Hebreus 11
Ŋwɛ menomenyɛɛ́ mekɛ́ (ANVNT) vs ARIB
1 Metɔɔ́ mamfyɛ́ ne Ɛsɔwɔ ɛlé ndé? Metɔɔ́ mamfyɛ́ ne Ɛsɔwɔ ɛlé mankaá nnó débɔɔ́ nyɛ unó bi dénɛré metɔɔ́ wyɛɛ́ ne nnó unó bi ɛsé dela delu daŋgɛ úlú wyɛɛ́ wáwálé.
1 Ora, a fé é o firme fundamento das coisas que se esperam, e a prova das coisas que não se vêem.
2 Bɔɔ́ abi nya mbɛmbɛ áfyɛɛ́ metɔɔ́ ne Ɛsɔwɔ, getú ɛyigémbɔ Ɛsɔwɔ asɛ nnó apyɛ genó gelɔ́gélɔ́.
2 Porque por ela os antigos alcançaram bom testemunho.
3 Ne ɛlé gétúgé ɛsé défyɛɛ́ metɔɔ́ ne Ɛsɔwɔ ne dékaá nnó mekomejɔɔ́ ayi Ɛsɔwɔ ajɔɔ́ ne akwyɛɛ́ mme. Ɛwéna ɛtɛne nnó unó bi ɛsé dégɛne mbɔ fa mme, akwyɛɛ́ ubi ne unó bi muú álá gɛne.
3 Pela fé entendemos que os mundos foram criados pela palavra de Deus; de modo que o visível não foi feito daquilo que se vê.
4 Gétúgé Ɛbɛl áfyɛɛ́ nya metɔɔ́ ne Ɛsɔwɔ ne ji apyɛɛ́ gepɛ mbaá Ɛsɔwɔ ɛyi gelɔme gepwɔɔ́ ɛyigé meŋmo wuú Ken. Ndɛre ji apyɛmbɔ, Ɛsɔwɔ akame nnó ji alú cho, getugé gepɛ ɛyige ji apyɛɛ́. Yɛ́ ɛlé Ɛbɛl agboó tɛ nya metɔɔ́ ɛwé ji áfyɛɛ́ ne Ɛsɔwɔ ɛlú ɛjɔ́gé mejɔɔ́ tɛ fina.
4 Pela fé Abel ofereceu a Deus mais excelente sacrifício que Caim, pelo qual alcançou testemunho de que era justo, dando Deus testemunho das suas oferendas, e por meio dela depois de morto, ainda fala.
5 Gétúgé Ɛnɔk áfyɛɛ́ nya metɔɔ́ ne Ɛsɔwɔ, ji agbo wɔ. Ɛsɔwɔ asɛ ji afɛ́ né mfaánebuú mebɛ. Yɛ́ muú ama agɛ́ sé ji wɔ́ gétúgé Ɛsɔwɔ asɛ́lé ji ajyɛ né mfaánebuú. Gemɛgé nnó Ɛsɔwɔ asɛ́ nya ji ajyɛ mfaánebuú alɛre mɛ nnó gepɔ ɛjií gegɔ ji metɔɔ́.
5 Pela fé Enoque foi trasladado para não ver a morte; e não foi achado, porque Deus o trasladara; pois antes da sua trasladação alcançou testemunho de que agradara a Deus.
6 Ɛlú wáwálé nnó yɛ́ muú ákágé pyɛ fɔ́ metɔɔ́ ɛgɔ Ɛsɔwɔ mbɔgé muú yimbɔ álá fyɛ metɔɔ́ ne ji wɔ́, néndé yɛ́ndémuú ayi achwɔ́ kwɔ́kwɔ́le ne Ɛsɔwɔ, abɔ́ mankamé nnó Ɛsɔwɔ alú wyɛ wáwálé, ne ji achame bɔɔ́ abi ákɛlege ji ne matɔɔ́ bwɔ́ mako.
6 Ora, sem fé é impossível agradar a Deus; porque é necessário que aquele que se aproxima de Deus creia que ele existe, e que é galardoador dos que o buscam.
