Marcos 9
bkw (BKW) vs NAA
1 Wɔ gwaa Yezu baazɛke náá: «Tsɛɛtsɛ nɛ tsɛɛtsɛ, mɛ lɛɛ bin ɛ́ náá: Bɛdhiiti bot tɔ sama bi di'aak aanàkwaagwyɛ, bɔɔ ààbee dáa Ɛyoŋ ɛ Zɛɛb aazyɛ nɛ eghɛŋ ɛ.»
1 Dizia-lhes ainda:
2 Bhii ye nadhaa tyee mɛlu mɛtɛn nɛ wat ɛ, Yezu eezɛnɔɔ Pyɛɛd, nɛ Zak zɛnɔɔ Zaŋ, nyɛ zokazɛbyet nɛ nɔɔ kɔ boo ɛtsok pɛ bɛ nadi bɔɔ bɛ ɛmet ɛ. Nyɛ zokazɛswoola bhwoob é mis mɔɔ.
2 Seis dias depois, Jesus tomou consigo Pedro, Tiago e João e os levou, em particular, a sós, a um alto monte. E Jesus foi transfigurado diante deles.
3 Ekaad bɛ moo puu ɛkasɛpe, mbi mɛkas mɛ wat di ààbɛ nɛ mbi sonok gekaa nɛ yɛ pɛ kɔ bɔs ɛ.
3 As suas roupas se tornaram resplandecentes, de um branco muito intenso, como nenhum lavandeiro no mundo as poderia alvejar.
4 Batsa deenek, bɛdjekel kasɛka ɛ́ Eli bɛ nɛ Moiiz moo lɛɛ elɛŋ nɛ Yezu.
4 E lhes apareceu Elias com Moisés, e estavam falando com Jesus.
5 Wɔ gwaa, Pyɛɛd zɛke nɛ Yezu náá: «Lyoel, ɛnyɔ náá, mena dika wak. Djhoosumka epɛt elɛl: wat yɔ, yak yɛ Moiiz, dhiiti wat yɛ Eli.»
5 Então Pedro, tomando a palavra, disse a Jesus: — Mestre, bom é estarmos aqui. Façamos três tendas: uma para o senhor, outra para Moisés e outra para Elias.
6 Nyɛ nadi ɛ́, ààgu sa nyɛ nadi elii ɛ́, etɛɛ náá, bɛbebwol naadyeebamɛt bɛ nɛ bɔn nyɛɛg ɛlyelɛpe.
6 Pois não sabia o que dizer, por estarem eles apavorados.
7 Eguud zokazɛsul, wɔ gwaa, ye zɛkala kɔ lɔɔ, butal bɛ. Tɔ eguud binek, wɔ gwaa dhiiti gwood zɛgék, é ke náá: «Nwyak ɛ́ mɔn'am mɛ dyeebakwyɛl ɔ. Bi ɛ́ gwak nyɛ!»
7 A seguir, veio uma nuvem que os envolveu; e dela veio uma voz que dizia: — Este é o meu Filho amado; escutem o que ele diz!
8 É di'enek wat, bɛdjekel moo tin é gwyák é mengwoob mɔɔ, bɛ kadi ɛ́, ààkabaabee mot. Ye nazokalik ɛ́ Yezu nyɛ ɛmet.
8 E, de repente, olhando ao redor, não viram mais ninguém com eles, a não ser Jesus.
9 Dáa bɛ nadi ewyeed ɛtsok ɛ, Yezu eezɛke nɛ bɛdjekel bɛ náá: «Sa mot ààlɛɛ mot sa bi bee ɛ, kana dwoo ɛlak mos, kɛyaka nɛ dwoo Sɛɛŋɛlɛ Mɔn Mot aagom ɛ.»
9 Ao descerem do monte, Jesus lhes ordenou que não divulgassem as coisas que tinham visto, até o dia em que o Filho do Homem ressuscitasse dentre os mortos.
