Lucas 24
Hungarian Bible (HUN_BIB) vs VC
1 A hét első napján kora reggel elmentek a sírhoz, és magukkal vitték az elkészített keneteket.
1 No primeiro dia da semana, muito cedo, dirigiram-se ao sepulcro com os aromas que haviam preparado.
2 A követ a sírról elhengerítve találták,
2 Acharam a pedra removida longe da abertura do sepulcro.
3 és amikor bementek, nem találták az Úr Jézus testét.
3 Entraram, mas não encontraram o corpo do Senhor Jesus.
4 Történt, hogy amikor ők ezen megdöbbentek, íme, két férfiú állt melléjük fényes öltözetben.
4 Não sabiam elas o que pensar, quando apareceram em frente delas dois personagens com vestes resplandecentes.
5 Ők pedig megrémülve arcukat a földre hajtották, azok ezt mondták nekik: „Miért keresitek a holtak között az élőt?
5 Como estivessem amedrontadas e voltassem o rosto para o chão, disseram-lhes eles: Por que buscais entre os mortos aquele que está vivo?
6 Nincs itt, hanem feltámadott. Emlékezzetek rá, hogyan beszélt nektek, amikor még Galileában volt:
6 Não está aqui, mas ressuscitou. Lembrai-vos de como ele vos disse, quando ainda estava na Galiléia:
7 Az Emberfiának bűnös emberek kezébe kell adatnia, és megfeszíttetnie, és a harmadik napon feltámadnia.“
7 O Filho do Homem deve ser entregue nas mãos dos pecadores e crucificado, mas ressuscitará ao terceiro dia.
8 Ekkor visszaemlékeztek az ő szavaira,
8 Então elas se lembraram das palavras de Jesus.
9 és visszatérve a sírtól, elmondták mindezt a tizenegynek és a többieknek.
9 Voltando do sepulcro, contaram tudo isso aos Onze e a todos os demais.
10 Velük volt a magdalai Mária, Johanna és a Jakab anyja Mária és más asszonyok is, akik mindezt elmondták az apostoloknak.
10 Eram elas Maria Madalena, Joana e Maria, mãe de Tiago; as outras suas amigas relataram aos apóstolos a mesma coisa.
11 De az ő szavukat csak üres beszédnek tartották, és nem hittek nekik.
11 Mas essas notícias pareciam-lhes como um delírio, e não lhes deram crédito.
12 Péter azonban felkelt, elfutott a sírhoz, és behajolva látta, hogy csak a lepedők vannak ott. Erre elment, és magában csodálkozott a történteken.
12 Contudo, Pedro correu ao sepulcro; inclinando-se para olhar, viu só os panos de linho na terra. Depois, retirou-se para a sua casa, admirado do que acontecera.
13 Tanítványai közül ketten ugyanazon a napon egy faluba mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan futamnyira volt, amelynek neve: Emmaus.
13 Nesse mesmo dia, dois discípulos caminhavam para uma aldeia chamada Emaús, distante de Jerusalém sessenta estádios.
14 Maguk között arról beszélgettek, amik történtek.
14 Iam falando um com o outro de tudo o que se tinha passado.
15 És történt, hogy amint beszélgettek, és egymástól kérdezősködtek, maga Jézus hozzájuk szegődött, és velük együtt ment az úton.
15 Enquanto iam conversando e discorrendo entre si, o mesmo Jesus aproximou-se deles e caminhava com eles.
16 De látásukat mintha valami akadályozta volna, nem ismerték fel őt.
16 Mas os olhos estavam-lhes como que vendados e não o reconheceram.
17 Ő pedig ezt mondta nekik: „Miről beszélgettek egymással útközben?“ Erre szomorúan megálltak.
17 Perguntou-lhes, então: De que estais falando pelo caminho, e por que estais tristes?
18 Megszólalt az egyik, akinek neve Kleopás, és ezt mondta neki: „Csak te vagy egyedül jövevény Jeruzsálemben, aki nem tudja, hogy mi történt ott ezekben a napokban?“
18 Um deles, chamado Cléofas, respondeu-lhe: És tu acaso o único forasteiro em Jerusalém que não sabe o que nela aconteceu estes dias?