7 Metɔɔ́ ɛwé Nowa afyɛɛ́ nya ne Ɛsɔwɔ ɛpyɛ ji awú mbeé ayi Ɛsɔwɔ akwélé ji gétúgé unó bi upyɛɛ́ nyɛ meso gébé. Akwyɛ ɛ́kpe kpaá ɛwé ji ne ula gepú bií ákpɛné mmu nnó ápó negbone ŋgbannyi. Ndɛre ji apyɛmbɔ mfaánebuú ashulé bɔɔ́ mme né mmyɛ, ne Ɛsɔwɔ apyɛ ji ntó álá cho gétúgé ji áfyɛɛ́ metɔɔ́ ne Ɛsɔwɔ.
7 Pela fé Noé, divinamente avisado das coisas que ainda não se viam, sendo temente a Deus, preparou uma arca para o salvamento da sua família; e por esta fé condenou o mundo, e tornou-se herdeiro da justiça que é segundo a fé.
8 Metɔɔ́ ɛwé Abraham afyɛɛ́ nya ne Ɛsɔwɔ ɛpyɛ ji awú ne Ɛsɔwɔ. Akú Abraham ajɔɔ́ ne ji nnó akwilé ajyɛɛ́ né gebage mewaá ɛyigé ji achyɛgé nyɛ ji meso gébé. Ji alyaá melɔ wuú afɛ́ yɛ́ ɛlé ji álá akaá mbaá ayi ji ajyɛɛ́ wɔ.
8 Pela fé Abraão, sendo chamado, obedeceu, saindo para um lugar que havia de receber por herança; e saiu, sem saber para onde ia.
9 Metɔɔ́ ɛwé ji áfyɛɛ́ ne Ɛsɔwɔ ɛpyɛ ji ajwɔlé né mmu baá otó ndɛre meŋkɛɛ́ né mme bɔɔ́ abi cha ayi Ɛsɔwɔ anyɛ́meno nnó achyɛgé nyɛ ji. Mbɔntó ne maá wuú Asek ne mpyáne wuú Jakɔb ajwɔlé. Ɛbwɔ́ álú bɔɔ́ bi álú mambɔ ntó genó ɛyigé Ɛsɔwɔ anyɛ́meno nnó achyɛgé ɛbwɔ́.
9 Pela fé peregrinou na terra da promessa, como em terra alheia, habitando em tendas com Isaque e Jacó, herdeiros com ele da mesma promessa;
10 Abraham akó metɔɔ́ ajwɔlé né baá otó bimbɔ néndé ji abɔ́ agilé manjwɔlé né melɔ ɛwé ɛwyaá mabɔme ayi álá chɔgé ɛwé Ɛsɔwɔ akwyɛɛ́ atɛne.
10 porque esperava a cidade que tem os fundamentos, da qual o arquiteto e edificador é Deus.
11 Metɔɔ́ ɛwé Sara áfyɛɛ́ ne Ɛsɔwɔ, ne ɛpyɛɛ́ ji akpane unɛ. Yɛ́ ɛlé ji akwɔɔ́ mɛ ukoó, ákoó gébé ɛyigé ji ábyɛ́ne maá, ji afyɛ́ wyɛ metɔɔ́ ne Ɛsɔwɔ nnó anyɛgémeno mampyɛɛ́ genó, apyɛ geji.
11 Pela fé, até a própria Sara recebeu a virtude de conceber um filho, mesmo fora da idade, porquanto teve por fiel aquele que lho havia prometido.
12 Yɛ́ ɛlé Abraham ábɛné mɛ álá kágé byɛ se baá, upyáne bií uja ɛké ambe né mfaánebuú ne gesɔɔ́ né mbale ɛbɛɛ́ mega. Yɛ́ muú ákágé pa fɔ́ ubí.
12 Pelo que também de um, e esse já amortecido, descenderam tantos, em multidão, como as estrelas do céu, e como a areia inumerável que está na praia do mar.
