Jó 3
Hungarian Version (HUN) vs BKJ
1 Ezután megnyitá Jób az õ száját, és megátkozá az õ napját.
1 Depois disso, abriu Jó a sua boca, e amaldiçoou o seu dia.
2 És szóla Jób, és monda:
2 E Jó falou, e disse:
3 Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.
3 Pereça o dia em que eu nasci, e a noite em que se disse: Foi concebido um filho homem.
4 Az a nap legyen sötétség, ne törõdjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.
4 Que aquele dia seja trevas; que Deus não o considere lá de cima, nem permita que a luz brilhe sobre ele.
5 Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; [a] felhõ lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.
5 Que as trevas e a sombra da morte o maculem; que uma nuvem habite sobre ele, e que a escuridão do dia o aterrorize.
6 Az az éjszaka! Sûrû sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendõnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.
6 Quanto àquela noite, que a escuridão agarre-se a ela; que ela não se alegre entre os dias do ano; que não entre no número dos meses.
7 Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.
7 Ah! Que aquela noite seja solitária, e nenhuma voz de júbilo entre nela.
8 Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.
8 Amaldiçoem-na aqueles que amaldiçoam o dia, que estão prontos para levantar o seu pranto.
9 Sötétüljenek el az õ estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!
9 Escureçam-se as estrelas do seu crepúsculo; que procure a luz, e não tenha nenhuma; nem veja o alvorecer do dia,
10 Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elõl a nyomorúságot.
10 porque não fechou as portas do útero de minha mãe; nem escondeu a tristeza de meus olhos.
11 Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?
11 Por que eu não morri desde o útero? Por que não entreguei o espírito quando saí do ventre?
12 Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlõkre, hogy szopjam?!
12 Por que me ampararam os joelhos? Ou por que os peitos me amamentaram?
13 Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék -
13 Porque agora eu deveria estar deitado e quieto; deveria ter dormido, e então eu estaria em descanso;
14 Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kõhalmokat építenek.
14 com os reis e conselheiros da terra, que edificaram lugares assolados para si mesmos;
15 Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.
15 ou com príncipes que possuíam ouro, que encheram suas casas com prata;
16 Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?
16 ou como em um oculto nascimento prematuro, eu não existiria; como os bebês que nunca viram a luz.
17 Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstõl, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.
17 Ali os perversos cessam de perturbar; e ali descansam os cansados.
18 A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.
18 Ali os prisioneiros descansam juntos; eles não ouvem a voz do opressor.
19 Kicsiny és nagy ott [egyenlõ,] és a szolga az õ urától szabad.
19 O pequeno e o grande estão lá; e o servo é livre de seu senhor.
20 Mért is ad [Isten] a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivûeknek?
20 Por que se dá luz ao infeliz, e vida aos amargurados de alma?
21 A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.
21 Que anseiam pela morte, mas ela não vem; e cavam por ela mais do que por tesouros ocultos;
22 A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.
22 que regozijam grandemente, e ficam alegres quando conseguem encontrar a sepultura?
23 A férfiúnak, a ki útvesztõbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.
23 Por que se dá luz ao homem, cujo caminho é oculto, e a quem Deus encobriu com sebe?
24 Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.
24 Porque em lugar da minha comida, vem meu suspiro, e os meus rugidos se derramam como as águas.
25 Mert a mitõl remegve remegtem, az jöve reám, és a mitõl rettegtem, az esék rajtam.
25 Porque aquilo que eu grandemente temia me sobreveio; e aquilo o que eu receava me sobreveio.
26 Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.
26 Eu não estive em segurança, nem tive descanso, e nem estava tranquilo; ainda assim, a tribulação veio.
Atalhos do teclado
- Capítulo anterior←
- Próximo capítulo→
- Versículo anteriork
- Próximo versículoj
- Limpar seleçãoEsc
- Esta ajuda?
Estude este capítulo no WhatsApp
Peça à IA da Bíblia Fala para explicar Jó 3, comparar traduções ou montar um estudo — tudo direto pelo WhatsApp.