10 Bɛ naamɛt mɛkpa menek djas, bɛ moo tin esɔs pak'ɔɔ náá: «Nyɛ kwyɛl ɛlɛɛ yé dum nɛ “ɛgom bhis ɛsyee”?»
10 Eles guardaram a recomendação, perguntando uns aos outros o que seria esse ressuscitar dentre os mortos.
11 Bhii tak, bɛ eezɛdji Yezu náá: «Étɛp yé bɛghaŋ ɛ mɛkana mɛ etsi di elɛɛ náá: ye goka ɛ́ Eli pookonyɛl ɛzyɛ ɛsok?»
11 Então perguntaram a Jesus: — Por que os escribas dizem ser necessário que Elias venha primeiro?
12 Nyɛ eezɛbɔɔza nɛ nɔɔ náá: «Tsɛɛtsɛ, ye goka ɛ́ náá, Eli pookozyɛ ɛsok étɛp nyɛ neezɛkoobal esesɛɛ djas. “Haa”, étɛp yé ekwyala ɛ Zɛɛb di baalɛɛ náá, ye goka, Sɛɛŋɛlɛ Mɔn Mot zukaa ɛlyelɛpe, náá nyɛ waabhinaa?
12 Jesus respondeu:
13 Yɛ bɛ mam ɔɔ, betka mɛ lɛɛ bin náá: Eli eezezyɛ, kabela ɛ́, bot eesa nyɛ dáa bɛ nakwos ɛ, dáa mɛkpa ɛ Zɛɛb di ekwyala, dum nɛ nɛ ɛ.»
13 Eu, porém, lhes digo que Elias já veio, e fizeram com ele tudo o que quiseram, como está escrito a respeito dele.
14 Dáa bɛ nakakum é di bɛdhiiti bɛdjekel nalik ɔ bɛ kabela ɛ́, zukamwaa nɛ mot, nɛ bɛghaŋ ɛ mɛkana mɛ etsi kuku ɛbwak é suu mɛso.
14 Quando eles se aproximaram dos outros discípulos, viram numerosa multidão ao redor deles e os escribas discutindo com eles.
15 Beea bot nabee Yezu ɛ, ye nabɛ ɛ́, bɛ naadyeebadjoka, bɛ eezɛsum ekaab, bɛ neekɛ swos nyɛ.
15 E logo toda a multidão, ao ver Jesus, ficou surpresa e, correndo até ele, o saudava.
16 Yezu eezɛdji bɛdjekel bɛ náá: «Ye ɛ́ mɛso mɛ yé bi di esuu, bi nɛ bɛ nɔɔ?»
16 Então Jesus perguntou:
17 Wɔ gwaa mot ngɔt tɔ ɛdhuu ɛ bot binɔk zɛke nɛ nɛ náá: «Lyoel, mɛ eezyɛ nɛ mɔn'am etɛɛ náá, mbee sisim ɛpedhek nyɛ, nyɛ ààlii.
17 E um, do meio da multidão, respondeu: — Mestre, eu trouxe até o senhor o meu filho, que está possuído de um espírito mudo;
18 Mbee sisim tak zoghɛɛ nyɛ é edi djas, ghɛɛg nyɛ é bɔs, mɛwyil é nuub, mɔn kwaal mɛtsok, mɔn nyel kaada dáa muu. Mɛ ɛ́ booke nɛ bɛdjekel bɔ náá, bɛ sɔ mbee sisim tak. Bɛ ààpakwak yɛ.»
18 e este, sempre que se apossa dele, lança-o por terra, e ele espuma, range os dentes e vai definhando. Pedi aos seus discípulos que o expulsassem, mas eles não puderam.
19 Tin, wɔ gwaa Yezu zɛke nɛ nɔɔ náá: «Bi ɛ́ bot ɛ di ààdum koŋ nɛ Zɛɛb ɔ! Mena kalikeka é di wat mɛlu mɛdhen? Ye kabaalik mɛlu mɛdhen mɛ di egoka nɛ ɛmaad ɛ bin? Dhaaka mɛ nɛ mɔn'enɔk wak.»
19 Então Jesus exclamou:
20 Bhii tak, bɛ eezɛzyɛ nyɛ nɛ mɔn tak. Beea mbee sisim nabee Yezu ɛ, wɔ gwaa, nyɛ zɛdheeg mɔn'enɔk ɛlyelɛpe «buku-buku». Nyɛ eezɛghaaga si, nyɛ moo boola si, mɛdheed ewyis é nuub.
20 E eles o trouxeram. Quando ele viu Jesus, o espírito imediatamente agitou o menino com violência, e, caindo ele por terra, revolvia-se espumando.