13 Bɔɔ́ bina ako áfyɛɛ́ wyɛ metɔɔ́ ne Ɛsɔwɔ kpaá tɛ agboó. Yɛ́ muú bwɔ́ fɔ́ asɛ yɛ́ genó ɛyigé Ɛsɔwɔ anyɛ́menó nnó achyɛgé nyɛ ɛbwɔ́ wɔ́. Yɛ́mbɔ ágɛ lé unó bimbɔ tɛ mbɛ ne matɔɔ́ ágɔɔ́ ɛbwɔ́. Ɛbwɔ́ ákaá nnó ɛbwɔ́ alú ɛlé aŋkɛɛ́ bɔ abi ákógé fa mme yina kógé.
13 Todos estes morreram na fé, sem terem alcançado as promessas; mas tendo-as visto e saudado, de longe, confessaram que eram estrangeiros e peregrinos na terra.
14 Bɔɔ́ abi ájɔ́gé mbɔ álɛre cháŋéné nnó ɛbwɔ́ akɛ́lege mbaá ayi abɛɛ́ melɔ ɛwé bwɔ́.
14 Ora, os que tais coisas dizem, mostram que estão buscando uma pátria.
15 Mbɔgé ɛbwɔ́ abɔ́ átégé lé melɔ ɛwé ɛbwɔ́ atané wyɛɛ́, mbɔ ɛbwɔ́ akɛlé meti mankere wyɛɛ́.
15 E se, na verdade, se lembrassem daquela donde haviam saído, teriam oportunidade de voltar.
16 Yɛ́mbɔ ɛbwɔ́ ashyagé lé melɔ ɛwé ɛlɔmé ɛpwɔɔ́ ɛwé ɛbwɔ́ abɔ́ alú wyɛɛ́. Ne melɔ ɛwémbɔ ɛlú lé né mfaánebuú. Ndɛre ɛlúmbɔ, mmyɛ ɛgboó fɔ́ Ɛsɔwɔ nnó ɛbwɔ́ ákúgé ji nnó Ɛsɔwɔ bwɔ́ néndé ji ákwyɛɛ́ mɛ melɔ ábelé ɛbwɔ́.
16 Mas agora desejam uma pátria melhor, isto é, a celestial. Pelo que também Deus não se envergonha deles, de ser chamado seu Deus, porque já lhes preparou uma cidade.
17 Gébégé Ɛsɔwɔ amuame Abraham nnó asɛ maá wuú Asek apyɛ gepɛ, Abraham ákamé gétúgé áfyɛɛ́ metɔɔ́ ne ji. Ɛlé Abraham yina ne Ɛsɔwɔ anyɛɛ́ nya meno ne ji nnó abɛɛ́ ne gejamégé upyáne, yɛ́mbɔ ji akpome mmyɛ mansɛ danchi maá wuú apyɛ́ gepɛ mbaá Ɛsɔwɔ,
17 Pela fé Abraão, sendo provado, ofereceu Isaque; sim, ia oferecendo o seu unigênito aquele que recebera as promessas,
18 yɛ́ ɛlé Ɛsɔwɔ ajɔɔ́ nya ne ji aké, “Gejamegé upyáne ɛbi wɔ ɔbɔɔ́ nyɛ utanege nyɛ lé mbaá Asek.”
18 e a quem se havia dito: Em Isaque será chamada a tua descendência,
19 Abraham ntó ákamé nnó Ɛsɔwɔ akágé pyɛɛ́ bɔɔ́ akwilé né negbo. Ne dékágé jɔɔ́ nnó ɛlú wyɛ ɛké Ɛsɔwɔ apyɛ Asek akeré né geŋwá Abraham asɛ ji akere mmu.
19 julgando que Deus era poderoso para até dos mortos o ressuscitar; e daí também em figura o recobrou.
20 Ɛlé gétúgé Asek áfyɛɛ́ metɔɔ́ ne Ɛsɔwɔ ne ji ajelé Jakɔb ɛbwɔ́ ne Ɛsao, agaré ɛbwɔ́ mejé ɛwé ɛbwɔ́ abɔɔ́ nyɛ meso gébé.