19 Ő így szólt: „Mi történt?“ Azok ezt mondták neki: „Az, ami a názáreti Jézussal történt, aki próféta volt, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten, és az egész nép előtt,
19 Perguntou-lhes ele: Que foi? Disseram: A respeito de Jesus de Nazaré... Era um profeta poderoso em obras e palavras, diante de Deus e de todo o povo.
20 és mi módon adták őt a főpapok és főembereink halálos ítéletre, és megfeszítették őt.
20 Os nossos sumos sacerdotes e os nossos magistrados o entregaram para ser condenado à morte e o crucificaram.
21 Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, aki meg fogja váltani Izraelt. De mindezek már három napja történtek.
21 Nós esperávamos que fosse ele quem havia de restaurar Israel e agora, além de tudo isto, é hoje o terceiro dia que essas coisas sucederam.
22 Ezenfelül néhány közülünk való asszony is megrémített minket, akik kora reggel a sírnál voltak,
22 É verdade que algumas mulheres dentre nós nos alarmaram. Elas foram ao sepulcro, antes do nascer do sol;
23 és amikor nem találták ott a testét, hazajöttek, és azt mondták, hogy angyalok jelenését látták, akik azt mondták, hogy ő él.
23 e não tendo achado o seu corpo, voltaram, dizendo que tiveram uma visão de anjos, os quais asseguravam que está vivo.
24 El is mentek néhányan, akik velünk voltak, a sírhoz, és úgy találták, ahogy az asszonyok mondták. Őt azonban nem látták.“
24 Alguns dos nossos foram ao sepulcro e acharam assim como as mulheres tinham dito, mas a ele mesmo não viram.
25 Akkor ő így szólt hozzájuk: „Ó, balgatagok és rest szívűek arra, hogy elhiggyétek, amiket a próféták szóltak!
25 Jesus lhes disse: Ó gente sem inteligência! Como sois tardos de coração para crerdes em tudo o que anunciaram os profetas!
26 Hát nem ezeket kellett szenvednie a Krisztusnak, és így megdicsőülnie?“
26 Porventura não era necessário que Cristo sofresse essas coisas e assim entrasse na sua glória?
27 És Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban felőle megírattak.
27 E começando por Moisés, percorrendo todos os profetas, explicava-lhes o que dele se achava dito em todas as Escrituras.
28 Így értek el ahhoz a faluhoz, amelybe igyekeztek. Ő azonban úgy tett, mintha továbbmenne.
28 Aproximaram-se da aldeia para onde iam e ele fez como se quisesse passar adiante.
29 De azok unszolták, és kérték: „Maradj velünk, mert immár beesteledik, és a nap is lehanyatlott már.“ Bement tehát, hogy velük maradjon.
29 Mas eles forçaram-no a parar: Fica conosco, já é tarde e já declina o dia. Entrou então com eles.
30 És történt, amikor leült velük, vette a kenyeret, megáldotta és megszegte, és nekik adta.
30 Aconteceu que, estando sentado conjuntamente à mesa, ele tomou o pão, abençoou-o, partiu-o e serviu-lho.
31 Erre megnyílt a szemük, és felismerték őt, de ő eltűnt előlük.
31 Então se lhes abriram os olhos e o reconheceram... mas ele desapareceu.
32 Ekkor ezt mondták egymásnak: „Nem melegedett-e fel szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, és magyarázta nekünk az Írásokat?“
32 Diziam então um para o outro: Não se nos abrasava o coração, quando ele nos falava pelo caminho e nos explicava as Escrituras?
33 Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, és egybegyűlve találták a tizenegyet és azokat, akik velük voltak.
