1 Szép vagy én mátkám, mint Tirsa [városa,]
2 Fordítsd el a te szemeidet én tõlem,
3 A te fogaid hasonlók a juhok nyájához,
4 Mint a pomagránát darabja a te vakszemed,
5 Hatvanan vannak a királynék,
6 És az én galambom, az én tökéletesem,
7 Kicsoda az, a ki úgy láttatik mintegy hajnal,
8 A diófás kertekbe mentem vala alá,
9 Nem tudtam, hogy az én elmém ültete engem
10 Térj meg, oh Sulamit!