Lucas 12
Ŋwɛ menomenyɛɛ́ mekɛ́ (ANVNT) vs ARA
1 Ndɛre Jisɔs alú jɔ́ɔge depɔ ɛti, gejamégé bɔɔ́ áchwɔ nɔ́ ji mme, ájá ɛké ushyɛ tɛ áŋmɛ́rege atɛ. Jisɔs abwɔlé kpɛ́ ushu ne baá utɔɔ́ bií aké, “Sɛge gébé ne gepɔ ɛyigé bɔɔ́ Farasi áwyá, álú lé bɔɔ́ dembwɔ́lé.
1 Posto que miríades de pessoas se aglomeraram, a ponto de uns aos outros se atropelarem, passou Jesus a dizer, antes de tudo, aos seus discípulos: Acautelai-vos do fermento dos fariseus, que é a hipocrisia.
2 Kaáge nnó genó gefɔ gépɔ́ ɛyigé ákwérégé gejí, bɔɔ́ álá gɛ́né nyɛ ne ɛyígé ábigé ntó géjí bɔɔ́ álá kágé nyɛ gépɔ́.
2 Nada há encoberto que não venha a ser revelado; e oculto que não venha a ser conhecido.
3 Ɛ́byɛnnó, depɔ deko ɛtiré ɛnyú dejɔ́ɔge lé né metɔɔ́ utuú, áwúu nyɛ́ détí bií gbɔɔ́. Ne depɔ ɛtiré ɛnyú degbɛ gepú dejɔ́ɔge geju, bɔɔ́ ako áwúu nyɛ́ détí.
3 Porque tudo o que dissestes às escuras será ouvido em plena luz; e o que dissestes aos ouvidos no interior da casa será proclamado dos eirados.
4 “Ajeé ba, ngarege ɛnyú nnó défɔ́gé fɔ́ bɔɔ́. Ákáge wá lé muú wáne ne ákáge pyɛ́ ɛsé genó ɛyigéchá.
4 Digo-vos, pois, amigos meus: não temais os que matam o corpo e, depois disso, nada mais podem fazer.
5 Ngarege nyɛ́ ɛnyú muú yi debɔɔ́ mamfɔ. Fɔ́ge lé Ɛsɔwɔ ayi awagé muú, alú wyá uto mamfúmé muú yimbɔ né mewɛ ɛwé ɛ́lá nómégé. Ngarege ɛnyú wáwálé nnó ji ne alú muú ayi debɔɔ́ mamfɔ.
5 Eu, porém, vos mostrarei a quem deveis temer: temei aquele que, depois de matar, tem poder para lançar no inferno. Sim, digo-vos, a esse deveis temer.
6 “Pɔ ɛnyú dekaá nnó akpóo baá denywɔné átá ne ŋka ɛyi ɛ́lá fuú yɛ́ genó wɔ́. Yɛ́mbɔ Ɛsɔwɔ abya yɛ maá ɛnwyɔ́né ama wɔ́.
6 Não se vendem cinco pardais por dois asses? Entretanto, nenhum deles está em esquecimento diante de Deus.
7 Ne ɛnyú, Ɛsɔwɔ akaá mpa déŋkaáré mejwɛ ɛti délú yɛ́ndémuú nyú mekpo. Dechyɛgé gemɛ genyú ɛfwyale néndé deŋeá gemɛ né mbɛ ushuú Ɛsɔwɔ dépwɔ ɛkwɔ́ denwyɔné.
7 Até os cabelos da vossa cabeça estão todos contados. Não temais! Bem mais valeis do que muitos pardais.
8 “Ngarege ɛnyú nnó yɛ́ndémuú ayi ágárege gbɔ́ŋɔ́nɔ́ né mbɛ ushu bɔɔ́ nnó alu muú wa, Maá Ntɛ Mekwaá ntó akamege nyɛ́ né mbɛ ushu makiɛ́nné Ɛsɔwɔ nnó muú yimbɔ alu awuú.
