Romanos 11
Ŋwɛ menomenyɛɛ́ mekɛ́ (ANVNT) vs ARA
1 Genó ɛyigé me ngigé gelú nnó, Nnó Ɛsɔwɔ ashya bɔɔ́ bií? Chao! Me mbɔɔ́ nlú muú Isrɛli, mpyáne Abraham. Ntane né ntoné Benjamɛn.
1 Pergunto, pois: terá Deus, porventura, rejeitado o seu povo? De modo nenhum! Porque eu também sou israelita da descendência de Abraão, da tribo de Benjamim.
2 Ɛsɔwɔ ashya fɔ́ bɔɔ́ bií abi ji abɔɔ́ ajyaá wɔ́. Ɛnyú delu danwú genó ɛyi mekomejɔɔ́ Ɛsɔwɔ ajɔɔ́ atome ne Ɛlija? Ji abɔ anɛmmyɛ mbaá Ɛsɔwɔ atɛne ukɔlɔ ne bɔɔ́ Isrɛli áké,
2 Deus não rejeitou o seu povo, a quem de antemão conheceu. Ou não sabeis o que a Escritura refere a respeito de Elias, como insta perante Deus contra Israel, dizendo:
3 “Ata, ɛbwɔ́ áwá bɔɔ́ ɛkpávé byɛɛ́, ámu uluɔ́ upɛ byɛɛ́, me nla membií ne, ákɛlege manwá me.”
3 Senhor, mataram os teus profetas, arrasaram os teus altares, e só eu fiquei, e procuram tirar-me a vida.
4 Ɛsɔwɔ ashuú ji meko aké ndé? Aké “Nwyaá dɛle bɔɔ́ ba akɛneama abi álá ato mano anógé Bal wɔ́.”
4 Que lhe disse, porém, a resposta divina? Reservei para mim sete mil homens, que não dobraram os joelhos diante de Baal.
5 Wyɛmbɔ ntó ne ɛlu fina. Ukɛɛ́ bɔɔ́ fɔ́ alu abi Ɛsɔwɔ ajyaá né ulɔɔ́ melu bií.
5 Assim, pois, também agora, no tempo de hoje, sobrevive um remanescente segundo a eleição da graça.
6 Mbɔgé ɛlé gétúgé ulɔɔ́ melu bií ne ji ajyaá bɔɔ́ nnó ábɛ́ abií, ɛbyɛnnó utɔɔ́ ulɔ́úlɔ́ fɔ́ wɔ́ upyɛɛ́ Ɛsɔwɔ ajyaá bɔɔ́ wɔ́. Mbɔgé ɛbɔ ɛbɛ lé gétúgé utɔɔ́ ulɔ́úlɔ́, ulɔɔ́ melu bií ufulé sé genó.
6 E, se é pela graça, já não é pelas obras; do contrário, a graça já não é graça.
7 Gɛ na ne mechɔ ɛwéna ɛlú. Genó ɛyigé bɔɔ́ Isrɛli ákɛle ne ɛfófó agɛ geji wɔ́. Bɔɔ́ abi Ɛsɔwɔ ajyaá ne agɛne geji. Ne abi álaá lu daŋgɛ ɛlé bɔɔ́ abi átoó makpo. Ákɛlegé fɔ́ manwú Ɛsɔwɔ agaré ɛbwɔ́ genó ɛyigé ji akɛlege nnó ɛbwɔ́ ápyɛ.
7 Que diremos, pois? O que Israel busca, isso não conseguiu; mas a eleição o alcançou; e os mais foram endurecidos,
8 Ɛlú wyɛ ndɛre ásamé né mmu ŋwɛ Ɛsɔwɔ nnó, “Ɛsɔwɔ apyɛɛ́ matɔɔ́ bwɔ́ ákwe genje kpaá tɛ fina. Achyɛ ɛbwɔ́ amɛ ayi alá ákágé gɛ genó ne matu ayi álá awuú mbaá.”
8 como está escrito: Deus lhes deu espírito de entorpecimento, olhos para não ver e ouvidos para não ouvir, até ao dia de hoje.