21 Tin, Yezu eezɛdji sɛɛg mɔn'enɔk náá: «Mɔn'ak moo nɛ ɛbil ɛbɛ́ ɛlak mos mɛlu mɛdhen?» Sɛɛg mɔn nɛ nɛ náá: «Kana edhɔma bɛ, kɛyaka nɛ dwoo pan mos'ak.
21 Jesus perguntou ao pai do menino: O pai respondeu: — Desde a infância;
22 É dhiiti tyɛ, mbee sisim ɛpezyeegal nyɛ tɔ du, yak tyɛ tɔ dii étɛp nyɛ neegwyɛ. “Yaayee!” Geka bis ghoŋ, tsika bis, wɔ di nɛ ghwyil ɛsa ɔ!»
22 e muitas vezes o tem lançado no fogo e na água, para o matar. Mas, se o senhor pode fazer alguma coisa, tenha compaixão de nós e ajude-nos.
23 Wɔ gwaa Yezu zɛbɔɔza nɛ nɛ náá: «Étɛp yé wɔ ke náá: “Wɔ di nɛ ghwyil ɛsa ɔɔ.” Ghuna ye ɛ́ náá, mot ɛ dum koŋ nɛ Zɛɛb ɔɔ, esa djas nyɛ aawaab ɛ, nyɛ waabela.»
23 Ao que Jesus respondeu:
24 É di'enek wat, sɛɛg mɔn'enɔk eezɛtsim ɛlyelɛpe. Nyɛy náá: «Mɛ eedum koŋ. Kwyeea mɛ etɛɛ náá, mɛ neewa lyem tɔ ɛmyaal ɛnyɔɛpe!»
24 E imediatamente o pai do menino exclamou: — Eu creio! Ajude-me na minha falta de fé!
25 Dáa Yezu nabee ɛdhuu ɛ bot ezyɛ ekaab pɛ kyee bɛ nadi ɛ́, nyɛ eezɛbhɛm mbee sisim. Nyɛy nɛ nɛ náá: «Wɔy sisim di ediyal bot mɛlɔ nɛ enuub ɔ, ye ɛ́ mam ɛ di eke nɛ nɔ náá: Wyisa tɔ nyel mɔn'ak. Sa wɔ ààbaabula tɔ lɛ!»
25 Vendo Jesus que muita gente estava se reunindo, repreendeu o espírito imundo, dizendo-lhe:
26 Wɔ gwaa, mbee sisim zɛbo boo tsim, zɛdheeg mɔn'enɔk ɛlyelɛpe. É di tak, mbee sisim tak eezɛwyis, mɔn tak moo tin dáa muu, sa náá, bot ɛ nadi tin ɔ, ke náá: «Nyɛ eegwyɛ!»
26 E ele, gritando e agitando-o muito, saiu, deixando-o como se estivesse morto, a ponto de muitos dizerem: — Morreu.
27 Tin, Yezu eezɛmɛt nyɛ é mbɔ, zɛwyɛl nyɛ, mɔn tak eezɛtyaa tetel.
27 Mas Jesus, tomando-o pela mão, o ergueu, e ele se levantou.
28 É sok Yezu nazɛni tɔ ndjaa bɛ nɛ bɛdjekel bɛ bɔɔ bɛ ɛmet ɛ, bɛdjekel eezɛdji nyɛ náá: «Étɛp yé bis di ààkwak ɛsɔ mbee sisim tak?»
28 Quando Jesus entrou em casa, os seus discípulos lhe perguntaram em particular: — Por que nós não pudemos expulsá-lo?
29 Yezu eezɛbɔɔza nɛ nɔɔ náá: «Mbi esisim binek wyis ɛ́, ye ɛ́ bɛ náá, wɔ nɛ djaala Zɛɛb ɛbuɛpe ɔ.»
29 Jesus respondeu:
30 Bɛ eezɛdus tin, wɔ gwaa, bɛ zɛtsaal kyee dik Ghalile djas. Yezu nabɛ ààkwyɛl náá, bot gu pɛ nyɛ nadi ɛ.
30 E, tendo saído dali, passavam pela Galileia, e Jesus não queria que ninguém o soubesse,
31 Etɛɛ náá, nyɛ nadi elyo bɛdjekel bɛ. Nyɛy nɛ nɔɔ náá: «Sɛɛŋɛlɛ Mɔn Mot ɛ́ waakaaa é mɛmbɔ mɛ bot ɛ mesyem. Bhii tak, bɛ waagó nyɛ. Mɛlu mɛlɛl bhii tak, nyɛ waagom.»