8 Digo-vos ainda: todo aquele que me confessar diante dos homens, também o Filho do Homem o confessará diante dos anjos de Deus;
9 Yɛ́mbɔ, yɛ́ndémuú ayi áshyágé né mbɛ ushu bɔɔ́ nnó akágé me, nshyaá nyɛ́ ntó ji né mbɛ ushu makiɛ́nné Ɛsɔwɔ.
9 mas o que me negar diante dos homens será negado diante dos anjos de Deus.
10 “Génó géma ɛyigé débɔɔ́ mankaá gélú nnó, Ɛsɔwɔ akage jiínte gabo muú ayi ájɔɔ́ge mejɔɔ́ mebomebo ne Maá Ntɛ Mekwaá, yɛ́mbɔ muú ayi ájɔ́gé mejɔɔ́ mebomebo ne Mendoó Ukpea, Ɛsɔwɔ ájígé fɔ́ nte gabo wuú.
10 Todo aquele que proferir uma palavra contra o Filho do Homem, isso lhe será perdoado; mas, para o que blasfemar contra o Espírito Santo, não haverá perdão.
11 “Kaáge nnó gébé gékwɔ́nege nyɛ ɛyígé ápyɛ́ne ɛnyú muú ama ama mánjyɛ tɛ́ne unɔɔ́ mpa né macha mmyɛmenɛne, ámáge sɛ́ ɛnyú nnó détɛ́né mbɛ ushu afwa melɔ ne bɔ gɔ́mena. Gébé ɛyígémbɔ gekwɔnégé, désomégé fɔ́ nnó depyɛ nyɛ́ nnó ne dépoó gemɛ genyú, yɛ nnó dejɔ́ge nyɛ́ nnó.
11 Quando vos levarem às sinagogas e perante os governadores e as autoridades, não vos preocupeis quanto ao modo por que respondereis, nem quanto às coisas que tiverdes de falar.
12 Né gébé ɛyigembɔ, Mendoó Ukpea ɛ́gárege nyɛ́ ɛnyú genó ɛyígé débɔɔ́ manjɔɔ́.”
12 Porque o Espírito Santo vos ensinará, naquela mesma hora, as coisas que deveis dizer.
13 Ndɛre Jisɔs abɔ́ achyɛ́ge baá utɔɔ́ bií majyɛɛ́ na, muú fɔ né mmu ɛkwɔ́ bɔɔ́ ajɔɔ́ ake, “Ménlɛré, gáré meŋmɛ́ wa akáré geteégé ntɛ sé achyɛ́ ɛya.”
13 Nesse ponto, um homem que estava no meio da multidão lhe falou: Mestre, ordena a meu irmão que reparta comigo a herança.
14 Jisɔs akuú ji aké, “Mejeé, waá ake me mpáné bɔ mpa nyú ne nkáré geteé genyú?”
14 Mas Jesus lhe respondeu: Homem, quem me constituiu juiz ou partidor entre vós?
15 Abwɔlé, ajɔɔ́ ne bɔɔ́ ako aké, “Sɛ́ge gébé, ɛkagé dénɛ́ré matɔɔ́ né unó mme dɔɔ́, néndé, geŋwágé muú gepɔ́ fɔ́ lé né unó bi ji awya. Yɛ́ ábɛ́ lé ne gefwa nnó?”
15 Então, lhes recomendou: Tende cuidado e guardai-vos de toda e qualquer avareza; porque a vida de um homem não consiste na abundância dos bens que ele possui.
16 Jisɔs ajɔ́ge mbɔ, ató ɛbwɔ́ nekanemejɔɔ́ ake, “Mfwa fɔ abɔ́ alu ayi awyá mekɔɔ́ wuú ɛwé ɛ́lɔmé menyɛɛ́ dɔɔ́.
16 E lhes proferiu ainda uma parábola, dizendo: O campo de um homem rico produziu com abundância.
17 Agií gemɛ jií ake, ‘Mpyɛ nyɛ́ nnó? Mpɔ́ sé ne melú ɛwé mbélégé menyɛɛ́ wa.
17 E arrazoava consigo mesmo, dizendo: Que farei, pois não tenho onde recolher os meus frutos?
18 Ɛwyage ake, ‘Genó ɛyígé mpyɛ nyɛ́ gélú nnó.’ Mmu nyɛ utó ba, ntɛné ɛbi uŋea; mbélége nyɛ́ menyɛɛ́ ne mbwɛ́ menyɛɛ́ wa meko ɛfɛɛ́.
