva nɩ́bááwʊ yáá bɩdafa sɩsɩ ɖɩ́fɛrɛ Róóma wúro kʊ́bɔnɩ́ lanpóo.»
22 É lícito pagar imposto a César ou não?
23 Amá, Yeésu nyɩ bɛdɛ́ɛ lɔ́nɩ-rɔ nɛ́, ngɛ sɩsɩ:
23 Mas Jesus, percebendo a artimanha deles, respondeu:
24 «Ɩwɩ́lɩ ma liideé mɩ́nvɛrɛnáa lanpóo nɛ́. Weení kʊjʊʊ́ na ɩyɩ́ɖɛ gɛ kɩrɔ.» Ngɛ boobúsi yɩ sɩsɩ: «Róóma wúro kʊ́bɔnɩ́ gɛ.»
24 — Mostrem-me um denário. De quem é a figura e a inscrição? Eles responderam: — De César. Então Jesus lhes disse:
25 Ńna gɛ Yeésu wɔɔdɔ́ wɛ sɩsɩ: «Ijéle Róóma wúro kʊ́bɔnɩ́ wenbí bɩgɛ́ɛ Róóma wúro kʊ́bɔnɩ́-dɛ́ɛ ńbɩ nɛ́, bɩka icéle Ɩsɔ́ɔ Ɩsɔ́ɔ-dɛ́ɛ ńbɩ.»
25 — Pois deem a César o que é de César e a Deus o que é de Deus.
26 Bodoyuú natɩ́rɩ ɩdɛ́ɛ ŋmatɩrɛ-daá bobuuná bakʊ ɩdɔ́m zamɔ́ɔ ɩzá-daá ńna. Hálɩ ɩdɛ́ɛ tɔ́m busí waalá wɛ bítí gɛ bosú tɔ́m.
26 Não puderam apanhá-lo em palavra alguma diante do povo; e, admirados da sua resposta, calaram-se.
27 Bʊwɔ́rɔ́ gɛ Sadusée ńba wenbá bɔ́ndɔ́m sɩsɩ ɩsɩɖáa ténveḿ nɛ́, boogóduu Yeésu-jɔ́ bɔbɔ́ɔ́zɩ yɩ sɩsɩ:
27 Chegando alguns dos saduceus, que dizem não haver ressurreição,
28 «Kʊ́bɔnɩ́, Múúsá wɔɔdɔ́ sɩsɩ a ɩrʊ́ abaalʊ́ talʊ́rʊ gɛ waazɩ́, bɩɩbɔ́ɔ́zɩ igoobú ɩfʊ́ leelú na ɩlʊ́rʊ bíya babɩ́sɩ koobúu weení waazɩ́ nɛ́ ɩdɛ́ɛ bíya.
28 perguntaram a Jesus: — Mestre, Moisés nos deixou escrito que, se um homem casado morrer sem deixar filhos, o irmão desse homem deve casar com a viúva e gerar descendentes para o falecido.
29 Ngʊ́ ɖɔ́ɔ́ ɖɛ́dɛ́ɛ, koobíya lʊbɛ wɛ ná. Kaɖaa ńnɩ́ wɔɔgbɔ́ɔ alʊ́ nɛ́ waazɩ́, ɩdalʊ́rʊ.
29 Ora, havia sete irmãos: o primeiro casou e morreu sem filhos;
30 Sɩɩlɛ ńnɩ́ waavʊ́ leelú,
30 o segundo
31 toozo ńnɩ́ ɩkpɔ́ɔ yɩ, bɩlɛ́ gɛ bɩɩlaaná hálɩ bɛdɛ́ɛ lʊbɛ basɩ́ bɩka báa kʊ́ɖʊḿ talʊ́rʊ.
31 e o terceiro também casaram com a viúva, e assim foi com os sete. Todos morreram sem deixar filhos.
32 Barɩ́ŋa baazɩ́ wɔ́rɔ́ nɛ́, ngɛ leelú ɖʊɖɔ waazɩ́.
32 Por fim, morreu também a mulher.
33 Tɔ́ɔ, ńŋɩnáa barɩ́ŋa bɔɔgbɔ́ɔ yɩ nɛ́, wɩ́rɛ wenɖé ɩsɩɖáa sɩ befé bɩlɛ́ nɛ́, badaá weení gɛ alʊ́ waalʊ́ ɖɔ́.»
33 Portanto, na ressurreição, de qual deles a mulher será esposa? Porque os sete casaram com ela.
34 Yeésu woobúsi wɛ sɩsɩ: «Ɖúúlínya kɩna kɩdaá gɛ aláa na abaaláa bɔ́ngbɔwʊ́ʊ ɖamá.
34 Jesus respondeu:
35 Amá, wenbá Ɩsɔ́ɔ weeɖéézi wɛ sɩsɩ bónÿuú ceré bɩka befé balɩ́ɩ ɩsɩɖáa-daá nɛ́ bɔ́dɔngbɔwʊ́ aláa yáá basáa abaaláa.
35 mas os que são considerados dignos de alcançar a era vindoura e a ressurreição dentre os mortos não casam, nem se dão em casamento.
36 Bɛlɛ́ bádándasɩḿ ɖʊɖɔ, káma, bɔjɔɔ́ɔ gɛ nyazɩ malááyɩ́kawá. Bɛgɛ́ɛ Ɩsɔ́ɔ biyaalɩnáa gɛ, káma, beevé balɩ́ɩ ɩsɩɖáa-daá.