9 Dɛvid ajɔɔ́ ntó gefɔgé genó ɛyina aké, “Ɛchyɛ menyɛɛ́ ayi ɛbwɔ́ ányɛɛ́ gébégé ɛpaá ábwɔ́lé mataá ayi ɛbwɔ́ ámbɔɔ́ ákwene wyɛɛ́ ne ntaá ɛniné ɛbwɔ́ ákparege wyɛɛ́ ákwe ágɛ ɛfwyale.
9 E diz Davi: Torne-se-lhes a mesa em laço e armadilha, em tropeço e punição;
10 Ɛchyɛ amɛ́ agilé ɛbwɔ́ ágɛgé sé mbaá, meso ásɔɔ́ ɛbwɔ́, ne ɛfwyale ɛwé ɛbwɔ́ ágɛne ɛbɛ tɛ kwyakwya.”
10 escureçam-se-lhes os olhos, para que não vejam, e fiquem para sempre encurvadas as suas costas.
11 Me mmagé gií ŋkwɛ ayifɔ. Gébégé bɔɔ́ Isrɛli ákparé, nnó ákwe, nnó nekwe ɛníne mbɔ nelu ɛniné ɛbwɔ́ álá ákágé kwilé sé tɛ́né? Chao! Ɛ́pɔ́ fɔ́ mbɔ néndé gabo ayi ɛbwɔ́ ápyɛɛ́, ápoó lé nnó bɔɔ́ abi álá pɔ́ bɔɔ́ Jus ágɛ meti ɛwé Ɛsɔwɔ aferege ɛbwɔ́ né ɛfwyale gabo, nnó ɛpyɛgé mbɔ bɔɔ́ Isrɛli áshyágé mambɛ ntó ɛké ɛbwɔ́.
11 Pergunto, pois: porventura, tropeçaram para que caíssem? De modo nenhum! Mas, pela sua transgressão, veio a salvação aos gentios, para pô-los em ciúmes.
12 Tɛ mbaá gabo ayi bɔɔ́ Isrɛli ápyɛɛ́ áchwɔ́ ne mejé mbaá bɔɔ́ mme, ne mankparé ayi ɛbwɔ́ ákparé áchwɔ́ ne gejamégé mejé mbaá bɔɔ́ abi álá pɔ́ bɔɔ́ Jus, fɛrege yɛ́ gejamégé mejé ɛwé ɛchwɔɔ́ nyɛ gébégé bɔɔ́ Jus abi álaá, áchogé nyɛ ne bɔɔ́ ako abi áfyɛ metɔɔ́ ne Kras.
12 Ora, se a transgressão deles redundou em riqueza para o mundo, e o seu abatimento, em riqueza para os gentios, quanto mais a sua plenitude!
13 Me njɔ́gé ne ɛnyú abi dela depɔ bɔɔ́ Jus. Tɛ mbaá me nlú ŋgbá Kras ɛta nyú, nkaá nnó utɔɔ́ bi Ɛsɔwɔ achyɛɛ́ me nnó mpyɛ uŋea gemɛ,
13 Dirijo-me a vós outros, que sois gentios! Visto, pois, que eu sou apóstolo dos gentios, glorifico o meu ministério,
14 mampyɛ nnó me ngɛ meti mpyɛ bɔɔ́ ba bɔɔ́ Jus, áshyágé mambɔ unó ulɔ́úlɔ́ ɛbi ɛnyú déwyaá, nnó ndɔ fɔ́ mpyɛge mbɔ Ɛsɔwɔ aferege nyɛ abifɔ né ɛfwyale gabo.
14 para ver se, de algum modo, posso incitar à emulação os do meu povo e salvar alguns deles.
15 Néndé gébégé Ɛsɔwɔ áshyá bɔɔ́ Jus, apyɛ bɔɔ́ mme meko abɛ né nesɔ ne ji. Ndɛre ɛlúmbɔ́, gébégé Ɛsɔwɔ asɛge nyɛ bɔɔ́ Jus nnó abɛ nesɔ ne ji, ɛbɛɛ́ mbɔ nyɛ nnó? Ɛbɛɛ́ ɛké ɛbwɔ́ abɔ ágboó ne ákere né geŋwá.