18 E disse: Farei isto: destruirei os meus celeiros, reconstruí-los-ei maiores e aí recolherei todo o meu produto e todos os meus bens.
19 Mpyɛgé mbɔ, njɔ́ge nyɛ́ ne gemɛ yá nnó nana njyɛ́ gbée mmyɛ. Nwya gejamé menyɛɛ́ ayi nnyɛɛ́ né gejamégé aŋmɛ. Njyɛ nyɛ́gé, nnyúgé mmɔɔ́ ne nnyɛ́gé geŋwá.’
19 Então, direi à minha alma: tens em depósito muitos bens para muitos anos; descansa, come, bebe e regala-te.
20 Ndɛre áfɛ́régé mbɔ, Ɛsɔwɔ akuú mende yimbɔ ake, ‘Wɔ geŋkekenegé muú ásɛ́le geŋwá jyɛ́ ne utuú bína ne unó byɛ́ ɛbí ɔbelé, ulá nyɛ́ ɛbi wa?’”
20 Mas Deus lhe disse: Louco, esta noite te pedirão a tua alma; e o que tens preparado, para quem será?
21 Jisɔs aké ne ɛbwɔ, “Wyɛ́ na ne ɛpyɛ́ nyɛ́ ne muú yi akɛ́légé unó uko nnó ubɛ́ ɛbií ayi álá akɛ́légé unó ɛbí mampyɛ depɔré Ɛsɔwɔ.”
21 Assim é o que entesoura para si mesmo e não é rico para com Deus.
22 Jisɔs anérégé aké ne baá utɔɔ́ bií, “Ndɛre ɛlúmbɔ́, ngarege ɛnyú nnó dechyɛ́gé fɔ́ gemɛ ɛnyú ɛfwyalé mankɛlé genó ɛyigé dényɛ́ ne mandeé ayi défyɛɛ́ nyɛ.
22 A seguir, dirigiu-se Jesus a seus discípulos, dizendo: Por isso, eu vos advirto: não andeis ansiosos pela vossa vida, quanto ao que haveis de comer, nem pelo vosso corpo, quanto ao que haveis de vestir.
23 Kaáge nnó geŋwá ɛnyú geŋeá gepwɔ menyɛɛ́ ayi dényɛɛ́ ne menyammyɛ ɛnyú aŋeá apwɔ mandeé ayí défyɛɛ́.
23 Porque a vida é mais do que o alimento, e o corpo, mais do que as vestes.
24 Pɛ́ge denywɔné, detí depɛné menyɛɛ́, déferege ne débélégé mbwɛ́. Dépɔ́ yɛ ne malu ayí débelege menyɛɛ́, ɛ́lé Ɛsɔwɔ ne achyɛ́ge détí menyɛɛ́. Ne ɛnyú deŋeá dɔ́ né amɛ Ɛsɔwɔ depwɔ́ denywɔné.
24 Observai os corvos, os quais não semeiam, nem ceifam, não têm despensa nem celeiros; todavia, Deus os sustenta. Quanto mais valeis do que as aves!
25 Déchyɛgé gemɛ nyú ɛfwyale, ndé muú nyú ayi mesóme wuú ɛkáge gbɛ́ɛ yɛɛ́ bií uma né aŋmɛ ayi Ɛsɔwɔ achyɛ́ jí nnó débɛ́lé fá mme?
25 Qual de vós, por ansioso que esteja, pode acrescentar um côvado ao curso da sua vida?
26 Ɛpyɛ́ nnó ne ji amyɛ mambɛ́ ne unó uko ɛbi úchyɛ́ge ji geŋwá, ayi álá kaágé pyɛ́ yɛ ɛkɛ́kɛ́ genó ɛwéna?