36 Pois não podem mais morrer, porque são iguais aos anjos e são filhos de Deus, sendo filhos da ressurreição.
37 Múúsá waawɩ́lɩ bɩlɛ́ sɔɔzɔ́ɔ́zɩ-daá nimidʊlʊʊ́-dɛ́ɛ tɔ́m-daá sáátɩ wenkí waayáa Ɖádʊ́ʊ sɩsɩ Ibrahím na Ɩsaáka na Yaakúbu bɛdɛ́ɛ Ɩsɔ́ɔ nɛ́.
37 E que os mortos ressuscitam, Moisés o indicou no trecho referente à sarça, quando afirma que o Senhor é o Deus de Abraão, o Deus de Isaque e o Deus de Jacó.
38 Ɩsɔ́ɔ tɛkɛ́ɛ ɩsɩɖáa-dɛ́ɛ Ɩsɔ́ɔ, amá, weezíni-dɩnáa-dɛ́ɛ ńnɩ́ gɛ ɩgɛ́ɛ. Káma, ɩjɔ́ nɛ́ wenbá barɩ́ŋa bɛgɛ́ɛ ɩdɛ́ɛ ńba nɛ́ bɔwɛ weezuú-daá gɛ.»
38 Ora, Deus não é Deus de mortos, e sim de vivos; porque para ele todos vivem.
39 Ńna gɛ Mará wɩlɩɖáa nɛbɛ́rɛ wɔɔdɔ́ sɩsɩ: «Kʊ́bɔnɩ́, nyááŋmátɩ kazɔ́ɔ.»
39 Então alguns dos escribas disseram: — Boa resposta, Mestre!
40 Káma, bɩdɩ́ŋa-rɔ bodokúti boyuú wenbiré bɔbɔ́ɔ́zɩ yɩ tɔ́m natɩ́rɩ ɖʊɖɔ.
40 E não ousaram mais fazer perguntas a Jesus.
41 Yeésu wɔɔdɔ́ wɛ sɩsɩ: «Nŋɩ́nɩ́ gɛ ɩráa wánbɩɩzɩ́ bɔtɔ́ sɩsɩ Lɛɛrʊ́ kɛ́ɛ Ɖáwʊɖa biyaalʊ́.
41 Mas Jesus lhes perguntou:
42 Káma, Ɖáwʊɖa tɩtɩŋa wɔɔdɔ́ Yéńdiwá-dɛ́ɛ tákaraɖá-daá sɩsɩ:
42 Pois o próprio Davi afirma no Livro dos Salmos:
43 hálɩ maɖʊ nbáɖaanáa nyɔ́nʊvɔ́-dɛ.’ ”
43 até que eu ponha
44 A bɩlɛ́ gɛ Ɖáwʊɖa waayáa yɩ sɩsɩ Ɩdʊ́ʊ, bɩɩlá nŋɩ́nɩ́ gɛ igúti ɩgɛ́ɛ ibiyaalʊ́ ɖʊɖɔ.»
44 — Portanto, Davi o chama de Senhor. Então como ele pode ser filho de Davi?
45 Bɩlɛ́ bʊwɔ́rɔ́ gɛ Yeésu waaŋmatɩná ɩwanbaaráa zamɔ́ɔ rɩ́ŋa kiwelesée yɩ nɛ́ kɩɩzá-daá sɩsɩ:
45 Quando todo o povo estava ouvindo, Jesus disse aos seus discípulos:
46 «Iguná laakáarɩ na Mará wɩlɩɖáa. Bɔzɔɔlɛ́ɛ béngilím bozóóna kpáyɩwá kʊ́bɔńdɩ bɩka ɖʊɖɔ bɔzɔɔlɛ́ɛ gɛ a bɛ́nzɛɛ́ wɛ zamɔ́ɔ-daá, bɔ́nɖɔɔzɩ́ wɛ. Kʊ́bɔɔ-ɖɩdáarɛ gɛ bɔɔzɔ́ɔ́lɩ cɔwʊ́ʊ Ɩsɔ́ɔ ɖaazɛɛɖɛ́ na ɖíínawá-daá.
46 — Cuidado com os escribas, que gostam de andar com vestes talares e muito apreciam as saudações nas praças, as primeiras cadeiras nas sinagogas e os primeiros lugares nos banquetes.
47 Bɛ́nlɛɛ́ leeláa-jɔ́ wenbí bɩrɩ́ŋa bɛlɛ́ bɔwɛná nɛ́, bɩka bánlám sʊlʊ́ńdɩ kɩ́bɩɩzɩ́tɩ na ɩráa ɩna wɛ. Bʊrɔɔzɩ́ gɛ bɛdɛ́ɛ nɩgbamʊʊ́ fɔ́m wánbá bɩlá ɖóni.»
47 Eles devoram as casas das viúvas e, para o justificar, fazem longas orações. Estes sofrerão juízo muito mais severo.
Atalhos do teclado
- Capítulo anterior←
- Próximo capítulo→
- Versículo anteriork
- Próximo versículoj
- Limpar seleçãoEsc
- Esta ajuda?
Estude este capítulo no WhatsApp
Peça à IA da Bíblia Fala para explicar Lucas 20, comparar traduções ou montar um estudo — tudo direto pelo WhatsApp.