Jó 6
Hungarian Version (HUN) vs NAA
1 Jób pedig felele, és monda:
1 Então Jó respondeu:
2 Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
2 “Ah! Se a minha queixa, de fato, pudesse ser pesada, e contra ela, numa balança, se pusesse a minha miséria,
3 Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
3 esta, na verdade, pesaria mais que a areia dos mares. Por isso é que as minhas palavras foram precipitadas.
4 Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
4 Porque as flechas do Todo-Poderoso estão cravadas em mim, e o meu espírito sorve o veneno delas; os terrores de Deus se armam contra mim.
5 Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bõg-é az ökör az õ abrakja mellett?
5 Será que o jumento selvagem zurra quando está junto à relva? Ou será que o boi berra junto ao seu pasto?
6 Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
6 Pode-se comer sem sal o que é insípido? Ou haverá sabor na clara do ovo?
7 Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
7 Aquilo que a minha alma recusava tocar, isso é agora a minha comida repugnante.”
8 Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
8 “Quem dera que se cumprisse o meu pedido, e que Deus me concedesse o que desejo!
9 És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!
9 Que fosse do agrado de Deus esmagar-me, que soltasse a sua mão e acabasse comigo!
10 Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
10 Isto ainda seria a minha consolação, e eu saltaria de contente na minha dor, que é implacável; porque não tenho negado as palavras do Santo.
11 Micsoda az én erõm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtõztessem magam?!
11 Por que esperar, se já não tenho forças? Por que prolongar a vida, se o meu fim é certo?
12 Kövek ereje-é az én erõm, avagy az én testem aczélból van-é?
12 Por acaso a minha força é a força da pedra? Ou é de bronze a minha carne?
13 Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tõlem?!
13 Não encontro socorro em mim mesmo; foram afastados de mim os meus recursos.”
14 A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
14 “Ao aflito deve o amigo mostrar compaixão, mesmo ao que abandonou o temor do Todo-Poderoso.
15 Atyámfiai hûtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.
15 Meus irmãos me enganaram; são como um ribeiro, como a torrente que transborda no vale,
16 A melyek szennyesek a jégtõl, a melyekben [olvadt] hó hömpölyög;
16 turvada com o gelo e com a neve que nela se esconde,
17 Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hõség miatt fenékig száradnak.
17 torrente que seca quando o tempo aquece, e que no calor desaparece do seu lugar.
18 Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba [utánok] és elvesznek.
18 As caravanas se desviam dos seus caminhos, sobem para lugares desolados e perecem.
19 Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
19 As caravanas de Temá procuram essa torrente, os viajantes de Sabá por ela suspiram.
20 Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
20 Ficam envergonhados por terem confiado; quando chegam ali, ficam decepcionados.
21 Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
21 Assim também vocês não me ajudaram em nada; veem os meus males e ficam com medo.
22 Hát mondtam-é: adjatok nékem [valamit,] és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
22 Por acaso pedi que me dessem recompensa? Ou que da riqueza de vocês me trouxessem algum presente?
23 Szabadítsatok ki engem az ellenség kezébõl, és a hatalmasok kezébõl vegyetek ki engem?
23 Será que pedi que me livrassem do poder do opressor? Ou que me resgatassem das mãos dos tiranos?”
24 Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.
24 “Ensinem-me, e eu me calarei; mostrem-me em que tenho errado.
25 Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
25 Como são persuasivas as palavras retas! Mas o que é que a repreensão de vocês repreende?
26 Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
26 Por acaso vocês pensam em reprovar as minhas palavras, ditas por um desesperado ao vento?
27 Még az árvának is néki esnétek, és [sírt] ásnátok a ti barátotoknak is?!
27 Até sobre um órfão vocês lançariam sortes e seriam capazes de vender um amigo!
28 Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
28 Agora, pois, tenham a bondade de olhar para mim e vejam que não estou mentindo na cara de vocês.
29 Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.
29 Por favor, mudem de parecer, e que não haja injustiça; mudem de parecer, e a justiça da minha causa triunfará.
30 Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?
30 Há iniquidade em meus lábios? Será que a minha boca não consegue discernir coisas perniciosas?”
Atalhos do teclado
- Capítulo anterior←
- Próximo capítulo→
- Versículo anteriork
- Próximo versículoj
- Limpar seleçãoEsc
- Esta ajuda?
Estude este capítulo no WhatsApp
Peça à IA da Bíblia Fala para explicar Jó 6, comparar traduções ou montar um estudo — tudo direto pelo WhatsApp.