15 Porque, se o fato de terem sido eles rejeitados trouxe reconciliação ao mundo, que será o seu restabelecimento, senão vida dentre os mortos?
16 Mbɔgé maá gebage brɛd ɛyi mbɛ alu genóge ukpea, ɛbyɛnnó nto brɛd meko alu genóge ukpea. Ne mbɔgé maka genɔɔ́ álu genóge ukpea, ɛbyɛnnó mata genɔɔ́ ɛyigé mbɔntó álu ɛlé genóge ukpea.
16 E, se forem santas as primícias da massa, igualmente o será a sua totalidade; se for santa a raiz, também os ramos o serão.
17 Yɛ́mbɔ mbɔgé mata genɔɔ́ olif ɛyigé apɛne mata ayifɔ ákɔɔ́ ákwe, ɛlú ɛké bɔɔ́ Jus ne mbɔgé ásɛ mata genɔge olif ayi álá ápɛɛ́ wɔ́ ába né genɔɔ́ ɛyigé ápɛné, ɛlú ɛké ɛnyú abi déla pɔ́ bɔɔ́ Jus. Ndɛre mata yimbɔ ako ányuú manaá ami matanege né genɔge olif ɛyigé ápɛne pɛne, mbɔntó ne Ɛsɔwɔ achyɛge mejé mbaá bɔɔ́ bií ako.
17 Se, porém, alguns dos ramos foram quebrados, e tu, sendo oliveira brava, foste enxertado em meio deles e te tornaste participante da raiz e da seiva da oliveira,
18 Ɛ́kágé ɛnyú abi délu ɛké mataá genɔɔ́ áyi ábalé bále débyage bɔɔ́ abi álu ɛké mataá genɔɔ́ áyi ákɔɔ́ ákwene. Depɔ ne ula bi dédoó ɛbwɔ ɛwɔme. Ɛnyú fɔ́ wɔ́ dégbare makaka genɔɔ́ ɛyina wɔ́, ɛlé makaka jií ne ágbaré ɛnyú.
18 não te glories contra os ramos; porém, se te gloriares, sabe que não és tu que sustentas a raiz, mas a raiz, a ti.
19 Muú nyú fɔ ákágé jɔ́ aké, “Mataá genɔɔ́ yimbɔ ákɔɔ́ ákwe nnó me ngɛ meti ncho mmyɛ ne genɔɔ́ ɛyimbɔ.”
19 Dirás, pois: Alguns ramos foram quebrados, para que eu fosse enxertado.
20 Ɛlú wáwálé, yɛ́mbɔ, kaá nnó ɛbwɔ́ ákɔɔ́ ákwe gétúgé álá áfyɛɛ́ metɔɔ́ ne Jisɔs wɔ́ ne ɛnyú décho mmyɛ ne geji gétúgé défyɛɛ́ metɔɔ́ ne Kras. Ndɛre ɛlúmbɔ, ɛ́kágé dépyɛgé neŋa bɛgé ɛlé ne ɛfɔ metɔɔ́,
20 Bem! Pela sua incredulidade, foram quebrados; tu, porém, mediante a fé, estás firme. Não te ensoberbeças, mas teme.
21 néndé mbɔgé Ɛsɔwɔ agɛɛ́ nya fɔ́ meshwɛ mbaá bɔɔ́ Jus abi alu ɛké mata genɔɔ́ yimbɔ ajiambɔɔ́ wɔ́, défɛre nnó délyagé mamfyɛ metɔɔ́ ne Kras, ji agɛne ɛnyú meshwɛ?
21 Porque, se Deus não poupou os ramos naturais, também não te poupará.
22 Ndɛre ɛlúmbɔ, tege ulɔɔ́ melú Ɛsɔwɔ, ne chúchú ayi ji alɛrege bɔɔ́ abi ákwene. Yɛ́mbɔ ji alɛrege ɛnyú galɔ́gálɔ́ mbɔgé ɛnyú déké défyɛɛ́ wyɛ metɔɔ nnó ji alɛrege ɛnyú galɔ́gálɔ́. Yɛ́mbɔ mbɔgé ɛnyú dela défyɛɛ́ sé metɔɔ́ mbɔ, ji akɔrege ɛnyú áfomé.