31 porque ensinava os seus discípulos e lhes dizia:
32 Tin, bɛdjekel nabɛ ɛ́, ààmɛt lo etɛp ee nyɛ nadi elɛɛ bɛ ɛ. Bɛ nadi ɛ́, nɛ bwoo ɛdji nyɛ etɛp binek djas.
32 Eles, porém, não compreendiam isto e tinham medo de perguntar.
33 Bɛ eezɛkum pɛ Kapɛlnaum. Dáa bɛ nadi tɔ ndjaŋ ɛ, Yezu eezɛdji bɛdjekel bɛ náá: «Mɛso mɛ yé bi di esuu ze ɛ ze?»
33 Chegaram, então, a Cafarnaum. Estando em casa, Jesus perguntou aos discípulos:
34 Bɔɔ djas «kup», ààlii, bela tin náá, ze ɛ ze bɛ nadi esuu mɛso dum nɛ etooba.
34 Mas eles se calaram, porque, no caminho, tinham discutido entre si sobre quem era o maior.
35 Tin, Yezu eezɛdisi, bhii tak, nyɛ eezɛdjóo bɛdjekel bɛ kam nɛ bɛbá. Nyɛy nɛ nɔɔ náá: «Mot ɛ kwyɛl etooba ɔɔ, ye goka ɛ́ nyɛ di mot ɛbhis tɔ bɛsɔ djas. Nyɛ di mot-mɛsa mɛ bɛsɔ djas.»
35 E Jesus, assentando-se, chamou os doze e lhes disse:
36 Bhii tak nyɛ eezɛnɔɔ dhiiti mɔɔ dhyeeb, nɛɛg nyɛ kuku ɛbwak ɛ lɔɔ. Nyɛ eezɛbeedal nyɛ. Bhii tak, nyɛ eezɛke nɛ nɔɔ náá:
36 Trazendo uma criança, colocou-a no meio deles e, tomando-a nos braços, disse-lhes:
37 «Mot aamyaal mɔɔ dhyeeb dáak kɔ ɛsu ɛ kwyɛl nyɛ di nɛ yɛ nɛ nam ɔɔ, ye ɛ́ mam mɛ ɛmet ɛ nyɛ myaal. Mot aamyaal mɛ ɔɔ, nyɛ ààpamyaal mam mɛ ɛmet. Nyɛ myaal ɛ́ dɔɔ nɛ mot nadhis mɛ ɔ.»
37 — Quem receber uma criança, tal como esta, em meu nome, recebe a mim; e quem receber a mim, não é a mim que recebe, mas aquele que me enviou.
38 Zaŋ eezɛke nɛ Yezu náá: «Lyoel, bis eebee dhiiti mot esɔ embee esisim nɛ din ɛ lɔ. Bis eekoolyak nyɛ, etɛɛ náá, nyɛ ààkɛ lɔɔg wat mena nɛ bɛ nɔɔ.»
38 João disse a Jesus: — Mestre, vimos um homem que expulsava demônios em seu nome, mas nós o proibimos de fazer isso, porque não nos seguia.
39 Tin, Yezu zɛbɔɔza nɛ nɔɔ náá: «Sa mot ààlyak nyɛ, etɛɛ náá, ye tok nɛ mot aasa endem e mɛbwala nɛ din ɛ lam é di'enek wat, da nyɛ ɛ́ byak mɛ.
39 Mas Jesus respondeu:
40 Etɛɛ náá, mot ɛ́ di ààbhina mena ɔɔ, nyɛ ɛ́ mot'ena.
40 Pois quem não é contra nós é a favor de nós.
41 Tsɛɛtsɛ nɛ tsɛɛtsɛ, mɛ lɛɛ bin ɛ́ náá: Nɛ mot aazodjɛ bin djɛak nɛghu bɛɛlɛ mɛdii mɛ wat etɛɛ náá, bi ɛ́ bot ɛ Mɛsia ɔ, nyɛ waabela boo etuud.»
41 Pois aquele que lhes der de beber um copo de água, em meu nome, porque vocês são de Cristo, em verdade lhes digo que de modo nenhum perderá a sua recompensa.