33 Levantaram-se na mesma hora e voltaram a Jerusalém. Aí acharam reunidos os Onze e os que com eles estavam.
34 Akik ezt mondták: „Valóban feltámadott az Úr, és megjelent Simonnak.“
34 Todos diziam: O Senhor ressuscitou verdadeiramente e apareceu a Simão.
35 Erre ők is elbeszélték, mi történt az úton, és hogyan ismerték őt fel a kenyér megszegéséről.
35 Eles, por sua parte, contaram o que lhes havia acontecido no caminho e como o tinham reconhecido ao partir o pão.
36 Miközben erről beszélgettek, Jézus maga megállt közöttük, és ezt mondta nekik: „Békesség néktek!“
36 Enquanto ainda falavam dessas coisas, Jesus apresentou-se no meio deles e disse-lhes: A paz esteja convosco!
37 Rémületükben és félelmükben azt hitték, hogy valami szellemet látnak.
37 Perturbados e espantados, pensaram estar vendo um espírito.
38 Ezt mondta nekik: „Miért rémültetek meg, és miért támad kétség szívetekben?
38 Mas ele lhes disse: Por que estais perturbados, e por que essas dúvidas nos vossos corações?
39 Nézzétek meg kezemet és lábamat, hogy valóban én vagyok. Tapintsatok meg, és lássatok, mert a szellemnek nincs húsa, csontja, s amint látjátok, nekem van!“
39 Vede minhas mãos e meus pés, sou eu mesmo; apalpai e vede: um espírito não tem carne nem ossos, como vedes que tenho.
40 Ezeket mondva megmutatta nekik kezét és lábát.
40 E, dizendo isso, mostrou-lhes as mãos e os pés.
41 Amikor pedig még mindig nem hittek örömükben, és csodálkoztak, ezt mondta nekik: „Van-e valami ennivalótok?“
41 Mas, vacilando eles ainda e estando transportados de alegria, perguntou: Tendes aqui alguma coisa para comer?
42 Ők pedig adtak neki egy darab sült halat.
42 Então ofereceram-lhe um pedaço de peixe assado.
43 Elvette, és előttük megette.
43 Ele tomou e comeu à vista deles.
44 Ezután ezt mondta nekik: „Ezek azok a beszédek, amelyeket szóltam nektek, amíg veletek voltam: Be kell teljesedni mindannak, amik megírattak énfelőlem Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban.“
44 Depois lhes disse: Isto é o que vos dizia quando ainda estava convosco: era necessário que se cumprisse tudo o que de mim está escrito na Lei de Moisés, nos profetas e nos Salmos.
45 Akkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat.
45 Abriu-lhes então o espírito, para que compreendessem as Escrituras, dizendo:
46 És ezt mondta nekik: „Így van megírva, így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon.
46 Assim é que está escrito, e assim era necessário que Cristo padecesse, mas que ressurgisse dos mortos ao terceiro dia.
47 És hirdetni kell az ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden népnek, Jeruzsálemtől elkezdve.
47 E que em seu nome se pregasse a penitência e a remissão dos pecados a todas as nações, começando por Jerusalém.
48 Ti vagytok ennek tanúi.
48 Vós sois as testemunhas de tudo isso.
49 És íme, én elküldöm nektek, akit Atyám ígért, ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, míg fel nem ruháztattok mennyei erővel.“
49 Eu vos mandarei o Prometido de meu Pai; entretanto, permanecei na cidade, até que sejais revestidos da força do alto.
50 Ezután kivezette őket Betániáig, és felemelte kezét, és megáldotta őket.
50 Depois os levou para Betânia e, levantando as mãos, os abençoou.
51 És történt, hogy miközben áldotta őket, elszakadt tőlük, és felvitetett a mennybe.
51 Enquanto os abençoava, separou-se deles e foi arrebatado ao céu.
52 Ők pedig imádták őt, és visszatértek nagy örömmel Jeruzsálembe.
52 Depois de o terem adorado, voltaram para Jerusalém com grande júbilo.
53 És mindenkor a templomban voltak, dicsérve és áldva Istent. Ámen.
53 E permaneciam no templo, louvando e bendizendo a Deus.
Atalhos do teclado
- Capítulo anterior←
- Próximo capítulo→
- Versículo anteriork
- Próximo versículoj
- Limpar seleçãoEsc
- Esta ajuda?
Estude este capítulo no WhatsApp
Peça à IA da Bíblia Fala para explicar Lucas 24, comparar traduções ou montar um estudo — tudo direto pelo WhatsApp.