22 Considerai, pois, a bondade e a severidade de Deus: para com os que caíram, severidade; mas, para contigo, a bondade de Deus, se nela permaneceres; doutra sorte, também tu serás cortado.
23 Ne yɛ́ bɔɔ́ Isrɛli abifɔ ályaágé manshyagé nnó áfyɛɛ́ fɔ́ metɔɔ́ ne Kras, Ɛsɔwɔ amagé sɛ nyɛ ɛbwɔ́ aba né malu ayi ɛbwɔ́ ábɔ́ alu mbɛmbɛ néndé Ɛsɔwɔ awyaá uto mamba ɛbwɔ́ wyɛɛ́.
23 Eles também, se não permanecerem na incredulidade, serão enxertados; pois Deus é poderoso para os enxertar de novo.
24 Mbɔgé ɛnyú bɔɔ́ abi álá pɔ́ bɔɔ́ Jus, ɛnyú abi delu ɛké mata genɔɔ́ olif ɛyigé álá apɛɛ́ wɔ́, ásɔ ɛnyú ába né genɔɔ́ olif ɛyigé apɛne pɛne, né gefɔɔ́ ɛyigé akwaá álá alu daŋgɛ, ndɛre Ɛsɔwɔ apyɛmbɔ, ɛlú wáwálé nnó asɛle nyɛ bɔɔ́ Isrɛli abi alu ɛké mata genɔɔ́ ɛyigémbɔ geji ambɔɔ́ ákere ába né genɔɔ́ ɛyigémbɔ?
24 Pois, se foste cortado da que, por natureza, era oliveira brava e, contra a natureza, enxertado em boa oliveira, quanto mais não serão enxertados na sua própria oliveira aqueles que são ramos naturais!
25 Aŋmɛ ba, genó gefɔ gelu bibií ɛyigé me nkɛlege nnó ɛnyú dékaá nnó ɛnyú déferege sé nnó dékaá dɔɔ́. Genó ɛyina gelu nnó bɔɔ́ Isrɛli abi átoó mekpo, atoó nyɛ fɔ́ tɛ kwyakwya. Ɛbwɔ́ átoó nyɛ wyɛ mekpo kpaá tɛ bɔɔ́ abi álá pɔ́ bɔɔ́ Jus, abi Ɛsɔwɔ ajyaá ákamege ne meti ɛwé Ɛsɔwɔ apyɛɛ́ bɔɔ́ átɛnege cho né mbɛ ushu wuú.
25 Porque não quero, irmãos, que ignoreis este mistério (para que não sejais presumidos em vós mesmos): que veio endurecimento em parte a Israel, até que haja entrado a plenitude dos gentios.
26 Na ne Ɛsɔwɔ aferege nyɛ bɔɔ́ Isrɛli ako né ɛfwyale, ndɛre ásamé né ŋwɛ Ɛsɔwɔ nnó, “Muú ayi aferege bɔɔ́ né ɛfwyale atanege nyɛ né Sayɔn, apyɛ upyáne Jakɔb ulyaá nchyɛ mampyɛge.”
26 E, assim, todo o Israel será salvo, como está escrito: Virá de Sião o Libertador e ele apartará de Jacó as impiedades.
27 Ásá ntó nnó Ata aké, “Gɛ menomenyɛɛ́ ɛwé me nyɛɛ́ nyɛ ne ɛbwɔ́ na gébégé njige nte gabo bwɔ́.”
27 Esta é a minha aliança com eles, quando eu tirar os seus pecados.
28 Né ɛgbɛ ɛwé abya melɔ́mélɔ́, bɔɔ́ Isrɛli alu bɔɔ́ mawámé Ɛsɔwɔ gétúgé áshyá ji né galɔ́gálɔ́ áwe nyú. Né ɛgbɛ ɛwé manjya bɔɔ́, Ɛsɔwɔ ajya ɛbwɔ́ néndé ji abɔ gejeé ne ɛbwɔ́ dɔɔ́ gétúgé genó ɛyigé anyɛ́meno nnó apyɛɛ́ ne ukwene antɛ bwɔ́.