20 Pela fé Isaque abençoou Jacó e a Esaú, no tocante às coisas futuras.
21 Gétúgé Jakɔb áfyɛɛ́ metɔɔ́ ne Ɛsɔwɔ né gébégé ji achwɔɔ́ gbo ajé lé baá Josɛf apea abi ande. Né gébé ɛyigémbɔ agií né meto wuú anógé Ɛsɔwɔ.
21 Pela fé Jacó, quando estava para morrer, abençoou cada um dos filhos de José, e adorou, inclinado sobre a extremidade do seu bordão.
22 Gétúgé Josɛf áfyɛɛ́ metɔɔ́ ne Ɛsɔwɔ né gébégé ji áchwɔ́ gbó agaré bɔɔ́ Isrɛli nnó ɛbwɔ́ ályage nyɛ melɔ Ijip. Ne agaré ntó ɛbwɔ́ ndɛre ji agbogé ápyɛɛ́ ne ugoó bií.
22 Pela fé José, estando próximo o seu fim, fez menção da saída dos filhos de Israel, e deu ordem acerca de seus ossos.
23 Gétúgé mma ne ntɛ Mosis áfyɛɛ́ metɔɔ́ ne Ɛsɔwɔ ne gébégé ábyɛné Mosis ábí nya ji né ámfaá álɛɛ́, néndé ágɛ nnó ji alú maá ayi alɔme ulɔɔ́. Ne áfɔ yɛ́ mambya ɛbɛ ɛwé mfwa melɔ afyɛɛ́ nnó áwáné baá bɔɔ́ Isrɛli né gébé ɛyigémbɔ wɔ́.
23 Pela fé Moisés, logo ao nascer, foi escondido por seus pais durante três meses, porque viram que o menino era formoso; e não temeram o decreto do rei.
24 Gétúgé Mosis áfyɛɛ́ metɔɔ́ ne Ɛsɔwɔ né gébégé ji awɛné ashyaá nnó asɛgé fɔ́ ji ndɛre maá ayi maá mfwa Fɛro ayi mendée ábyɛné.
24 Pela fé Moisés, sendo já homem, recusou ser chamado filho da filha de Faraó,
25 Ji ákamé mangɛ ɛfwyalé ne bɔɔ́ Ɛsɔwɔ ne nnó ji anyɛ́gé apɔgé ne nechɔ́chɔ́ né mmu gabo ɛwé nechɔ́chɔ́ ɛniné na nela newyagé.
25 escolhendo antes ser maltratado com o povo de Deus do que ter por algum tempo o gozo do pecado,
26 Ji afɛré nnó mangɛ ɛfwyale gétúgé Kras ɛlé gekpɛkpɛgé gefwa ɛyi gepwɔɔ́ gefwa geko ɛyi gelú né Ijip néndé ji apɛlé wyɛ né mbɛ mambɔ genó ɛyigé Ɛsɔwɔ ácháme nyɛ ji.
26 tendo por maiores riquezas o opróbrio de Cristo do que os tesouros do Egito; porque tinha em vista a recompensa.
27 Gétúgé metɔɔ́ ɛwé ji áfyɛɛ́ ne Ɛsɔwɔ alyaá melɔ Ijip abɔ́ yɛ́ ɛfɔ wɔ né genó ɛyigé metɔɔ́ ɛsɔgé mfwa ákágé pyɛ wɔ́. Ji akó metɔɔ́ apɛlé wyɛ mbɛmbɛ ɛké abɔ́ agɛ mɛ Ɛsɔwɔ muú bɔɔ́ álá gɛné ji ne amɛ.