42 «Mot ɛ́ di tyee boo ɛbɛk étɛp ɛkɔa tɔ mesyem ngɔt tɔ bɔn di dum koŋ nɛ nam ɔ, ye goka ɛ́ náá, bɛ tsel nyɛ boo ɛkok é tsuŋ, da bɛ ɛ́ lóo nyɛ tɔ dii mɛsɔn.
42 — E, se alguém fizer tropeçar um destes pequeninos que creem em mim, seria melhor para esse que uma grande pedra de moinho fosse pendurada ao seu pescoço e fosse jogado no mar.
43 Yɛ bɛ náá, mbɔ'ɔ di esa náá, wɔ kwyit mɛlu djas tɔ mesyem ɔɔ, tsaala yɛ. Ɛnyɔ náá, mot ni tɔ tsik na kɔm-kɔm nɛ mbɔ tsaala. Ɛbiyo kabɛ ɛ́ náá, wɔ di nɛ mɛmbɔ mɛmbá, da wɔ ɛ́ su tsik, da wɔ ɛ́ tɔ́, kɛdyak tɔ du na kɔm-kɔm. [
43 E, se a sua mão leva você a tropeçar, corte-a; pois é melhor você entrar aleijado na vida do que, tendo as duas mãos, ir para o inferno, para o fogo que nunca se apaga
44 Pɛ tɔ di di náá, elum ààgwyɛ ɛ, é di di náá, ngel du ààdim ɛ.]
44 [onde não lhes morre o verme, nem o fogo se apaga].
45 Yɛ bɛ náá, ko'ɔ di esa náá, wɔ gheekwye-kwyɛ mɛlu djas tɔ mesyem ɔɔ, ye goka ɛ́, wɔ tsaal yɛ. Ɛnyɔ náá, mot ni tɔ tsik na kɔm-kɔm nɛ ko tsaala. Ɛbiyo kabɛ ɛ́ náá, wɔ di nɛ mɛko mɛmbá, da wɔ ɛ́ su tsik, da wɔ ɛ́ tɔ́, kɛdyak tɔ du na kɔm-kɔm. [
45 E, se o seu pé leva você a tropeçar, corte-o; pois é melhor você entrar na vida aleijado do que, tendo os dois pés, ser lançado no inferno
46 ]
46 [onde não lhes morre o verme, nem o fogo se apaga].
47 Yɛ bɛ náá, dis ɛ lɔ ɛ́ di esa náá, wɔ gheekwye-kwyɛ mɛlu djas tɔ mesyem ɔɔ, ye goka ɛ́, wɔ dis yɛ. Ɛnyɔ náá, mot ni tɔ Ɛyoŋ ɛ Zɛɛb nɛ dis wat. Ɛbiyo kabɛ ɛ́ náá, wɔ di nɛ mis mɛmbá, da wɔ ɛ́ su Ɛyoŋ ɛ Zɛɛb, da wɔ ɛ́ tɔ́, kɛdyak tɔ du na kɔm-kɔm.
47 E, se um dos seus olhos leva você a tropeçar, arranque-o; pois é melhor você entrar no Reino de Deus com um olho só do que, tendo os dois, ser lançado no inferno,
48 Pɛ tɔ di di náá, “elum ààgwyɛ ɛ́, é di di náá, ngel du ààdim ɛ.”
48 onde não lhes morre o verme, nem o fogo se apaga.
49 Tin, yɛ aadi ɛ́, bot djas moo egwom zam du.
49 — Porque cada um será salgado com fogo.
50 «Mɛsɔn ɛ́ mbɛɛ sonok. Yɛ bɛ náá, mɛsɔn moo ɛ́, ààkagwom ɔɔ, “haa” ye saaa dáa, étɛp ye neebaagwom? Dika nɛ mɛsɔn tɔ len, da bi ɛ́ gwakel nɛ bot djas.»
50 O sal é bom; mas, se o sal vier a se tornar insípido, como lhe restaurar o sabor? Tenham sal em vocês mesmos e paz uns com os outros.
Atalhos do teclado
- Capítulo anterior←
- Próximo capítulo→
- Versículo anteriork
- Próximo versículoj
- Limpar seleçãoEsc
- Esta ajuda?
Estude este capítulo no WhatsApp
Peça à IA da Bíblia Fala para explicar Marcos 9, comparar traduções ou montar um estudo — tudo direto pelo WhatsApp.