26 Se, portanto, nada podeis fazer quanto às coisas mínimas, por que andais ansiosos pelas outras?
27 Pɛ́ge dégɛ́ unɔɔ́ mewaá ɛbi úkome ukoó ulɔ́úlɔ́ ndɛre úwɛ́né, úpyɛ́ fɔ́ utɔɔ́, ukwyɛ́ge yɛ mandeé. Yɛ́mbɔ ngarege ɛnyú wáwálé nnó yɛ Mfwa *Solomun ayi abɔ́ awyá unó uko, apɔ́ yɛ ne nkú ayi alɔmé akwɔné ukoó ɛbi unɔɔ́ bina.
27 Observai os lírios; eles não fiam, nem tecem. Eu, contudo, vos afirmo que nem Salomão, em toda a sua glória, se vestiu como qualquer deles.
28 Mbɔgé Ɛsɔwɔ achyɛge bya mewaá bina ukoó ulɔ́úlɔ́. Bya ɛbí fina úlú ubɛ geyá úgbó atuú áfyɛ́ mewɛ, defɛré nnó ákágé chyɛɛ́ fɔ́ ɛnyú mandeé apwɔ ndɛre ji apɛle bya mewaá? Metɔɔ́ ɛwé ɛnyú defyɛɛ́ ne Ɛsɔwɔ ɛ́ŋené kpaá ɛ́pwɔ amu.
28 Ora, se Deus veste assim a erva que hoje está no campo e amanhã é lançada no forno, quanto mais tratando-se de vós, homens de pequena fé!
29 Ɛbɛgé mbɔ, dechyɛ́gé fɔ́ gemɛ ɛnyú ɛfwyale mankɛ́légé genó ɛyigé dényɛɛ́ ne ɛyigé dényúu nyɛ́.
29 Não andeis, pois, a indagar o que haveis de comer ou beber e não vos entregueis a inquietações.
30 Ɛ́lé bɔɔ́ bi álá kaágé Ɛsɔwɔ ne áchyɛ́ge gemɛ bwɔ́ ɛfwyale yɛndegébé mankɛ́légé unó bina. Kaágé nnó Ntɛ nyú Ɛsɔwɔ akaá mɛ nnó debɔ mambɛ ne ubi uko.
30 Porque os gentios de todo o mundo é que procuram estas coisas; mas vosso Pai sabe que necessitais delas.
31 Ne myɛ́ge mangɛ meti ɛwé Ɛsɔwɔ abɛɛ́ mfwa nyú, dépyɛgé mbɔ, achyɛge nyɛ ɛnyú unó bina uko.
31 Buscai, antes de tudo, o seu reino, e estas coisas vos serão acrescentadas.
32 “Baá ba, défɔgé, yɛ lé délá déja wɔ́, Ata Ɛsɔwɔ ajya mɛ́ ɛnyú nnó dényɛɛ́ geŋwá né mmu gefwa jií.
32 Não temais, ó pequenino rebanho; porque vosso Pai se agradou em dar-vos o seu reino.
33 Kpóge unó bi déwya uko, déchyɛ ŋka yimbɔ mbaá ubyá bɔɔ́. Kɛlege úba ɛbi ulá chɔ́gé, ɛwéna ɛlɛré nnó debéle gefwa genyú né mfaánebuú mbaá yi genó gélá kaáge ta. Yɛ́ menjó álá kaágé jó, yɛ ukyɛ úla kaágé nyɛ́.
33 Vendei os vossos bens e dai esmola; fazei para vós outros bolsas que não desgastem, tesouro inextinguível nos céus, onde não chega o ladrão, nem a traça consome,
34 Kaáge nnó mbaá ayi muú ábélege gefwa jií, ɛfɛɛ́ ntó ne metɔɔ́ wuú ɛbɛ́ɛ.
34 porque, onde está o vosso tesouro, aí estará também o vosso coração.