27 Pela fé deixou o Egito, não temendo a ira do rei; porque ficou firme, como quem vê aquele que é invisível.
28 Ɛlé gétúgé metɔɔ́ ɛwé Mosis áfyɛɛ́ ne Ɛsɔwɔ, ne ji agaré bɔɔ́ Isrɛli nnó álɔ́ manyɛ́ ɛpaá koó upú, ne nnó asɛ manoó ŋme ameé né manombi upú bwɔ́ nnó ɛkiɛ́nné Ɛsɔwɔ ɛwé ɛwáné bɔɔ́ ɛchwɔ́gé ɛkoó upú bwɔ́ kógé ɛkágé ɛwa baá mbɛ bwɔ́, ndɛre ɛwáné nyɛ abi bɔɔ́ Ijip.
28 Pela fé celebrou a páscoa e a aspersão do sangue, para que o destruidor dos primogênitos não lhes tocasse.
29 Gétúgé metɔɔ́ ɛwé bɔɔ́ Isrɛli áfyɛɛ́ ne Ɛsɔwɔ, ne áchyaá ɛbɛɛ́ mega ɛwé ákuú nnó ɛbɛɛ́ megɛlé ɛké bɔɔ́ abi ákɛné né mme detu. Ne gébégé bɔɔ́ Ijip ámuame manchyaá, ɛbɛɛ́ ɛwémbɔ ɛshwya ɛbwɔ́ ako.
29 Pela fé os israelitas atravessaram o Mar Vermelho, como por terra seca; e tentando isso os egípcios, foram afogados.
30 Gétúgé metɔɔ́ ɛwé ɛbwɔ́ áfyɛɛ́ ne Ɛsɔwɔ, ɛbwɔ́ ákɛ́gé ágyaágé melɔ Jɛriko né mme ndɔ ɛkenéama, gebamé mataá ɛyi genɔɔ́ melɔ mme gekwe gbarammm.
30 Pela fé caíram os muros de Jericó, depois de rodeados por sete dias.
31 Gétúgé Rahab mendée ɛnó áfyɛɛ́ metɔɔ́ ne Ɛsɔwɔ abi bɔɔ́ Isrɛli abi áchwɔɔ́ chɛré melɔ́ ɛwémbɔ bibií. Getú ɛyigémbɔ ne ji álá agboó fɔ́ choncho ne bɔɔ́ abi álá ákamé ne Ɛsɔwɔ wɔ́.
31 Pela fé Raabe, a meretriz, não pereceu com os desobedientes, tendo acolhido em paz os espias.
32 Me mmagé jɔɔ́ na nnó? Unó bi bɔɔ́ abi áfyɛɛ́ metɔɔ́ ne Ɛsɔwɔ apyɛ uja dɔɔ́. Gébé ne gela gepɔ sé ɛyi me njɔ́gé ntome ne bɔɔ́ ndɛre Gidyɔn, Barak, Samsen, Jɛfta, Dɛvid, Samuele ne bɔɔ́ ɛkpave Ɛsɔwɔ abifɔ.
32 E que mais direi? Pois me faltará o tempo, se eu contar de Gideão, de Baraque, de Sansão, de Jefté, de Davi, de Samuel e dos profetas;
33 Ɛlé gétúgé metɔɔ́ ɛwé ɛbwɔ́ áfyɛɛ́ ne Ɛsɔwɔ, ne ɛbwɔ́ abifɔ ámmyɛ bee ne malɔ kpakpa ápwɔ́ áji. Ágbaré malɔ ɛbwɔ́ chancha, ne ábɔ unó bi Ɛsɔwɔ anyɛ́meno nnó achyɛgé ɛbwɔ́. Gétúgé metɔɔ́ ɛwé ɛbwɔ́ áfyɛɛ́ ne Ɛsɔwɔ ágbɛ manó unyanya nnó ɛ́kágé uwá ɛbwɔ́.
33 os quais por meio da fé venceram reinos, praticaram a justiça, alcançaram promessas, fecharam a boca dos leões,
34 Ánií mewɛ ɛwé ɛlulé wum, wum, wum, yɛ́mbɔ mewɛ ɛsɔ fɔ́ ɛbwɔ́ wɔ́. Abifɔ ábó bɔɔ́ abi aké áwá ɛbwɔ́ ne bɔ aparanja. Abifɔ apɔ́ ne ɛshyɛ yɛ́mbɔ Ɛsɔwɔ achyɛɛ́ ɛbwɔ́ ɛshyɛ. Abi awyaá ɛshyɛ mamyɛ bee ámmyɛ ábú bɔɔ́ bee abifɔ né malɔ bwɔ́.