28 Quanto ao evangelho, são eles inimigos por vossa causa; quanto, porém, à eleição, amados por causa dos patriarcas;
29 Mbɔ ne ɛlú néndé Ɛsɔwɔ akúgé muú, ne ájegé ji, genó gefɔ gepɔ ɛyi gekágé mankwɔré metɔɔ́ Ɛsɔwɔ.
29 porque os dons e a vocação de Deus são irrevogáveis.
30 Né ɛgbɛ ɛwé nyú, mbɛmbɛ ɛnyú debɔ déwuú fɔ́ ne Ɛsɔwɔ yɛ́mbɔ nana ji agɛné ɛnyú meshwɛ gétúgé bɔɔ́ Isrɛli álá áwuú fɔ́ ji.
30 Porque assim como vós também, outrora, fostes desobedientes a Deus, mas, agora, alcançastes misericórdia, à vista da desobediência deles,
31 Wyɛ né meti ɛwu gétúgé meshwɛ ayi Ɛsɔwɔ agɛne ɛnyú, nana bɔɔ́ Isrɛli ákɛlege fɔ́ manwú ne Ɛsɔwɔ. Ɛpyɛmbɔ nnó Ɛsɔwɔ ntó agɛne nyɛ ɛbwɔ́ meshwɛ.
31 assim também estes, agora, foram desobedientes, para que, igualmente, eles alcancem misericórdia, à vista da que vos foi concedida.
32 Ɛsɔwɔ apyɛ ɛbwɔ ako ábélégé fɔ́ mabɛ jií, ɛbwɔ́ álú ɛké bɔɔ́ denɔ abi meti ɛla ɛpɔ́ manlyaá gepugé denɔ. Ji apyɛmbɔ nnó ji agɛne bɔɔ́ ako meshwɛ.
32 Porque Deus a todos encerrou na desobediência, a fim de usar de misericórdia para com todos.
33 Ɛɛh Ɛsɔwɔ sé alɔ melu ne bɔɔ́ ako. Deŋga tií ne defɔɔ́ ɛtiré ji awyaá dépwɔ amu. Ndé muú akágé garé ula bi depɔ desɔgé ji meno? Ndé muú akágé ndɛre ji apyɛɛ́ depɔ tií?
33 Ó profundidade da riqueza, tanto da sabedoria como do conhecimento de Deus! Quão insondáveis são os seus juízos, e quão inescrutáveis, os seus caminhos!
34 Ɛlú wyɛ ndɛre ásamé né ŋwɛ Ɛsɔwɔ nnó, “Ndé muú akágé ufɛré Ɛsɔwɔ? Ne ndé muú akaá dɔɔ́ mambɛ muú ayi achyɛge ji majyɛɛ́?
34 Quem, pois, conheceu a mente do Senhor? Ou quem foi o seu conselheiro?
35 Ndé muú achyɛɛ́ mɛ ji ɛchyɛ nnó Ɛsɔwɔ ntó ashuú ji?”
35 Ou quem primeiro deu a ele para que lhe venha a ser restituído?
36 Ɛsɔwɔ ne akwyɛɛ́ yɛ́ndégenó ne ɛlé jií ne apyɛɛ́ nnó yɛ́ndégenó gekɛne, ne ɛlé getu jií ne yɛ́ndégenó gelu. Ŋgɔ abɛ ne ji tɛ kwyakwya ne kwyakwya Amɛn.
36 Porque dele, e por meio dele, e para ele são todas as coisas. A ele, pois, a glória eternamente. Amém!
Atalhos do teclado
- Capítulo anterior←
- Próximo capítulo→
- Versículo anteriork
- Próximo versículoj
- Limpar seleçãoEsc
- Esta ajuda?
Estude este capítulo no WhatsApp
Peça à IA da Bíblia Fala para explicar Romanos 11, comparar traduções ou montar um estudo — tudo direto pelo WhatsApp.