35 “Kpómege mmyɛ lwɛge mawɛ álúli,
35 Cingido esteja o vosso corpo, e acesas, as vossas candeias.
36 dégíle ndɛré bɔɔ́ ágíle ntɛ bwɔ́ nnó akéré meso né ɛpaá neba ɛwé ji ajyɛ́. Akérégé meso adogé menómbí ákáge néne ji ɛ́wu tɛ́nétɛ́né.
36 Sede vós semelhantes a homens que esperam pelo seu senhor, ao voltar ele das festas de casamento; para que, quando vier e bater à porta, logo lha abram.
37 Ɛ́fwɔ́ ɛ́lú né baá defwɛ́ abi ntɛ bwɔ́ akerégé meso, ábánege ɛbwɔ́ peé! Ngarege ɛnyú wáwálé nnó, akpomege nyɛ́ mmyɛ, agaré ɛbwɔ́ nno ájwɔ́lé ka ji akpá menyɛɛ́ achyɛ́ ɛbwɔ́ ányɛ́.
37 Bem-aventurados aqueles servos a quem o senhor, quando vier, os encontre vigilantes; em verdade vos afirmo que ele há de cingir-se, dar-lhes lugar à mesa e, aproximando-se, os servirá.
38 Ɛ́fwɔ́ ɛ́lú né baá defwɛ́ abi mbɔgé mbɔɔ́ gepú achwɔgé, yɛ ne metɔɔ́ utuú yɛ gejyɛ́jyɛ́gé bí, ábánege ɛbwɔ́ peé.
38 Quer ele venha na segunda vigília, quer na terceira, bem-aventurados serão eles, se assim os achar.
39 “Kaáge nnó mbɔgé mbɔɔ́ gepú akaáge gébé ɛyigé menjó achwɔɔ́ gyá nyɛ́ geji akpɛ́ mmu, mbɔ́ ajwɔlé abame géjí nnó menjó akáge achwɔ́ agyá akpɛ́ mmu.
39 Sabei, porém, isto: se o pai de família soubesse a que hora havia de vir o ladrão, [vigiaria e] não deixaria arrombar a sua casa.
40 Ɛnyú ntó kpómege mmyɛ, gétúgé Maá Ntɛ Mekwaá akerege nyɛ́ meso né gébé ɛyígé délá dékágé.”
40 Ficai também vós apercebidos, porque, à hora em que não cuidais, o Filho do Homem virá.
41 Pita akuú Jisɔs aké: Átá, “Ɔtó mbɔ nekanémejɔɔ́ ɛni né ɛta ɛsé waá mbaá bɔɔ́ ako?”
41 Então, Pedro perguntou: Senhor, proferes esta parábola para nós ou também para todos?
42 Ata ama lɔ́ mangaré ɛbwɔ́ ake, “Bɛge ndɛre maá utɔɔ́ ayi awyaá deŋga, apyɛ utɔɔ́ bií chánchá. Ntɛ wuú alyaáge ji ne baá defwɛ́ abifɔ nnó apɛ́lé ɛbwɔ́, achyɛge ɛbwɔ́ menyɛ́ chánchá né gébé gelɔ́gélɔ́. Maá utɔɔ́ yiná alu ndé gefɔgé muú?
42 Disse o Senhor: Quem é, pois, o mordomo fiel e prudente, a quem o senhor confiará os seus conservos para dar-lhes o sustento a seu tempo?
43 Galɔ́gálɔ́ abɛɛ́ nyɛ ne maá defwɛ́ yimbɔ, gébégé ntɛ wuú akerégé meso agɛ́ne nyɛ nnó ji apyɛ utɔɔ́ bií chánchá.
43 Bem-aventurado aquele servo a quem seu senhor, quando vier, achar fazendo assim.
44 Ngarege ɛnyú wáwálé nnó ntɛ wuú abelege nyɛ ji ndɛre muú kpaá né unó bi ji awyaá uko nnó apɛ́lé.
44 Verdadeiramente, vos digo que lhe confiará todos os seus bens.
45 Ne mbɔgé maá utɔɔ́ yimbɔ abɛgé ayi áwyaá gepɔ gebogebo, ajɔ́ge nyɛ ne gemɛ jií aké, ‘Ntɛ wa abɛlege nyɛ dɔɔ́ ne achwɔ́,’ ne alɔ nyɛ́ mantúlégé baá defwɛ́ abifɔ, andée ne ande ne manyɛɛ́gé menyɛɛ́ ne manyúgé mmɔɔ́ tɛ mapyɛ́ne ji.