34 apagaram a força do fogo, escaparam ao fio da espada, da fraqueza tiraram forças, tornaram-se poderosos na guerra, puseram em fuga exércitos estrangeiros.
35 Gétúgé metɔɔ́ ɛwé andée abifɔ áfyɛɛ́ ne Ɛsɔwɔ, ágɛ bɔɔ́ bwɔ́ abi ágboó ndɛre ákwilé né negbo. Abifɔ átulé ɛbwɔ́ kpaá álá mangbomangbo, yɛ́mbɔ ákámé negbo áshya mamferé metɔɔ́ ne Ɛsɔwɔ bɔɔ́ ályaá ɛbwɔ́. Ápyɛmbɔ nnó meso gébé Ɛsɔwɔ apyɛ ɛbwɔ́ abɔ́ geŋwá ɛyi gepwɔɔ́ amu.
35 As mulheres receberam pela ressurreição os seus mortos; uns foram torturados, não aceitando o seu livramento, para alcançarem uma melhor ressurreição;
36 Abifɔ ájwa ɛbwɔ́ ne atulé ɛbwɔ́ ne otoó, awɛ abifɔ ne bɔ mkpɔkɔvɛ áfyɛ ɛbwɔ́ né gepúgé denɔ.
36 e outros experimentaram escárnios e açoites, e ainda cadeias e prisões.
37 Átó abifɔ ne mataá áwa. Ágyá abifɔ ubauba ne sɔɔ́. Áwá abifɔ ne bɔ aparanja. Abifɔ alú ubya bɔ, áfyɛɛ́ ɛlé mekɔ ŋme. Áchyɛɛ́ ɛbwɔ́ ɛfwyale, ámmyɛ amu ne ɛbwɔ.
37 Foram apedrejados e tentados; foram serrados ao meio; morreram ao fio da espada; andaram vestidos de peles de ovelhas e de cabras, necessitados, aflitos e maltratados
38 Ákɛné nya mmu mewaá tametamé ákwɔme makwɛ áshulege, ábiígé né mmu maba mataá ne ambu né mme. Mme yina ákwane yɛ́ mambɛ mbaá ayi ɛbwɔ́ ákáge ájwɔlegé wyɛ wɔ́.
38 {dos quais o mundo não era digno}, errantes pelos desertos e montes, e pelas covas e cavernas da terra.
39 Gétúgé ɛbwɔ́ áfyɛɛ́ metɔɔ́ ne Ɛsɔwɔ, áké ɛbwɔ́ ápyɛ gechágéné genó. Yɛ́ ɛlé ɛlúmbɔ, ɛbwɔ́ ásɛ́ yɛ́ genó ɛyigé Ɛsɔwɔ anyɛ́meno nnó achyɛge ɛbwɔ́ wɔ́,
39 E todos estes, embora tendo recebido bom testemunho pela fé, contudo não alcançaram a promessa;
40 néndé Ɛsɔwɔ awyaá gechachage genó né metɔɔ́ mampyɛ ɛyi getome ntó ne sé. Genó ɛyimbɔ gelú nnó asɛlé ɛsé chónchó ne ɛbwɔ́ apyɛ nnó dékwane cháŋéné ndɛre ji akɛlege.
40 visto que Deus provera alguma coisa melhor a nosso respeito, para que eles, sem nós, não fossem aperfeiçoados.
Atalhos do teclado
- Capítulo anterior←
- Próximo capítulo→
- Versículo anteriork
- Próximo versículoj
- Limpar seleçãoEsc
- Esta ajuda?
Estude este capítulo no WhatsApp
Peça à IA da Bíblia Fala para explicar Hebreus 11, comparar traduções ou montar um estudo — tudo direto pelo WhatsApp.