45 Mas, se aquele servo disser consigo mesmo: Meu senhor tarda em vir, e passar a espancar os criados e as criadas, a comer, a beber e a embriagar-se,
46 Mbɔgé apyɛ́gé mbɔ, ntɛ maá utɔɔ́ yimbɔ achwɔ kwɔ́ nyɛ ji neŋmé né gébé ɛyígé ji álá kaá nnó achwɔ́ wɔ́. Abanégé ji mbɔ, achyɛge nyɛ ji gekpɛ́kpɛ́ ɛfwyale ɛwé ɛbɔɔ́ ɛpwɔɔ́ amu nnó ájyɛ́ ábáné bɔɔ́ ubée
46 virá o senhor daquele servo, em dia em que não o espera e em hora que não sabe, e castigá-lo-á, lançando-lhe a sorte com os infiéis.
47 “Maá defwɛ́ ayi akaágé genó ɛyígé ntɛ wuú akɛ́lege nnó ji apyɛ ne álá pyɛ géjí wɔ́, ntɛ wuú agarege nnó ábwɔ́lé ji ula ádó cháŋéné.
47 Aquele servo, porém, que conheceu a vontade de seu senhor e não se aprontou, nem fez segundo a sua vontade será punido com muitos açoites.
48 Mbɔgé maá utɔɔ́ alu ayi apyɛgé gyɛ́ né mechɔ́ ɛwé akpáne matúlé, yɛ́mbɔ ɛlé alá kaá genó ɛyígé ntɛ wuú akɛ́lege wɔ́, ajií matúlé ájámé. Ɛnyú debɔ́ mankaá nnó muú yi áchyɛgé ji gekpɛ́kpɛ́gé genó, ji ne amɛ mako apɛ́le. Muú yi áchyɛ́ge ji genó ɛyígé mbɔ́, ji ne áchɛ́rege ji cháŋéné.”
48 Aquele, porém, que não soube a vontade do seu senhor e fez coisas dignas de reprovação levará poucos açoites. Mas àquele a quem muito foi dado, muito lhe será exigido; e àquele a quem muito se confia, muito mais lhe pedirão.
49 Jisɔs ama jɔɔ́ nnó, “Nchwɔ́ né mme yiná manlwɛɛ́ mewɛ, ne mbɔgé ɛ́bɔ́ ɛ́lɔ mɛ́ manlúlé, mbɔ́ metɔɔ́ ɛ́gɔ́ɔ me.
49 Eu vim para lançar fogo sobre a terra e bem quisera que já estivesse a arder.
50 Áfyɛ́ nyɛ́ me né ɛfwyale wyɛ́ ndɛre áfyɛ́ muú mmú nnyi nnó awɔ́ manaá Ɛsɔwɔ. Wyɛ́ kpaá depɔ ɛtí dékogé ne metɔɔ́ wa ɛ́kwené.
50 Tenho, porém, um batismo com o qual hei de ser batizado; e quanto me angustio até que o mesmo se realize!
51 “Ɛnyú defɛré nnó nchwɔ́ fá mme mámpyɛ nnó bɔɔ́ ábɛ́ nesɔ ne atɛ? Kaáge nnó nchwɔ lé mampyɛ bɔɔ́ áfá mbwa ne atɛ.
51 Supondes que vim para dar paz à terra? Não, eu vo-lo afirmo; antes, divisão.
52 Lɔ nána ɔjyɛ́gé mbɛ, bɔɔ́ ábɛgé makpó áta né ulá gepú, ákárege nyɛ́, álɛ́ ábɛɛ́ nyɛ́ né ɛ́gbɛ́ wá, ápea áshyá nyɛ́ me. Mbɔgé ápea álú ɛ́gbɛ́ wá, álɛɛ́ áshyá nyɛ́ me.
52 Porque, daqui em diante, estarão cinco divididos numa casa: três contra dois, e dois contra três.
53 Ntɛ ashya nyɛ́ manwú mechɔ́ ne maá wuú ayi mende, maá ayi mende ntó ashya nyɛ́ manwú mechɔ́ ne ntɛ wuú. Mmá ashya nyɛ́ ɛwé maá wuú ayi mendée, maá ntó ashya nyɛ́ ɛwé mmá. Ŋmogétá ashya nyɛ́ ɛwé mendée maá wuu, mendée maá wuú ntó ashya nyɛ́ ɛwé ŋmogétá wuú.”
53 Estarão divididos: pai contra filho, filho contra pai; mãe contra filha, filha contra mãe; sogra contra nora, e nora contra sogra.
54 Jisɔs ama jɔɔ́ ne ɛkwɔ́ bɔɔ́ aké, “Ɛnyú degɛgé gekó yɛndégébé géké génywérege dejɔgé deké, ‘Manaá achwɔ kwé. Ne akwene ntó.’
54 Disse também às multidões: Quando vedes aparecer uma nuvem no poente, logo dizeis que vem chuva, e assim acontece;
55 Yɛ́ndégébé degɛgé nnó, ‘Gefwene nebá gélé chwɔ́’ dekaá nnó genɔme gechwɔ jyá. Ne mbɔntó ne ɛ́bɛ́ɛ.
55 e, quando vedes soprar o vento sul, dizeis que haverá calor, e assim acontece.
56 Ɛnyú bɔɔ́ dembwɔ́lé, ndɛre dépɛ́le mfaá ne mme délóo ndɛre bií ubɛ́ nyɛ́. Ɛpyɛ nnó ne ɛnyú delá gɛ́né unó bí Ɛsɔwɔ apyɛ́ mbɔ né gébé ɛyí?
56 Hipócritas, sabeis interpretar o aspecto da terra e do céu e, entretanto, não sabeis discernir esta época?
57 “Ɛnyú ambɔɔ́ dekágé fɛ́re fɔ́, dékáa genó ɛyí gélú cho ɛyígé débɔɔ́ mampyɛ?
57 E por que não julgais também por vós mesmos o que é justo?
58 Mbɔgé muú nyú abɔgé ɛfwyale ne muú mawámé wuú, ne muú yimbɔ ajyɛge kpó ji né ɛso, abɔ mankwɔ́ ji mata nnó ajá mechɔ́ ɛwémbɔ meso ndɛre ɛbwɔ́ alú jyɛ́ɛ jyɛ́ɛ. Ɛ́bɛgé alá pyɛ́mbɔ wɔ́ mbɔɔ́ ujwɔɔ́ ajyɛ nyɛ́ ne ji mbaá mémpané mpa. Ne mempané mpa afyɛ ji né amú bɔɔ́ bɔ nku, ne bɔɔ́ nkú áfyɛɛ́ nyɛ ji denɔ.
58 Quando fores com o teu adversário ao magistrado, esforça-te para te livrares desse adversário no caminho; para que não suceda que ele te arraste ao juiz, o juiz te entregue ao meirinho e o meirinho te recolha à prisão.
59 Ngarege ɛnyú nnó, átánégé nyɛ́ denɔ ɛtirémbɔ kpaá tɛ ákwɔ́le ujwɔɔ́ bimbɔ uko.”
59 Digo-te que não sairás dali enquanto não pagares o último centavo.
Atalhos do teclado
- Capítulo anterior←
- Próximo capítulo→
- Versículo anteriork
- Próximo versículoj
- Limpar seleçãoEsc
- Esta ajuda?
Estude este capítulo no WhatsApp
Peça à IA da Bíblia Fala para explicar Lucas 12, comparar traduções ou montar um estudo — tudo direto pelo WhatsApp.